art&design
2014. 01. 19.
Thor és Vasember – a mitológia és a tudomány hősei
Marvel+ #9–12: Thor, Vasember: Gyilkológép

A két hős tavalyi felbukkanásai közül azonban nemcsak hogy a filmvásznon teljesített jobban a sárga-vörös bádogember, hanem a képregények terén is. A ponyvás egyszerűséggel csak Gyilkológépre keresztelt Vasember kötet (Iron Man #7–12) a tavalyi Marvel+-ban megjelent két Vasember-füzet (Iron Man #13–14) közvetlen előzménye.
A Gyilkológép jelenti a Knauf írópáros (apa és fia) debütálását, ami szórakoztató képregénysorozatként és a polgárháborúra való alapozásként ugyan tökéletesen megállja a helyét, az alkotópáros későbbi munkáihoz képest azonban mégsem több puszta bemelegítésnél. A történet közvetlenül az Extremis (Iron Man #1–6) után veszi fel a fonalat, ahol is a mainstream képregényes világban fenegyereknek számító Warren Ellis felfrissítette a főhős eredettörténetét, bevezetett mellé néhány új mellékszereplőt, és úgy mellékesen újradefiniálta Vasember helyét a Marvel univerzumban. Innen nem könnyű folytatni, és Knaufék nem is próbálkoznak versenyezni az Extremis sajátos hangvételével – ami a klasszikus világmegmentősdi akciókat a karakter élveboncolásának árnyékában harmadrangú részletekké degradálja.
A Gyilkológép jelenti a Knauf írópáros (apa és fia) debütálását, ami szórakoztató képregénysorozatként és a polgárháborúra való alapozásként ugyan tökéletesen megállja a helyét, az alkotópáros későbbi munkáihoz képest azonban mégsem több puszta bemelegítésnél. A történet közvetlenül az Extremis (Iron Man #1–6) után veszi fel a fonalat, ahol is a mainstream képregényes világban fenegyereknek számító Warren Ellis felfrissítette a főhős eredettörténetét, bevezetett mellé néhány új mellékszereplőt, és úgy mellékesen újradefiniálta Vasember helyét a Marvel univerzumban. Innen nem könnyű folytatni, és Knaufék nem is próbálkoznak versenyezni az Extremis sajátos hangvételével – ami a klasszikus világmegmentősdi akciókat a karakter élveboncolásának árnyékában harmadrangú részletekké degradálja.

A Vasember-történetek esszenciáját viszont ember és gép viszonya csak másodsorban szolgáltatja (az Extremis ebben a tekintetben is mérföldkő), a sorozat – minthogy ez egyébként is sokkal hétköznapibb téma, s mint olyannak, tökéletes helye van a "Marvel-szappanopera" világában –, sokkal gyakrabban szól az ember és a hatalom visszás viszonyáról. A felelősség terhe már korábban is megroppantotta a címszereplőt, elég a sorozatot a 80-as években átszövő alkoholizmusra, a múlt bűneiért való folytonos önmarcangolásra vagy a főhős gyakran előbukkanó arroganciájára gondolni, amikor saját esze és ereje jogán mások fölé helyezi magát – és ezáltal el is határolódik. Ezek a momentumok újabb azonosulási pontként szolgálnak az olvasónak, hiszen a felelősségvállalás és a magány témái a mindennapjaink részeit képzik.

Hogy miért nem a fent említett, a Polgárháború és a Titkos Invázió közötti szakasz jelent meg itthon, annak némiképp egyszerű oka van: túl hosszú, nem fér bele egy kötetbe. Márpedig a Vasember-kötet egyszeri megjelenésre volt tervezve (talán majd a Marvel+ lapjain folytatódik egyszer), nem lesz belőle folytatásos sorozat, mint a Fenegyerekből. Azon rágódni azonban, hogy miért ez és miért nem az, szinte fölösleges, de az Extremis kihagyása fölött mégsem olyan könnyű szemet hunyni – még ha a Gyilkológép egy összefoglalóval is segíti a tájékozódást, akkor sem. Nem baj, talán majd egyszer, szintén a Marvel+-ban.

Thor éppen New York utcái felett lebeg nagy magányosságban, és azon mélázik, hogy milyen gőgös is volt fiatalon, amikor Asgard szivárványhídjának egykori őre (tudni illik nem is olyan rég, a város a lakosságával együtt elpusztult) magához hívatta, hogy egy titokzatos veszedelemre hívja fel a kötelességtudó északi istenség figyelmét. A veszedelem pedig érkezik is, két bolygó formájában. A sztori nem indul rosszul, sőt, az első két epizódzáró cliffhanger még teljes lelkesedést idézve elő, képes sarkallni a folytatásra, a harmadik azonban már előrevetíti a röhejes lezárást. Itt nem csak arról van szó, hogy két, tudattal rendelkező bolygó epikus harca leginkább egy biliárdjátszmára emlékeztet – így összecsapásuk még a valóstól elrugaszkodó fantasy-keretek között is nevetséges –, hanem hogy ebben a szituációban, illetve a vele szoros összefüggésben álló szerelmi szálon keresztül milyen ügyetlenül (és giccsesen) domborítják ki a főhős "eszmeiségét".

Egyrészt a szórakoztató sorozatokból kiragadott, inkább ízelítő jellegű, semmint teljes értékű megjelenések inkább csak hiányérzetet szülnek (Hulk, Deadpool), másfelől számos kitűnő sorozat marad ki, pusztán terjedelmi korlátok miatt. Sokkal szívesebben olvasnám egy-két-három éven keresztül a Vasember-kötet előzményeit és folytatását, vagy a Hihetetlen Pókembert is jegyző Straczynski Thor-sorozatát, mint ezt a hossza miatt ideális, de egyébként felesleges Thor-kalandot – főleg ha mindezt annak tükrében nézem, hogy ez lett a karakter első önálló Magyarországi megjelenése, ami nem kis szó.
Vasember: Gyilkológép (2013)
Írta: Charles & David Knauf
Rajzolta: Patrick Zircher & Scott Hanna
Az eredeti kiadványok címe:
Iron Man (Volume 4) #7–12 (2006)
Marvel+ #9–12 (2013)
Írta: Robert Rodi
Rajzolta: Mike Choi
Az eredeti kiadványok címe:
Astonishing Thor #1–5 (2011)
Kapcsolódó cikkek
További írások a rovatból
Gilda Williams: How to write about contemporary art, Thames & Hudson, United Kingdom, 2014
Szalay Péter 41. születésnapját ünneplő kiállításáról
A Trafó Galéria Hogyan lehet egy téglával betörni a bank ablakát, ha még ahhoz sincs erőnk, hogy kikeljünk az ágyból? című kiállításáról
Más művészeti ágakról
Bemutatták a „fényem nő: magam termelem” – Biopoétika a 20-21. századi magyar lírában, valamint A lírai hang túloldalai – József Attila-olvasatok című köteteket