színház
2014. 03. 25.
"A nagyvilágon e kivűl"
Független művészek találkozója Berlinben
"Menni vagy maradni?" teszi fel a kérdést az egyhetes berlini fesztivál, ahol magyar művészeti társulatok találkoztak. Olyan alkotók tették tiszteletüket a német fővárosban, mint Mundruczó Kornél, Pintér Béla, Kárpáti Péter, Polgár Csaba vagy Hód Adrienn. Az itt élő magyaroknak felüdülés volt magyar magyar előadásokat nézni, de nem csak a kivándoroltakat érdekelte a HAU programja: a közönség fele német volt – ami tulajdonképpen nem meglepő a nyitottságáról és politikusságáról is híres Berlinben.
A "Leaving is not an option?" rendezvény címét olvasva egyből felvetődik a kérdés: valóban nem opció elhagyni Magyarországot? A Hebbel am Ufer színház (HAU) honlapján is ezt olvashatjuk: "Menni vagy maradni? Magyarországon sokan játszanak a külföldre emigrálás gondolatával. Az utóbbi években félmillióan hagyták el hazájukat." Ráadásul a tény, hogy egy héten keresztül magyarok játszanak német színpadokon részben német közönségnek, még a mezei emigráción is túlmutat. Végtére is nem másról van szó, mint arról, hogy a művészet exportálható-e. Ez az egy hét a kísérlet sikerességét bizonyítja.
Ugyanakkor amint nem művészeti produktumról, hanem az alkotó egyénről van szó, megdőlni látszik e tétel. Ez derül ki abból az (ellensúly hiányában meglehetősen egyoldalú) beszélgetésből, amelyben Pintér Béla, Szabó György és Paizs Miklós/Sickratman boncolgatták a független művészszférában jelenleg uralkodó állapotokat. Lényegében mindhárman az emigráció lehetetlenségéről nyilatkoztak. Arról, hogy a támogatás akadozásai ellenére is Magyarországon kívül nem tudják elképzelni a jövőt. Persze bármilyen elkeserítő a helyzet, azért megjegyzik, hogy míg az egykori rendszer pénzt, addig a mostani témát szolgáltat az alkotóknak.
Ez az irónia jellemzi az bemutatott darabokat is. Kárpáti Péter két alkotással érkezett: a tragikomikus A pitbull cselekedetei figyelemre méltóan ötvözi a kisrealista komikumot a pszichothrillerbe hajló álomjelenetekkel. A cselekmény éppoly kiszámíthatatlan, mint maga a címszereplő, képes akár egyik pillanatról a másikra viccből véresen komolyba átcsapni. Kárpáti másik darabjában, a Hungariban a színészek anonim kivándorló bloggereknek és az őket kommentelőknek kölcsönzik arcukat – veszekednek, kibékülnek, támogatják egymást, majd újra egymásnak esnek, mindeközben zenei betétek tarkítják a hol baráti, hol fesztültséggel teli dialógusokat. A digitális világ töredékeiből szerkesztett darab nem áll össze homogén egésszé, de szórakoztató módon mesél az emigráció napos és árnyas oldalairól.
Polgár Csaba Korijolánusza Shakespeare drámáját alapul véve a mai magyar valóságra reflektál, ám mindeközben elrajzolt karaktereivel, itt-ott felhangzó modern popslágerekkel és a díszletet domináló, oldalára fordított hűtővel mindvégig könnyed marad a drámai tartalom ellenére. Pintér Béla a (titkon pedofil) népdalgyűjtő lelki tusáját mutatja be, akit az államhatalom megzsarol, és besúgásra, földalatti ellenzéki tevékenységet folytató barátjának kiadására kényszerít. A Titkainkban a mindmáig tisztázatlan ügynökkérdésen túl a szintén aktuális pedofília problémaköre is terítékre kerül, ugyanakkor Pintér darabja nemcsak sokkol, de meg is nevettet. Egyértelműen a hét csúcspontja.
Szerencsére a német közönség elég értő és felszabadult ahhoz, hogy átlendüljön a kulturális és nyelvi kötöttség jelentette problémán, és egyszerűen jól szórakozzon. De elképzelhető volna-e például a Titkaink a néptáncmozgalom abszurditása vagy a Korijolánusz kétharmados utalások nélkül? Kárpáti Péter A pitbull cselekedetei című darabja se működne, ha a próféta, vagyis a pitbull nem a Keletiből kóborolna a Tűzoltó utcáig, sem a Hungari, ha a honvágyat ne lehetne a túrós batyu utáni vágyódásban összegezni, amire a berlini magyarok szájában persze egyből össze is fut a nyál. És vajon miről írna Kárpáti Péter Németországban? Vagy Pintér Béla Amerikában? Helyismeret nélkül lehetetlen kritizálni, parodizálni. Vagyis épp az a talaj veszne el, amiből kinőnek az abszurd humor e remekei.
A színház jellegéből adódóan különösen be van ágyazva abba a valóságba, amelyben életre keltik. Ez nem jelenti azt, hogy a külföldi közönség képtelen értelmezni a látottakat, ugyanakkor mivel nem ismeri a magyar jelent és közelmúltat, valószínűleg a Centrum Áruház zacskóját látva nem kapja el a nosztalgia. Még szerencse, hogy a legkiválóbb alkotások az aktuális konkrétumokon túl valami egyetemeset is megfogalmaznak, amivel a világon mindenütt tudnak mit kezdeni a nézők. Ha maga a kivándorlás a művészek számára nem lehet megoldás, a vendégszereplés mindenképp üdvözlendő. Így ha túrós batyut nem is, de legalább némi magyar kultúrát fogyaszthat az emigrációban élő magyar közösség.
Leaving is not an option?
2014. március 9 - 16.
Hebbel am Ufer, Berlin
Ugyanakkor amint nem művészeti produktumról, hanem az alkotó egyénről van szó, megdőlni látszik e tétel. Ez derül ki abból az (ellensúly hiányában meglehetősen egyoldalú) beszélgetésből, amelyben Pintér Béla, Szabó György és Paizs Miklós/Sickratman boncolgatták a független művészszférában jelenleg uralkodó állapotokat. Lényegében mindhárman az emigráció lehetetlenségéről nyilatkoztak. Arról, hogy a támogatás akadozásai ellenére is Magyarországon kívül nem tudják elképzelni a jövőt. Persze bármilyen elkeserítő a helyzet, azért megjegyzik, hogy míg az egykori rendszer pénzt, addig a mostani témát szolgáltat az alkotóknak.
Ez az irónia jellemzi az bemutatott darabokat is. Kárpáti Péter két alkotással érkezett: a tragikomikus A pitbull cselekedetei figyelemre méltóan ötvözi a kisrealista komikumot a pszichothrillerbe hajló álomjelenetekkel. A cselekmény éppoly kiszámíthatatlan, mint maga a címszereplő, képes akár egyik pillanatról a másikra viccből véresen komolyba átcsapni. Kárpáti másik darabjában, a Hungariban a színészek anonim kivándorló bloggereknek és az őket kommentelőknek kölcsönzik arcukat – veszekednek, kibékülnek, támogatják egymást, majd újra egymásnak esnek, mindeközben zenei betétek tarkítják a hol baráti, hol fesztültséggel teli dialógusokat. A digitális világ töredékeiből szerkesztett darab nem áll össze homogén egésszé, de szórakoztató módon mesél az emigráció napos és árnyas oldalairól.
Polgár Csaba Korijolánusza Shakespeare drámáját alapul véve a mai magyar valóságra reflektál, ám mindeközben elrajzolt karaktereivel, itt-ott felhangzó modern popslágerekkel és a díszletet domináló, oldalára fordított hűtővel mindvégig könnyed marad a drámai tartalom ellenére. Pintér Béla a (titkon pedofil) népdalgyűjtő lelki tusáját mutatja be, akit az államhatalom megzsarol, és besúgásra, földalatti ellenzéki tevékenységet folytató barátjának kiadására kényszerít. A Titkainkban a mindmáig tisztázatlan ügynökkérdésen túl a szintén aktuális pedofília problémaköre is terítékre kerül, ugyanakkor Pintér darabja nemcsak sokkol, de meg is nevettet. Egyértelműen a hét csúcspontja.
Szerencsére a német közönség elég értő és felszabadult ahhoz, hogy átlendüljön a kulturális és nyelvi kötöttség jelentette problémán, és egyszerűen jól szórakozzon. De elképzelhető volna-e például a Titkaink a néptáncmozgalom abszurditása vagy a Korijolánusz kétharmados utalások nélkül? Kárpáti Péter A pitbull cselekedetei című darabja se működne, ha a próféta, vagyis a pitbull nem a Keletiből kóborolna a Tűzoltó utcáig, sem a Hungari, ha a honvágyat ne lehetne a túrós batyu utáni vágyódásban összegezni, amire a berlini magyarok szájában persze egyből össze is fut a nyál. És vajon miről írna Kárpáti Péter Németországban? Vagy Pintér Béla Amerikában? Helyismeret nélkül lehetetlen kritizálni, parodizálni. Vagyis épp az a talaj veszne el, amiből kinőnek az abszurd humor e remekei.
A színház jellegéből adódóan különösen be van ágyazva abba a valóságba, amelyben életre keltik. Ez nem jelenti azt, hogy a külföldi közönség képtelen értelmezni a látottakat, ugyanakkor mivel nem ismeri a magyar jelent és közelmúltat, valószínűleg a Centrum Áruház zacskóját látva nem kapja el a nosztalgia. Még szerencse, hogy a legkiválóbb alkotások az aktuális konkrétumokon túl valami egyetemeset is megfogalmaznak, amivel a világon mindenütt tudnak mit kezdeni a nézők. Ha maga a kivándorlás a művészek számára nem lehet megoldás, a vendégszereplés mindenképp üdvözlendő. Így ha túrós batyut nem is, de legalább némi magyar kultúrát fogyaszthat az emigrációban élő magyar közösség.
Leaving is not an option?
2014. március 9 - 16.
Hebbel am Ufer, Berlin
Szerzők
-- Nagy Bori --
