bezár
 

film

2015. 02. 18.
Nullkilométer
Susanne Bier: Második esély
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Susanne Bier és Anders Thomas Jensen hosszú ideje összeszokott csapatban dolgoznak azon, hogy felderítsék az emberi lélek legmélyebb bugyrait, felszínre hozzák a legelemibb ösztönöket és kendőzetlenül elénk tárják a legégetőbb problémákat, híven a Dogma-mozgalom hagyatékához.

Bier legújabb rendezése ismét egy emberi határhelyzetet vesz górcső alá, humán voltunk egyik legelemibb tabuját állítva középpontba: a tökéletesen ártatlan és magatehetetlen csecsemő ellen elkövetett bűnöket. S teszi mindezt a Dogma utórezgéseiből építkező, hosszan kiérlelt stílusában, mellyel közel visz a szereplőkhöz, bele a játéktér mélyébe, a pórusokig hatolóan, egyszerre mentesen az eltávolítóan steril kamerahasználattól és a nézői figyelmet megosztó, túlburjánzó formai megoldásoktól.

bier

A történet expozíciójában két családot ismerünk meg – két családot, melyek végletesen különböznek egymástól. Egyetlen közös bennünk, hogy azonos korú fiúcsecsemőik vannak. Andreas, a rendőrnyomozó és felesége, Anna a társadalom vad helyeslésének megfelelő sztenderdek szerint élnek, a csecsemőgondozás kezdeti nehézségei ellenére is szeretetben nevelik kisfiukat; „szépen élnek” – ahogy mondani szokás. Éjsötét ellentéte ennek a skandináv családi idillnek az erőszakos, drogfüggő Tristan és gyereke anyja, Sanne. A két férfinek már van közös múltja, Andreas ennek ellenére sincs felkészülve arra, amit az ajtót betörvén Tristánéknál talál: egy végletesen elhanyagolt, saját piszkában fekvő, éhségtől ordító csecsemőt. A nyilvánvaló helyzet ellenére a bürokrácia tehetetlen, a gyermekről lemondani nem akaró anyától nem lehet elragadni a fiát. Az események végzetes láncreakcióját azonban nem ez, hanem Andreas saját tragédiája indítja be, mikor egy éjjel kisfia váratlanul bölcsőhalált hal. S mikor ez az ember élete alighanem legválságosabb helyzetében, a gyermeke elvesztése és felesége összeomlása pillanatában úgy dönt, hogy kilopja a szélsőségesen elhanyagolt kisbabát reménytelen helyzetéből, nagyon nehéz nem egyetértenünk vele.

bier

Andreas a halott kis testet tehát hirtelen ötlettől vezérelve kicseréli az élő kisbabával, innentől kezdve azonban maga sem tudja, hogyan tovább, az események előrehaladásával pedig egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ez tarthatatlan helyzet, melynek előbb-utóbb minden érintett áldozatává válik. A film egyik nagy erénye továbbá, hogy mindeközben őszintén mutatja be a gyermekágyi depressziót, amivel Anna küzd, hiába a gondtalannak tűnő, középosztálybeli élet.

Gyomorforgatóan realisztikus módon elénk tárt szituációkon visz bennünket végig Bier rendezése, mi pedig annyira védjük saját határainkat, hogy észrevétlenül azonosulunk Andreasszal. A film tudatosan apellál arra, hogy az egyszeri néző előszeretettel ítélkezik a vásznon bemutatott emberek felett, jóleső magabiztossággal ítéljük meg kívülről a helyzeteket, miközben görcsösen ragaszkodunk saját jóember-identitásunkhoz. Ennek a fajta identitásnak kvintesszenciája Andreas, akivel az első pillanattól könnyű azonosulni: a dolgos nyomozó szép házban él fiatal feleségével és kisbabájukkal, akinek csodálatos, odaadó apja, ennek az embernek helyén van a szíve és rendkívüli az igazságérzete. Nem így a másik, ellenpontként szolgáló elvált, alkoholproblémákkal küzdő báty, akihez hasonló karaktert akármelyikünk közelről ismerhet – még ha drogfüggő bűnözőket nem is. Ezen a ponton érdemes hozzátenni, hogy a szereplők mindegyike pontosan meghatározható alaptípust testesít meg, nem kapnak részletekbe menő kidolgozást, a forgatókönyv egy-egy vonással rajzolja fel a karaktereket, ám a színészeknek többé-kevésbé sikerül átélhetővé és hihetővé tenni a problémákat, morális dilemmákat, sőt a jobb-rosszabb döntéseket is.

bier

A cselekmény váratlan irányba fordításával a film ügyesen játszik előítéleteinkkel, és az elhamarkodott bírálatot követő, megbánó revideálással. Végül pedig azt is tudatosítja, hogy a címben megfogalmazott „második esély” nem feltétlenül a kisfiú erőszakos kiemelését jelenti, hanem lehetséges erre a helyzetre másképp, hovatovább empátiával is tekinteni, amely egy másfajta megváltáshoz vezethet.

 

Második esély (En chance til)

Színes, feliratos, dán dráma, 2014

Rendező: Susanne Bier

Forgatókönyvíró: Anders Thomas Jensen

Operatőr: Michael Snyman

Zene: Johan Söderqvist

Producer: Jessica Ask, Karen Bentzon

Vágó: Pernille Bech Christensen

Szereplők: Ulrich Thomsen (Simon), Nikolaj Coster-Waldau (Andreas), Thomas Bo Larsen (Klaus), Nikolaj Lie Kaas (Tristan)

Korhatár: 16

Forgalmazza: Cirko Film

Bemutató: 2015. február 5.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Háttérinterjú Kukla Krisztián kurátorral a magyar művészet nemzetközi kapcsolatairól, a járványhelyzet művészeti világra gyakorolt hatásairól, a Leopold Bloom díj és az aqb jövőjéről
Pablo Larraín: Ema
Rodrigo Sorogoyen – Leticia Dolera – Carlos Marques-Marcet – Elena Martín – Paula Ortiz: Otthon

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A nemzetközi vérkeringés felé A nemzetközi vérkeringés felé
Háttérinterjú Kukla Krisztián kurátorral a magyar művészet nemzetközi kapcsolatairól, a járványhelyzet művészeti világra gyakorolt hatásairól, a Leopold Bloom díj és az aqb jövőjéről
art&design

Vallás, mint társadalmi tudat Vallás, mint társadalmi tudat
Vendég+látás kiállítás Pannonhalmán
irodalom

A 91. Ünnepi Könyvhét prospektusa A 91. Ünnepi Könyvhét prospektusa
Digitális Könyvhéthez digitális prospektus
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A filmszakma eléggé konzervatív iparág A filmszakma eléggé konzervatív iparág
Háttérinterjú Deák Dániellel nemzetköziségről, a fesztiválok és pitchfórumok szerepéről, valamint gondolat és forma viszonyáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés