A Nap ugyan nem a Vízöntő jegyében áll, de sebaj. Mint már korábban írtuk, volt egy olyan est, Szigligeten, ahol Orcsik Roland a kozmikus költészettel hozta kapcsolatba Fenyvesi Orsolyát, amiből kisült, valamelyikük többet foglalkozik a Szaturnusszal.

Fenyvesi Orsolya és Damien Bonneau közös fellépése precízen megszervezett, átgondolt és felépített összművészeti performansz, amelyet hét részre bontottak, és a versek mellett a kép és a zene is hangsúlyos szerepet kapott a műsorban. Kommentár nincs, furcsa is lenne, ha a nemcsak alkotótársak faggatnák egymást a színpadon (bár, ahogy egy kedves kollégám nemrégiben megjegyezte, sokszor egy hajszálra vagyunk attól, hogy a saját fellépéseinkről számoljunk be), akkor kilendülhetne a belterjfokmérő, de a szerzőpáros erre is ügyesen rájátszott – hogy hogyan, azt viszont csak a végén áruljuk el.

A vetítés már egy ideje tart: álomszerű kollázsok váltakoznak a Roham színpadán. Fenyvesi Orsi kezd az egyik szakaszcímadó költeményével, a Selyemúttal. Majd Damien következik, pár sor után, melyek azzal végződnek, hogy "nem hallom a hangodat", felkap egy gitárt. Itt lép be a zene is az összművészeti orgiába, majd megint Orsi következik – felváltva olvasnak, "mint angyal, amikor egy vödör kiloccsan, megszárítkozott" (Fenyvesi Orsolya), és "kakas improvizál, farkas és kutya közé reked" (Damien Bonneau).

A képek mindig olyanok, mintha összefestékezett vagy homályos üveglapon át szemlélnénk valamit, néha kertet, néha tengert, a kép széle pedig tisztán, élesen látszik, akárha maga a szemlélt kép volna a keret. Damien gitározik, melankolikus játéka közben a klipben járókelőket láthatunk egy rácsos kapu mögött.

A zene után folytatódik a felolvasás. A páros munkát nem is lehetséges másképp értelmezni, mint úgy, hogy a szövegek is párbeszédet folytatnak egymással; főleg, amikor Damien azt mondja, hogy "az arany pedig kék", Orsi pedig a kékfestésről olvas. A kép és a zene pedig a teremtéstörténetre rájátszó performansz éltető közege.

"Megegyeztünk, mi nem foglalkozunk a sötét anyaggal" – hozza be a világűr kevésbé ismert alkotóelemének motívumát Damien, és ezután nem sokkal jutunk el az asztrológiai alapfogalmak pajzán kifacsarásáig, amit Damiennek köszönhetünk, Fenyvesi Orsolya pedig "kövekkel a zsebében" fekszik le "aludni". Damien franciául olvas, Orsi pedig a bibliai Judit és Holofernész történetének átiratával zárja le a szakaszt.

Damien rövid összefoglalója után az "Én máshogy írtam volna" című részt hallhatjuk, amely az ún. általuk "kihívás-verseknek" nevezett darabokból áll. Ugyanazokat a témákat variálják, egyúttal egymással is csattanós-civakodós dialógust folytatva, ami verses veszekedéssé is fajulhat, amikor például a Vérhalom utcába való költözés esetében – Damien utolsó sora az, hogy "nem szeretlek", amin a közönség persze jót derül.

Végül pedig a Google Translate rideg női hangja töri kerékbe a nyelvet, az est szórakoztató lezárásaképp.