bezár
 

art&design

2014. 06. 02.
Hozzánk szól, nekünk beszél
Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Több szempontból is izgalmas a Magyar Nemzeti Galéria tavaly újrarendezett jelenkori állandó kiállítása: lehet méltatni az ötletes koncepciót és annak megvalósítását, illetve az érzékeny szelekciót, továbbá azt is, hogy a galéria a korszakba tartozó tizenkétezres gyűjteményéből sikerült okosan és átgondoltan válogatni.

Ki lehet emelni még, hogy Petrányi milyen ügyesen játszik azzal a térrel, ami nem éppen a legszerencsésebb egy ilyen kiállítás szempontjából. Azonban bármit is hangsúlyozzunk, nem szabad elfeledkezni a legfontosabbról: a Lépésváltás megvalósítja azt, ami kevés jelenkori/kortárs kiállításnak sikerül: értelmezéseivel megszünteti a laikus befogadó viszolygását e kor művészetétől. Ezalatt egyáltalán nem azt értem, hogy Petrányi a kiállítást butítja le az izmusokat, avantgárd irányzatokat, kortárs művészetet idegenkedve szemlélő néző számára, sokkal inkább arról van szó, hogy megoldásaival felébreszti a prekoncepciókkal terhelt néző kíváncsiságát, érdekeltté teszi őt a jelenkori művészet megismerésében, majd azokon a helyeken, ahol a befogadó elbizonytalanodna vagy kételkedni kezdene, a segítségére siet egy világos értelmezéssel.

Teszi ezt már rögtön a tárlat elején: a fémmel megkettőzött lépcsővel, majd a lépcsőfordulóban elhelyezett hangulatébresztő munkákkal felcsábítja a befogadót a harmadik szintre, s jelzi számára, hogy
ott valami történni fog. A kurátor a Kondor Béla nevével fémjelezett, Konstrukció-gépek-építmények tematikájú válogatással, majd a kupolatérben elhelyezett három monumentális installációval egyenesen a kiállítótérbe vezeti a nézőt, aki számára azonnal világossá teszi, hogy a ‘45 utáni művészetet a különböző irányzatok párhuzamos jelenléte és az egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok, alkotók láncolata határozza meg. Ennek értelmében a kiállításon egyszerre rajzol meg egy ívet  nagyvonalúan kezelve a történetiséget  a Posztszürreális tendenciáktól kezdve egészen a jelenig, miközben rávilágít az adott korban létező különféle művészetfogalmak egymásmellettiségére. Ezt a koncepciót vezeti fel Pauer Gyula Maya és Jovánovics György Ember című munkáinak egymással szembe helyezésével, majd viszi csúcsára a következő blokkokban (Művészet a szocialista realizmus után; A szürnaturalizmustól a pop-artig; Iparterv), ahol a bemutatott művekkel hatékonyan rávilágít a szocreál/hivatalos művészet és az avantgárd irányzatok közötti átfedésekre, összefüggésekre is.

prae.hu

Petrányi elfogulatlanul, előítéletektől mentesen, a legfontosabb együttállásokat felmutatva helyezi egymás mellé ezeket a műalkotásokat, miközben a folyamatos kontextualizálással és a kultúrpolitikai adalékokkal arra is szüntelen figyel, hogy a látogató ne csak az egyes műveket tudja értelmezni, hanem azt a kort is rekonstruálhassa, melyben ezek a festmények, fotók és installációk napvilágot láttak.

Ugyan a 70-es évek művészetét elérve a kurátor már kevésbé képes fenntartani e semleges szemlélődés attitűdjét, hiszen a szelekciót e termekben saját személyes ízlése határozza meg, minek következtében a kiállítás második része csak a magyar neoavantgárd bemutatására korlátozódik, mellőzve az ezzel párhuzamosan élő irányzatokat, ugyanakkor magyarázatait, értelmezéseit itt sem szorítja vissza. Ez pedig különös fontossággal bír a kortárs képzőművészet bemutatása esetében, hiszen gyakran tapasztalható, hogy a jelenhez közeledve a látogatók nagy részében fokozódik a bizonytalanság, a zűrzavar, egyre kevésbé képes értelmezni ezeket a műalkotásokat, így hajlamossá válnak teljes távolságtartással szemlélni ezeket a képeket (aminek sokszor persze hangot is adnak az "ezt én is meg tudom csinálni" kijelentésben). Petrányi azonban tényleg megtesz mindent annak érdekében, hogy ezeket a műveket közel hozza: a kiegészítő szövegek információival fontos összefüggésekre világít rá, a befogadót segíti abban, hogy észrevegye e művekben a művészetet, a művészet látására tanítja meg, miközben egyre több műhöz fűz rövid magyarázatot, azok jelentésrétegéből feltár egyet-egyet, sőt tudatosítja a nézőben, hogy ezeknél a munkáknál a vizualitás elsődlegességét a gondolatiság váltja fel (kvázi megérteti vele, hogy hiába lenne képes elkészíteni egy adott munka pontos másolatát, az attól még nem lesz műalkotás). 

posztszürreális tendenciák 1

Művészet a szocialista realizmus után

A posztnaturalizmustól a pop-artig 1

Iparterv 1.

Iparterv 2.

Avantgárd irányzatok a 70-es években

konceptart és fotórealizmus

új szenzibilitás

'89 után

emlékképek az ezredforduló után

ezredforduló

Petrányi sok izgalmas megoldással élt a tárlat összerakása során, végezetül ezek közül már csak egyet hangsúlyoznék: a múlttal való folyamatos párbeszéd erős jelenlétét. A kurátor finom eszközökkel emeli be a hagyományt, az örökséget ebbe a tárlatba, a kihelyezett tablókon egészen gyakran szót ejt a Magyar Nemzeti Galéria korábbi jelenkori kiállításáról és e gyűjtemény geneziséről, alakulásáról, de a már említett Pauer és Jovánovics szobrokat ugyanúgy egymás mellett mutatja be, ahogyan 1980-ban az Óbuda Galériában is szerepeltek. Vagy itt érdemes megemlíteni az elmozdíthatatlannak tűnő Dózsa-szobrot, Szervátiusz Tibor munkáját, ami évtizedek óta változatlan helyen magasodik a befogadó fölé. A kurátor e monumentális munka "odatapadását" teszi láthatóvá az évtizedek során a szoborra került képfeliratok mementóként való megőrzésével.

A
Lépésváltás – Az 1945 utáni magyar művészet újrarendezett állandó kiállítása a budapesti Magyar Nemzeti Galéria C épületében tekinthető meg hétfő kivételével minden nap 10.00 és 18.00 között.

Fotó: Magyar Nemzeti Galéria

nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Vetlényi Alma kiállítása a Liget Galériában
Benkő Barnabás, Enyedi Zsolt, Hamerli Judit képzőművészek közös kiállításáról
Krajcsovcis Éva és Zséger Olivia „Leképezés” című kiállításának megnyitóbeszéde

Más művészeti ágakról

Neige Sinno Nyomorult tigris című művét mutatták be a Francia Intézetben
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!
Beszámoló a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválról - Egy másik nézőpont


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés