bezár
 

art&design

2014. 02. 17.
Természetellenes természet?
A természet szerepe a kortárs művészetben (konferencia)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Természetellenes természet? Olyan sokat beszélnek a természetről, természetközeliségről, noha nem igazán tisztázott, mit is értünk alatta. Képzőművészek, építészek és esztéták épp ezt a tisztázást kívánták véghezvinni február 14-én, az egri Kepes Intézetben. Persze, ahogy lenni szokott, tisztázás helyett újabb kérdések problematizálásához jutottak el, ami, ahogy ez is szokásos, nem vált zavaróvá, sokkal inkább inspiráló volt.
Az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszéke a Kepes Intézetben, a névadó festményei között rendezte meg szimpóziumát, mely a sokatmondó A természet szerepe a kortárs művészetben címet kapta. Bár a hirdető szórólap tanúsága szerint építészet, képzőművészet és teória hármasa adta a keretet az eszmecseréhez, a folyamatos átmenet e három érdeklődési irány között még az esemény hármas tagolásával sem tette lehetővé, hogy külön diszciplínákra osszuk szét a kérdésirányokat. Az elméleti szekció előadásai például nem keretet, sokkal inkább következtetéseket soroltak, miközben a természet fogalmát építészet, képzőművészet, illetve ezek reflexív mozzanatai felől ragadták meg.
György PéterGyörgy Péter a fogalom politikai kontextusa(i) alapján ítélte eleve konstrukciónak a természet kategóriáját. Ez a figyelmeztetés több – korábban vagy később megszólaló – előadó számára rövid magyarázatul szolgált arra a kérdésre, miképp is kell felfognunk a minduntalan kiindulópontként kezelt természetet. Maga a természet legalábbis szinte mindegyik prezentációban problémaként, nem pedig adottságként szerepelt – ám sok esetben olyan előfeltételként melyet hallgatólagosan ismertként tételezünk. Ha – ahogy a neves esztéta hangsúlyozta – a természetnek nincs tudata, a róla való tudásunk csakis kulturálisan konstruált lehet, ennélfogva az ezt követő organikus, illetve a vele szembehelyezkedő szerkesztett felfogás közötti választás mindig politikai kell, legyen. A felhozott művészeti példák ennek megfelelően a modernitás különböző előfeltevéseit bontják le, ám kérdéses, nem inkább filozófiai-e a döntés, ami maga is egyfajta történeti sematizmussal kapcsolható egybe.
Széplaky GerdaSzéplaky Gerda – akié a szervezés érdeme is – e szekcióban elhangzott előadása képző- és építőművészet átmeneteit pontosan ezen ismerős esztétikai mintázat alapján bontotta ki. Bár Jean-Luc Marion észrevételeire alapozott gondolatmenetében, a 18–19. század fordulóján lezajlott felvilágosodás–romantika viszonyrendszerében is elhelyezhető az, amit Ekler Dezső épületei kapcsán a természetről kiemelt. A természet ártatlan adottsága és az ehhez mért artisztikus viszony végigkíséri a napnyugati gondolkodás történetét (fontos eseményeit az előadó ismertette is), de az európai kontinensen a lényeges mozzanatok főként Rousseau-nak és a kérdésfelvetéseire sajátos válaszokat adó német idealizmusnak a párbeszédében (félreértéseiben) váltak egymásnak feszülően karakteressé. A szimpózium főbb problémafelvetései vélhetően ezért kérdezték újra meg újra szinte ugyanazt, persze különféle nézőpontokból és eltérő szinteken. Emiatt sajnálatos, hogy pont e korszak(ok) reflexiója maradt el, mert a kortársi pozíciók megértéséhez a természetfogalom és társult koncepcióinak romantika korabeli diszkurzusa legalább annyira része, mint a politikaiként színre vitt döntések elgondolása.
Ekler DezsőEkler Dezső – noha maga is az alkotói tevékenységre erősen teoretikus válaszokat megfogalmazó művészként volt több esetben is megidézve – expozéjában konkrét példák segítségével emelte hallgatósága elé a natúra sokféle artisztikus interpretációját. Kiindulásában, hogy ti. az építészetet nyelvként fogjuk fel, melyben a természet metaforáiról kell tudomást vennünk, újabb diszciplináris határátlépést javasolt: képző/építőművészet és irodalom között (melynek  szintén nyelvben gondolkodó bölcselet lenne az áthidaló eleme). Radikálisan továbbgondolva felvetését, nem a természet és műviség közötti választás a fontos, hanem annak belátása, hogy a természet voltaképp mindig is emberi konstrukciók eredményeképp létezik. (Ez esetben persze sosem természetes.)
Bukta ImreA képzőművészeti szekcióként nevesített délutáni időszak legszubjektívebb előadása Bukta Imréé volt, mely jelző semmi esetre sem negatív. A természeti környezet ezen felszólalás tanulsága szerint is művészetként leplezhető le, amennyiben ilyesféle döntésünk van. A naturális "ártatlanság" ekképp illúzió, bár tetten érhető, sőt maga a természet alkotóművészként, s nem csupán művészi produktumként is felfogható. Az építész Gunther Zsolt is ezt hangsúlyozta korábbi előadásában, hiszen a természet voltaképp maga is megformálás. A táj eleve esztétikai terminus, melyet használunk, de nem vagyunk tisztában vele, pontosan mire is használjuk.
Sturcz JánosA használat alapján végiggondolt természetdefiníció több előadásban adott alapot az áttekintésre. Erőss István és Balázs Péter konkrét képzőművészeti példákon keresztül mutatta be a természet installációjára vonatkozó kísérleteket, melyekben nemcsak a vizuális elrendezés, de az anyagi, érzéki tapasztalatot mozgósító mozzanatok is tevékeny résztvevőkként szerepeltek. Turányi Bence és Batár Zsolt a fényképek és épületek egymásra ható, de egyben természetet is kijelölő viszonyára koncentrált, de a fotó sajátos köztes szerepét emelte ki Gyenis Tibor is, mivel a kép a természet (vagy az általa előirányzott környezet) alakításában nagyon is érdekelt. Az építészettörténész Simon Mariann és a művészettörténész Sturcz János előadásai is értelmező kapcsolatba léptek egymással, mikor az "ártatlan tekintet" természetszemléletét minduntalan többszörös (művészi) közvetítéssel leleplezhetőként mutatták be. A természettudomány Sturcznál eleve a használati szempontokra koncentrál, Simonnál pedig a mimézis lehetetlensége kapcsán bukkan fel annak igénye, hogy a természet artisztikus konstrukcióit voltaképp a fogalom, s nem pedig e fogalommal társított tapasztalat eredőjeként ismerjük (f)el.
Gyenis TiborA kiindulópontként, hívószóként megidézett természet akár fenomenologikusan, akár hermeneutikusan alkotott, nem teremtett alakzatként tárult fel e szimpózium során. Remek környezetet szolgáltatott ehhez a Kepes Intézet, melyben épp Ekler Dezső alkotásainak fényképeiből nyílt kiállítás. Amennyiben pedig mindezek szerint a natúra utánzása vagy kiegészítése nem is, de a létrehozása műv(ész)i feladat, számolnunk kell azzal is, hogyan képes a természet eseményszerűen, nem statikus, példaadó háttérként, hanem performatív, tapasztalati közegként mégiscsak alapjául szolgálni a művészeteknek. Remélhetőleg ennek kérdőre vonása is elérkezik egy következő ülésszak keretein belül.

A természet szerepe a kortárs művészetben konferencia, Kepes Intézet, Eger, 2014. február 14.
Fotók: Fodor Enikő
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Bednanics Gábor --


További írások a rovatból

Erdély Jakab: Anyád hogy van? Diplomakiállítás Dr. Geréb Ágnes életéről
art&design

Ismeretlen ismerősök Ismeretlen ismerősök
Minden múlt a múltam. #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan a Magyar Nemzeti Galériában
art&design

Instabil egyensúly Instabil egyensúly
A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Más művészeti ágakról

irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája
A zuhanás sokkja a MáSzínházban
zene

A zenész és barátai A zenész és barátai
Aradi Zsolt: Gasner János* emlékére


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés