bezár
 

irodalom

2014. 06. 13.
Hatszázon túl, hetvenen innen
Beszélgetés Nemere Istvánnal, Margó Fesztivál, 2014. június 12., csütörtök. 18:00.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A negyedik Margó Fesztivál ominózus eseménye volt Nemere István író faggatása életről és irodalomról, ufókról és szerzői jogokról. Aki ellátogatott a Prezibe, jó kedélyben tölthetett el egy órát Nemere István és Valuska László társaságában.
Nemere István nagy rekorder. A beszélgetés első percei a döbbenetes számokról szóltak. Hatszáznál több könyv, harmincnál több álnév, az eladott példányszámokról nem is beszélve. Valuska egy játékba vonta be Nemerét, egy Blikket elővéve kérte az írót, nézze át a lapot és a legszimpatikusabb címből kanyarítson egy történetet. Nemere a jobbnál-jobb, valóságnál-valótlanabb címek közül az egy fiú jár már csak az iskolába címre bökött rá, s már jött is a story. Azért egy gyerek jár az iskolába, mert a többi gyerek a szüleivel együtt elmenekült. Vagy a fiú megölte a többieket. Vagy a fiú egy földönkívüli, de Nemere a vámpíros ízt is felvetette, mint történetgombolyítót. Ezek után Valuska a földről felvett ötletekről kérdezte, s Nemere megerősítette, hogy több története ötletét egy-egy tárgy (fűnyíró), vagy valamilyen újságban olvasott hír segítette.

Nemere István tényszerűen konstatálta, hogy utoljára 1986 körül írtak a könyvéről kritikát, azóta mintha az újságok nem foglalkoznának vele. Elkönyvelték, mint krimi és sci-fi írót, pedig írt ő más, komolyabb témákban is. Magyarországon ő írt először a nácizmusról regényt, ő foglalkozott nem egy fontos, addig mellőzött témával. Legutóbbi könyve a Horthy családot veszi górcső alá. Horthy Miklósról mindenkinek van egy képe, neki is, s ennek járt utána, a család életének, különös sorsának.

Az interneten böngészve néha-néha ráakad egy-egy negatív véleményre, ami mögött óriási hiányosság húzódik, például az, hogy a kommentelő úgy mond véleményt, hogy a hozzászólásából kiderül: nem olvasott még Nemere-könyvet. Egy-egy megjegyzés a tudományos témát feldolgozó regényei forrásanyagának feltüntetését hiányolja, s mint Nemere derűsen mondja, nagy tévedés, mivel ő minden egyes forrását megnevezi a könyveiben, soha nem hagy ki semmit. Az interneten emellett más tévedések is keringenek róla, itt jegyzi meg, hogy Amerikában az egyetemi professzorok tiltják a diákoknak a wikipédia használatát az ott felhalmozott rengeteg blődség miatt. 

Az álnevekről megtudtuk, hogy szerkesztői ajánlatra választotta az elsőt, aztán egymás után jött a többi. Valuska megjegyezte, hogy Nemere nyithatna egy könyvesboltot, ahol a könyvek és álnevek bőségesen elegendőek lennének.

A könyvei témái közt kalandozva Valuska rátér az ufókról szóló könyvekre. Ebben is úttörő Nemere. Az űrutazás körül megjelenő fantasy könyvekre rálicitáló első földönkívüliekkel foglalkozó könyveket ő írta meg itthon, szintén feltüntetve a forrását, s emiatt nem egy támadás érte annak idején.

Szomorúbb mederben hömpölygött tovább a beszélgetés, szóba jöttek  a magyarországi szerzői jogok. Az általánosan elfogadott szabály szerint a szerző az eladott példányszámok hét százalékából részesül. Ezt akárhonnét, akárhogyan számoljuk, kevés. Nemere István a kiadókkal másféle szerződésben van. Ő mond egy összeget, és azt a kiadó vagy elfogadja, vagy nem. Véleménye szerint ő az egyik legolcsóbb író Magyarországon, aki nem kér sokat a kiadóktól. A könyveinek az előállítási költsége is alacsony, mivel olcsóbb papírra nyomják azokat, s így az olvasók is ötszáz-hatszáz forintért be tudják szerezni a könyveit.

Nemere István egy napjába is beavatta a jelenlévőket. Reggel hatkor már az asztalnál ül és folyamatosan dolgozik délig. Déltől fél egyig ebédel, közben szólnak a hírek. Délután már csak könnyedebb dolgokkal foglalkozik, novellát ír vagy fordít valamit. Utána orvosi utasításra sétál az erdőben (napi öt kilométert), estefelé tévét néz, kilenctől-tízig olvas, tízkor alszik. És ez minden egyes nap így történik, a születésnapján, karácsonykor és január elsején is. Valuska rákérdez, hogy ezt a napirendet hogy bírja a család, erre Nemere mosolyogva válaszolja, hogy jelenleg a harmadik feleségét nyüvi. Valuska László aziránt érdeklődik, soha nem fordult-e elő, hogy változtatott a napirendjén, mert nem volt kedve írni, mire azt válaszolja az író, hogy egyszer részt vett egy tengeri úton, ahol négy napig bírta nem-írás nélkül, de aztán jelentkeztek az elvonási tünetek és azonnal munkához látott. Újabb hihetetlen szám kerül elő: Nemere napi harmincezer karaktert ír, körülbelül egy szakdolgozatnyi mennyiséget. 

Nemere István mindvégig fenntartotta a hallgatóság figyelmét. Aki még nem olvasott tőle semmit, annak érdemes egy próbát tennie, nyilván a hatszázat meghaladó könyvek közül megtalálja a leginkább kedvére valót. 

Fotó: Ficsor Zsolt

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Ayhan Gökhan --


További írások a rovatból

Havas Juli Papírbabák, avagy lehet-e két hazád? című kötetének bemutatójáról
Bemutatták Szvoren Edina Kérődző Kronosz című könyvét
Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetének bemutatója

Más művészeti ágakról

Renaud-Delage: Gru 4
Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
Luke Korem és Simon Verhoeven Milli Vanilli – Az évszázad botránya című filmjeiről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés