bezár
 

film

2015. 03. 29.
Óda Sophie Marceau-hoz
Lisa Azuelos: Elemi szerelem
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Elemi szerelemnek elméletileg egy jól kitaposott, biztonságos útja lehetne a francia párkapcsolati melodrámák között, különösen olyan színészekkel bebiztosítva magát, mint Sophie Marceau és François Cluzet. Érthetetlen hát, miért fullad a film untató középszerűségbe.

Azt hihetnénk, hogy a megkerülhetetlen nagy elődök és kiválóan követhető példák sora vezeti az alkotók kezét, amikor francia melodrámák készítésébe vágnak. A sajátos, nagy hagyományokkal rendelkező zsáner francia változatát üdítően valóságszagú problémái, valamint árnyalt fogalmazása miatt szeretjük. Meg persze az utánozhatatlan humoráért. Élettel teli karakterei, hihető fordulatai, lelkesítő lényeglátása a lélek mélyére hatol, legyen szó bármilyen emberi lényegről, a párkapcsolati problémáknak pedig különösképpen gondolatgazdag vizsgálója a francia film, melyben a sor a Szeretőktől a 2 nap Párizsbanig tart.

Elemi szerelem

Az Elemi szerelem azonban sem nem okos, sem nem árnyalt, de még a konfliktus feloldását célzó megoldási stratégiája sem a megfelelő módon mulattat. A problémafelvetés jogos és érdekes: az utóbbi években a mainstream filmben is végre-valahára egyre inkább reprezentációt nyerő ötven feletti korosztály szerelmi élete kerül a fókuszba, olyan kérdésekkel, mint hogy miként értelmezhető a mindent felforgató szenvedély egy megállapodott ember életében, hogyan lehet viszonyulni egy váratlan és távolról sem alkalmas időben érkező szerelemhez; s egyáltalán, miben más két olyan ember kémiája és kapcsolati dinamikája, akik nem a húszas évek múlt nélküli, kételyektől és tapasztalatoktól nem fertőzött, lángoló hevületében élnek. Ebből az alaphelyzetből kellő ihletettséggel az emberiség nagy tapasztalatait felölelő fikciós művek egyikét lehetett volna elkészíteni. Ám sajnos nem ez történt.

Elemi szerelem

A történetben megismert Elsa nemzetközi szinten ismert írónő, Pierre pedig sikeres ügyvéd. Előbbi örök lázadó, feltételezhetően kalandos élettel a háta mögött, s egyben három gyerekét egyedül nevelő nő. Utóbbi tizenöt éve él boldognak hitt házasságban feleségével, ugyancsak két gyerek apjaként. A váratlan, ám elemi erejű pillanat egy közös ismerős partiján érkezik el, amikor egyetlen összevillanástól kezdve kitörölhetetlen emléket hagynak a másikban. A cselekmény akörül forog, hogy a két, saját életével elégedett, helyzetében megállapodott ember miként próbálja kezelni az ismeretlen helyzetet, hogyan mérkőzik meg bennük a józan ész, a szenvedély és a kíváncsiság. És persze, hogy mi módon játszik bele mindebbe a sorsszerű vakvéletlen. Ez utóbbi ráadásul afféle bónuszként a film utolsó szakaszában ötletszerűen le van öntve valami elnagyolt kvantum-maszlaggal és sok osztott képernyős párhuzamos montázzsal.

Az Elemi szerelem, azon túl, hogy ilyen súlyos kérdésekre igyekszik sajátságos válaszokat adni, formailag is fel kívánja dobni a sztorit rengeteg izgalmasnak szánt vágással, jelenethatárok egymásba olvasztásával, melyek egy ideig szórakoztatónak és ötletesnek, később azonban már inkább öncélú és kissé fárasztó feltűnősködésnek tűnnek. Mindemellett a francia melodráma korábban dicsért finom vonalvezetése és mélyenszántó gondolatisága nem képes gyökeret verni a filmben, az életidegen párbeszédeken és elnagyolt karakterábrázoláson nem szűrődik át mindaz az érték, amelyet egyébként a film látványosan ambicionál.

Elemi szerelem

Egyetlen dolgot azonban nagyon világosan és hatékonyan bemutat: méghozzá azt, hogy Sophie Marceau még mindig milyen hihetetlenül jó formában van. A film összességében szemlélve mintha csak ezt kívánná érzékletesen ábrázolni közel másfél órában. Tény, hogy a főszereplők derekasan megdolgoznak a sablonos történettel és kevéssé részletgazdag karaktereikkel, a végeredményen azonban ez nem változtat: az Elemi szerelem kihagyja a nagy dobást, hogy valami igazán maradandót mondjon az emberi érzelmekről, ehelyett klisémegoldásokat használva tárja elénk hódolatát a csodálatos Sophie Marceau iránt.

 

Elemi szerelem (Une rencontre)

Színes, magyarul beszélő, francia romantikus dráma, 81 perc, 2015 

Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Lisa Azuelos
Forgatókönyvíró: Lisa Azuelos
Operatőr: Alain Duplantier

Szereplők: Sophie Marceau (Elsa), François Cluzet (Pierre), Lisa Azuelos (Anne)

Forgalmazó: MTVA

Bemutató: 2015. március 12.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Taika Waititi: Jojo nyuszi
Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs

Más művészeti ágakról

Két Bohémélet rendezés az Operában
irodalom

Fantomsorsok Fantomsorsok
Bjarte Breiteig: Fantomfájások, Noran Libro, 2019
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Hihetetlenül pontos terv szerint kaotikus Hihetetlenül pontos terv szerint kaotikus
Interjú Erdély Mátyással az operatőri hivatásról, a siker kérdéseiről, a kamera mögött álló művész hazai és külföldi lehetőségeiről
art&design

Lebegő identitás Lebegő identitás
Háttérbeszélgetés Pilinger Erzsébettel, a budapesti Knoll Galéria vezetőjével, a galéria és az alkotók viszonyáról, művészek és közönség közti közvetítésről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés