bezár
 

film

2015. 02. 06.
Egy maréknyi euróért
Paolo Virzì: Esélylesők
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az emberi életet nem lehet pénzben mérni, ám Paolo Virzì Esélylesők című keserű szatírája rávilágít arra, hogy korunkban ezt a pénzemberek közül akarva-akaratlanul jó páran megteszik.

Az olasz kultúrában nagy hagyománya van a vígjátéknak. A commedia dell’arte (színház) és a commedia all’italiana (film) az olasz szórakoztatóiparban jól ismert populáris jelenségek, melyek az olasz neorealizmusra és az ötvenes-hatvanas évek fordulóján készült, a második világháború utáni gazdasági csoda ellentmondásosságát elemző társadalmi szatírákra is nagy hatással voltak. Ezek közül is kiemelkedő Mario Monicelli Nehéz a tolvajnak című krimivígjátéka, vagy a nagy komédiarendező, Dino Risi számos műve, köztük az 1962-es Az előzés, mely egyszerre figurázza ki és követi Michelangelo Antonioni elidegenedés-filmjeit. Dino Risi az olasz kultúra másik nagy hagyományát, a tragikus szerelmi történeteket, melodrámákat is referenciának tekinti, és Az előzésben a humoros útifilmbe váratlanul robbantja be a tragédiát. Ahogy azt Paolo Virzí (Piero világa, Előtted az élet), a talján tradíciót továbbörökítő legfrissebb művében, az ártatlan komédiának induló Esélylesőkben teszi.

prae.hu

Esélylesők

Az Esélylesőkben két család (a Gifuni- és az Ossola-família) életének egy szeletét, illetve hétköznapjaikban fordulatot hozó napját (éjszakáját) kísérhetjük figyelemmel. Dino Ossola szerető családapa, aki huszonéves lányát, Serenát mindennél jobban szeretné benntartani Fabrizio Gifuni, a menő vállalkozó családjában. Ugyanis Serena Massimilianoval, az arisztokrata elkényeztetett csemetéjével jár, melyet az „esélyleső” Dino ki is használ egy busás pénzt hozó befektetés reményében. Teszi a szépet Fabrizio feleségének, Carla-nak – akin amúgy megakad a másodszor házasodott Dino szeme –, teniszezik a vállalkozóval, a fiúhoz fuvarozza Serenát és közös programokat szervez a két család. Igaz, a derűs felszín alatt széthulló kapcsolatok rejtőznek, az idilli családi létet szétdúló erők munkálkodnak. Avagy sem Carla és Fabrizio házassága, sem Massimilano és Serena párkapcsolata, sem pedig Dino és Fabrizio „barátsága” nem az, aminek látszik. Mindennek tetejében egyik este a tökrészeg Massimiliano kocsijával (akit „szerelme”, Serena fuvaroz haza saját autójával egy buliról) valaki elgázol egy biciklistát, és tovább hajt, ám senki sem tudja, hogy a jármű miként került vissza a Gifuni-rezidenciára. Illetve egyvalaki tudja, de nyomós oka van rá, hogy titokban tartsa a cserbenhagyásos gázoló kilétét.

Paolo Virzí: Esélylesők (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Az Esélylesők már formai szempontból is nagyon érdekes film, mert a kissé érthetetlen bevezető képsorok (a néző sokáig nem tudja hová tenni, mi funkciója volt a balesetnek vagy ki is az a biciklista) és az unalmas első húsz perc után kiderül, hogy sajátos módon fogja elmesélni meglehetősen komplex történetét. Paolo Virzí műve ugyanis egymásba csúsztatott epizódokból építkezik, azaz a fő konfliktust különböző perspektívákból, részenként más-más szereplők szemszögéből közelíti meg. Így a cselekmény tele van frappáns ismétlésekkel. Mikor Dino száláról Carla sztorijába kerülünk át, ugyanazt a történést más fénytörésben látjuk. Így például megértjük, hogy a kedélyes, levitézlett színésznő Carla miért fakad sírva autójában az egyik családi rendezvény előtt, Dino szeme láttára. S persze a történet végére ennek a polifonikus elbeszélésnek köszönhetően tudjuk meg, ki volt a gázoló, ki vezette Massimiliano kocsiját. Az ismétlések és a kihagyások dinamikája szervezi az Esélylesőket, e fogások révén majdnem thrillerré válik Virzí műve. Ez persze korántsem eredeti formai megoldás, láttuk már rengeteg filmben, kezdve Pier Paolo Pasolini 1962-es A kaszásától Tarr Béla Sátántangóján át Christopher Nolan számos időfelbontásos filmjéig (Memento, Tökéletes trükk) bezárólag. Ennek ellenére rendkívül jól működik a történetszálak egymásba csúsztatása, s nemcsak feldobja a cselekményt, de annak szerves, feszültségfokozó elemévé válik a polifonikus történetvezetés.

Paolo Virzí: Esélylesők (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Ahogy azért is pluszpont jár Paolo Virzínek, hogy végre nem egy véresen komoly családi drámát, szerelmi tragédiát kapunk, mint írtam, az olasz hagyományokhoz hűen a commedia all’italiana áthatja az Esélylesőket. Dino karaktere eleve komikusra van hangszerelve, gátlástalan tettei abszurditásba hajlanak, groteszk törtetése, nagyravágyása szintén képes megnevettetni. De ugyanilyen vicces a málé Massimiliano, akihez szintén sok jellem- és helyzetkomikum kötődik. Tipikus elkényeztetett arisztokrata, aki teszi a nagyfiút a vele szakítani készülő Serena előtt, hátha a túljátszott, erőltetett olasz macsósággal majd képes lesz visszacsábítani a lányt. Hipermaszkulinitásának szimbóluma „Fuck you” feliratú kocsija, melybe Serenát is beülteti, és durva szexuális ajánlatot tesz neki. Miközben amúgy meg tipikus „mama kisfia”, akit másnaposan Carla betakargat, meg ne fázzon, s aki elsírja magát, ha felelősséget kell vállalnia. Macsóságának és éretlenségének kontrasztja adja a karakter abszurd komikumát.

Esélylesők

Persze az Esélylesők nem színtiszta komédia, sőt. Inkább szatírának tekinthető, a komolyabb fajtából. Paolo Virzí műve kiválóan keveri, váltja a hangnemeket, a humor mellett mérhetetlen szomorúság és baljós fatalizmus itatja át a cselekmény szövetét, minthogy Virzí szatírája közönségbarát, de társadalomkritikus problémafilm. Dino azt a neurotikus középosztálybeli kisembert testesíti meg, aki két világ között ragadt meg a vadkapitalizmusban. Egyfelől a gazdasági retorzióktól, a lecsúszástól retteg, születendő ikreinek próbál meg stabil egzisztenciát előkészíteni, megteremteni. Másfelől pedig van lehetősége a felemelkedésre, de ennek az az ára, hogy le kell mennie kutyába, illetve, ha ezzel nem arat sikert, hát bosszút áll és eltipor valakit a siker érdekében. Dino a „ha kidobnak az ajtón, mássz be az ablakon!” típusú, szívós, alattomos, tenyérbemászó férfi, aki mindenkiben csak „emberi tőkét" lát. (Többek között erre utal a film, és Stephen Amidon Paolo Virzí műve alapjául szolgáló regényének eredeti címe, az Il capitale umano, mely szó szerint emberi tőkének fordítható).

Paolo Virzí: Esélylesők (Forrás: Vertigo Media Kft.)

A felsőosztály sem különb, melyet Fabrizio reprezentál. Ő sem lát többet partnerében emberi tőkénél, és gátlástalanul el is bánik Dinóval, miután üzletük kudarcba fullad. Persze Fabrizio miért bánna másként egy idegennel, ha számára saját családja is csupán dísznek, státuszszimbólumnak jó, amúgy sem Carlával, sem Massimilianóval nem képes emberi kommunikációra a vállalkozó. Fiával pofonokkal és szitokszavakkal, feleségével pedig lekezeléssel „társalog”. Képmutatás, munkamánia és anyagiasság jellemzi a filmben megjelenő felsőosztályt is.

Azaz az Esélylesőkben a társadalmi osztályok kihasználják egymást. Paolo Virzí műve egy olyan embertelen világot tár elénk, melyből kivesztek az őszinte érzelmek, az igaz kapcsolatok, mindenki mindenkivel csak érdekből, anyagi haszonszerzés végett folytat intim vagy baráti viszonyt. Ha elő-előbukkan is az igaz szenvedély, mint Serena és a lecsúszott, börtönviselt művész, Luca barátságból szerelembe lobbanó kapcsolatában, az is az egészségtelen osztálykülönbségek miatt kerül veszélybe. Tehát nagyon erős, de lassan, takarékosan adagolt társadalomkritika bontakozik ki az Esélylesőkben – ezért is szükségtelen egy-két túl direkt megnyilvánulás, mint például Luca verbális kirohanása („mindig rajtam csattan az ostor, mindig velem basznak ki!” – ordítja a film záró epizódjában).

Paolo Virzí: Esélylesők (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Persze mit sem érne a társadalomtudatos téma, ha nem lennének a filmben izgalmas karakterek és az ezeket megformáló remek színészek. Dino és Massimiliano kifejezetten komikusra hangszerelt figurák, ám ettől még nagyon is valósághű, ismerős, cseppet sem modoros egyének (mint a tipikus vígjátéki archetípusok). Mindenkinek személyes története, életútja van, mindenki motivációját értjük. Dino csak gyermekeinek akar jót, így aljasságai megdöbbentők, de valamilyen szinten érthetők. Ahogy persze Fabrizio túlfeszített életmódja sem kezelhető totális undorral, hiszen ő is csupán családjának akar jót – jóllehet, annak árán, hogy elidegenedik szeretteitől. De Carla is csupán Fabrizio közönyére reagálva teszi azt, amit az ő történetszálában láthatunk. Serena és Luca tragikus románca talán kicsit sablonosnak tűnik elsőre, de szerencsére Paolo Virzí a zárójelenetben ezt is feloldja, finomítja szerencsére egy koránt sem eredeti, ám frappáns, melodrámákra jellemző „csodaszerű” fordulattal.

Paolo Virzí: Esélylesők (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Így összességében elmondható, hogy az Esélylesők jó kis szatíra. Kissé nehezen indul be, de, ha az első, unalmas húsz percet, azaz az amúgy érdekes karakter, Dino ásítós üzleti tárgyalásokkal és hercehurcákkal teli epizódját túléljük, az utána következő történések során már csak a különleges, egymásba csúsztatott szálakkal mesélő polifonikus cselekmény miatt nagyon is érdekessé válik Paolo Virzí keserű tragikomédiája.

Emellett pedig fontos film is az Esélylesők, minthogy Virzí művében szembesíti a huszonegyedik század emberét azzal, hogy „egy maréknyi euróért” bármit képes lenne megtenni: önmagát és másokat megalázni, ártatlan emberi életeket tönkretenni.

 

Esélylesők (Il capitale umano)

Színes, olasz dráma, szatíra, 2013

Rendezte: Paolo Virzì

Írta: Paolo Virzì, Stephen Amidon

Producer: Marco Cohen, Benedetto Habib 

Fényképezte: Jérôme Alméras, Simon Beaufils

Vágó: Cecilia Zanuso

Szereplők: Valeria Bruni Tedeschi (Carla Bernaschi), Fabrizio Bentivoglio (Dino Ossola), Fabrizio Gifuni (Giovanni Bernaschi), Valeria Golino (Roberta), Matilde Gioli (Serena Ossola), Giovanni Anzaldo (Luca)

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Bemutató: 2015. február 5.

Korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

A BIFF filmfesztivál UNSEEN fotókiállítása
A 12. Primanima mint a magány és társadalmi kritika tükre
Till Attila: És mi van Tomival?

Más művészeti ágakról

Révész Emese és Sipos Fanni Amíg én oviban vagyok című könyvéről
Falcsik Mari My Rocks – 21 történet – 21 angolszász rockdal című kötetének bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés