bezár
 

irodalom

2014. 12. 15.
A délibábok hőse
Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A délibábok hőse Grecsó Krisztián 2011-ben Aegon-díjat kapott Mellettem elférsz című regénye a családi sorsok átöröklődésével vetett számot, míg az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent Megyek utánad című könyv az elvetélt és vakvágányra futott szerelmekkel. Mondhatni, a két regény laza kapcsolatot alkot egymással, hiszen mindkettő az individuumon nyomot hagyó, az individuumot felépítő múlt után nyomoz, és megkísérli megtalálni azokat a múltbeli arkhimédészi pontokat, hibákat, összetört sorsokat, kifordult életeket, embereket, amelyek állítása szerint az egyén személyiségét és lényegét alkotják.

A Megyek utánad talán annyiban lép tovább az előző regényhez képest, hogy a családi sorsokon túl azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a szerelmeink, a vágyaink, a magánytól való félelmeink mennyiben deformálják az életünket. S talán ezen a ponton érződik igazán a nagy téma, a szerelem mint menedék és kiszolgáltatottság, valamint az élményt feldolgozó írás mint önterápia. A szerelem egy olyan léttapasztalatként jelenik meg mindkét alkotónál, egy olyan erős benyomásként, amely túlmutat önmaga határán és egészen a személyiség gyökeréig vezet, ahol már nincsen más lényegi, csak az összes hazugságától lebontott meztelen én. Valójában Grecsó Krisztián olyan szerelmi múltat ábrázol, olyan térszerkezetet hoz létre, amelyben a gyermekkor, a család és az összes volt kapcsolat egyszerre lélegzik. A kötet sokszor megidézi József Attilát, már a regény címe is az Ódára utal vissza. Hangulatában azonban a Nagyon fáj című vershez áll közel a regény világa, hiszen ugyanaz a mélységes vágy érződik belőle, Darut is ugyanaz a vágy hajtja a nőhöz, a biztonságot adó ölelésre.

prae.hu

Mindezek mellett kétes a mű, ha szabad így fogalmaznom, erőssége. Maga a téma jó és ötletes, és még a megvalósítása is sokszor kiváló. De nem minden fejezet képes ugyanazt a színvonalat hozni. Az Eszter jön, Daru marad, Juli van részek nagyon jók. Elbeszélésmódjuk kifejezetten bravúros. Talán ezekben a fejezetekben mozognak együtt igazán jól az elbeszélői rétegek. Mert az elbeszélő narrátor alakja eltávolodik a regényben a fiatal Daru alakjától, akivel szemben végig megtartja a három lépés távolságot. Eszter egy életre szóló szerelmet rejt magában, olyan motívummá válik Daru számára, amely mindvégig visszaköszön a regényben. Mintha éppen ennél a résznél érne véget Daru számára a bizalom. Eszter és Daru kapcsolata leképzi a narrátor és Daru kapcsolatát, miközben a meg nem értettség különös árnya lengi át a fejezetet. Hasonló a helyzet a Daru marad részben is, ahol a belső és a külső világ ütköztetése és a megkettőzött én alkot izgalmas harcteret. A befejező szerelemben pedig, Julival, olyan elbeszélő szerkezet bontakozik ki, amelyben múlt és jelen váltakozva követik egymást, és amely igazán izgalmas elbeszélői rétegeket hoz létre.

A többi fejezetnek talán az a baja, hogy túlságosan elnehezedik tőlük a mű, s a nyomatékossága miatt elveszti a könnyed élét. A regény egyik problematikája is éppen ez a súly, mert nem hagy időt fellélegezni olvasás közben. Persze az is igaz, hogy a nagy művek megállásra kényszerítenek, de mivel Grecsó műve az érzelmekkel néz szembe, ezért megvan benne az a veszély, hogy nem megrendülést okoz, hanem sajnálatot. És a sajnálatból már mindennemű szép hiányzik.

A másik kétségem a könyvvel kapcsolatban a túlzott elégikus hangvétel. Az eltűnt idő és az eltűnt szerelmek megidézése fokozatosan illúziótlanná teszi a művet, és a végén a letűnt idővel való szembesülés mindent semmissé tesz. Az utolsó lapokon igazából minden elveszti a fontosságát. És bár érthető, hogy a múlt az emberben nem a tárgyakhoz és a személyekhez kötődik, hanem a letűnt érzésekhez, és az újra találkozás a múlt lerombolását rejti magában, mégis a legnagyobb baj, hogy hiányzik a regényből a felemelő pillanatok szépségének az ábrázolása. Annak ellenére, hogy sokszor szép a regény, hiszen az elégia még az elmúlást is képes széppé bűvölni, nincs meg benne az ellenpont. Hiányzik az önfeledt szerelmek és boldog pillanatok nyelvezete. Az ellenpont hiánya pedig reménytelenné teszi a dolgokat, mert azt sugallja, hogy soha nem volt jó, nincs mire vágyni. Nincs hova tartani.

Grecsó Krisztián megint bátran le merte vetkőzni magáról az érzelmi rétegeket, nem félve a meztelenségtől. Bátran utána indult az elveszett múltnak, nem félve elpusztítani az utolsó illúziókat sem. Bátran mert mesélni múltról, szerelemről és csalódásokról. És ha elég bátor, akkor Juli valóban előre mutat a következő regényhez. Ahová tart.

nyomtat

Szerzők

-- Mészáros Csaba --


További írások a rovatból

irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről

Más művészeti ágakról

Az A.P. Art Galéria Echoes című tárlatáról
Az Árnyak kertje című antológiáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés