bezár
 

irodalom

2015. 04. 26.
Kannibalizmus, szex, kaland, köldöknézés
Kedves Tibor: A rinocérosz-terápia (Libri, 2015) – könyvbemutató, a szerzővel Bárány Tibor beszélget
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kannibalizmus, szex, kaland, köldöknézés Úgy tűnik az idei fesztiválon én már csak olyan eseményeken veszek részt, ahol rajtam kívül mindenki más egy nagy család, vagy azon túl, hogy a szerzőt személyesen ismerik, a gyerekeik együtt játszanak, vannak közösvacsorás történeteik, és a szerző poénjait is valahogy jobban veszik, mint én. 

De talán ez az első olyan esemény, ahol nem a szerző olvas fel friss regényéből részleteket, hanem egy színész, ebben az esetben Makranczi Zalán ad elő – mert ez az volt: kiselőadás – két rövidebb részletet a könyv első feléből. És a differenciálásból rögtön szembesülünk, hogy ez a könyv részekből tevődik össze. Erről majd később – mondja Bárány Tibor. És rákérdez a szerző nevére, hogy valóban Kedves Tibor-e, Kedves pedig válaszol, hogy a kiadó javaslatára – hogy legyen szexibb – felvette az anyja leánykori nevét, mert valójában Kovács, Kovács Tibor. Abból pedig van egy pár. 

Kiderül, hogy a kortárs írók listát készítenek arról, hogy mit akarnak feltétlenül beleírni a regényükbe; vagy legalábbis Kedves írt, hogy az ő könyve olyan legyen, amiben történik valami – mondja – „kannibalizmus, szex, kaland, köldöknézés”. Bárány első benyomása, hogy ennek a könyvnek a szerzője biztosan járatos a biológiában, és feltételezhetően állatkertben is dolgozott. És megtudjuk, hogy valóban biológus, de kutatónak nem elég alapos, ezért csak felületes újságíró, hogy igen, dolgozott állatkertben, mostanában pedig hivatalnokoskodik. És a regény első részének egy saját állatkert szolgál helyszínéül, amelynek Kiss Norbert – a főszereplő – talán igazgatója vagy tulajdonosa; az elbeszélés egyes szám első személyű, macsós, szexista – Bárányt idézvén – Kötter Tamásra emlékeztető; az elbeszélő karaktere egy „furcsán csiszolt szemüvegen keresztül látja a világot” – mondja Kedves –, és érti ezalatt azt, hogy egy teljesen amorális, aszociális, kollégáit és embertársait karrierista, üresfejű szextárgyaknak tekintő, mindent racionálisan megmagyarázó férfiről beszélünk, aki ráadásul lop. És a szerző elmond egy személyes állatkerti történetet, amelyben egy szép napon az egyik valóságos állatkerti valóságos kollégája bizalmába fogadván a nem-tudom-milyen állathelyiség sziklája mögé invitálja, ahol „stikában a vietnámi csüngőhasú malacok nem bejegyzett utódaikat nevelgették, aztán vágták le, és aztán ették meg”.

A regénybeli történetről egyébként majdnem mindent megtudunk, mert Bárány – és valószínűleg legtöbben a családközönségből – olvasta a kéziratot, és nem érti, hogy elmondani a regény cselekményét miért spoilerezés; azokban az esetekben, amikor én olvastam, és más nem, a kérdés számomra is releváns, de ebben a fordítottban, valahogy nem. Szóval Kiss Norbert apja és testvére misztikus, tragikus halála után születik, amiről anyja nem sokat mesél neki; apjától örököl egy hatalmas kúriát, aminek – ha jól értettem, de ez nem biztos – a hatalmas udvarán állatkertet rendez be; fontos, hogy ez a beteg ember az első részben azzal van elfoglalva, hogy ő valószínűleg valamiképp egy rinocérosztól származik, ráadásul éppen attól, amely az ő kertjében van; ennek mélyén egy komoly bűnhődés-érzet bújik meg: azt hiszi, hogy köze van apja és testvére halálához. És kiderül, hogy Kedves regényíró-listáján szerepelt a Biblia is, de kihúzta, és csak az eredendő bűn maradt: ha az elbeszélő azt gondolja magáról, hogy bűnös, akkor neki bűnhődnie is kell; az állatkerti állatokat adja ki állatkereskedőknek, hogy valódi bűnözővé váljon.  „Kutyaharapást szőrével” – jegyzi meg Bárány, és egyedül nevetek, ezen az állatjó poénon. Hogy miért ennyire ellenszenves a figura, mert azt olvasta valahol – mondja Kedves –, hogy ha valaki szimpatikus, akkor nem érdeklődünk.

A második rész ennek a teljes ellentéte, és megvárják míg minden kiskorú elhagyja a helyet. Míg az első rész – fogalmaz Bárány – a magyar társadalom Kötter Tamással – már megint – fűszerezett kritikája, addig a második egy test-centrikus véres, groteszk világ, amelyben – ha jól értettem – az állatkereskedők fellázadnak, és a főszereplőt üldözik. Bárány filmes analógiája mentén: az első rész egy alacsony költségvetésű, kedves, magyar rövidfilm, a második egy Rodriguez-rendezte elmebetegség. Ebben a második részben van az, hogy császármetszéssel életre segítenek egy valamilyen – talán rinocérosz – bébit, hogy aztán a felszabadult méh menedékül szolgálhasson, a levegőt pedig egy szalmaszálon kell venni a végbélnyíláson keresztül. Remélem helyesen rekonstruáltam. Ez a 100-150 oldal ráadásul zárójelben van, és Bárány – mert ez a dolgom, mondja – megdicséri a váltást, a kontrasztot, de meg is kérdezi, hogy ez honnan jött. Kedves pedig egy Neurotic zenekar dalszöveg-idézettel válaszol, miszerint „a mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket”.  A szereplőnk viszont – tudjuk meg – közben nagyon megváltozik, és az első részben idegesítő alak, mostanra egy beteg, de szimpatikus fickóvá alakul, aki nem nagymenő, hanem egy lúzer – de legalább tudja, hogy kicsoda. Bárány felteszi az – inkább vicces megjegyzésnek szánt – kérdést: hogy az identitás-megteremtésének projektje valóban ilyen drága? Erre Kedves az olvasott esettanulmányokra hivatkozva, egy határozott igennel válaszol, az a minimum, hogy öngyilkos lesz – mondja.

Hogy milyen az ideális olvasója? Olyan, aki tévésorozatokat néz, van tapasztalata az extrém hülyeségek tolerálásában, lehetőleg fiatal, szórakozni akar, és valószínűleg férfi. „Nem egy nő-könyv ez”, a szexista barom elbeszélő elijeszti azért a lányokat – mondja Kedves –, habár a köldöknézegetős rész éppen nekik szól – folytatja – akik szeretik az ilyen lélektani, mély ... Bárány lesüti a szemét, már szinte legyint a kezével, hogy elég lesz, és inkább belekérdez, hogy gondolkodik-e írni egy másik regényt. És gondolkodik. Hogy film vagy képregény legyen belőle? „Persze, hát csináljanak belőle filmet!” – fejezi be Kedves. 

nyomtat

Szerzők

-- Győrfi Kata --


További írások a rovatból

Azok ott hangyák, de nem eladók
Bemutatták Szeles Judit prózakötetét
irodalom

Bemutatták Tóth Réka Ágnes első, Ultraibolya című verseskötetét (Prae Kiadó, 2022)

Más művészeti ágakról

Interjú Illés Mártonnal zenei energiákról, a kortárs zene helyzetéről, tanulmányokról
Joseph Kosinski: Top Gun: Maverick
A CentriFuga utolsó koncertje a Fugában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés