bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Győrfi Kata --

felhasználói adatlapja

Győrfi Kata által feltöltött cikkek:

Csak úgy teljesen mellékesen
A szanatóriumok eredetileg tüdő-szanatóriumokként indultak. Magas hegyekben, a friss levegőn könnyebb a nehéz mellkas, meg amúgy is együtt valahogy elviselhetőbb, mert van valami közös bennünk azzal, hogy itt vagyunk. És mivel nagyjából csak mi vagyunk itt a személyzeten kívül, ez a közös dolog, ami minket összehoz, könnyedén szorul aztán a háttérbe. Hosszú pillanatokra el is felejtjük, hogy milyen volt nem tüdőbetegek között lenni tüdőbetegnek, mert itt mindenki tüdőbeteg - szóval ez már nem is teher.  
Távolságra vannak
Akármilyen táborba érkezzen, akárhonnan és akárhány ember - a megérkezés maga, mindig kaotikus, a testek mozognak ki-be a kapun, fel-alá a lepcsőn, oda-vissza a recepcióra. 
Olyan, amilyennek elmondják
Azt mesélik, hogy van Szarajevóban egy színház, amit a háború kitörésének évében alapítottak, 1993-ban. Ez a színház a háború történéseitől függetlenül hozta létre az előadásait, bombázások közben próbáltak pincékben, áramszünetben volt premier, és miközben az emberek az utcára sem mertek kimenni, ők az egyik pincéből vitték a díszletüket játszani a város egy másik pontjára. És így teltek-múltak az évek, és a háborúnak így vagy úgy vége lett, így öregedtek és haltak meg, illetve cserélődtek ki a színészek és a nézők.
Ha megbukik a brigád
Az idei TESZT fesztivál témája a történelmi és privát ügyekre való szociális érzékenység. Hogy hogyan és milyen fogalmakon keresztül tematizáljuk ezeket az ügyeket, hogy az identitásunk meghatározásában milyen kérdéseket teszünk fel, és az ezeken a kérdéseken keresztül alakuló személyiségeink hogyan reagálnak a körülöttünk zajló történelemre. Mert egy biztos: nehéz időket élünk, nehezebbeket, mint gondoljuk – ahogy Urbán András rendező fogalmaz.
A képzeletbeli ajtón keresztül
2007 óta nagyjából évente megrendezik a Színházi Egyetemek Nemzetközi Találkozóját, amit már elég csak SPOT-nak hívni, és sokan tudják, miről van szó. Egyedülálló fesztivál ez Romániában. Az évek során az ország színházi és színházközeli szakemberei közül fitalkorukban a legtöbben megfordultak már Nagykárolyban. A hátizsákokban fürdőruha és strandpapucs, az allűrjeit mindenki otthon felejti, a kíváncsiság és a színház iránti szenvedély nevében: találkozunk.
Egy kisebb lehetőség egy újabb forradalomra
Frenák madarai Urbán állatfarmjában játsszák, hogy ők is emberek.
A legfeltűnőbb és a legveszélyesebb
Szabadkán a Kosztolányi Színháztól nem messze, a Matka Vukovića utcán, azokból az időkből, amikor még volt itt villamos – mondja –, van két villamoskocsi. Ez volt már kocsma, újságos, pénzváltó és most legutóbb éppen kulcsmásoló. A katolikus templom úgy repedt meg, mintha belecsapott volna az istennyila, a zsinagógának csak a főutcára néző része van felújítva, és nem lehet bemenni. Az egyik Kosztolányi-szobor inkább egy törpe Ady. Mézeskalács-szecceszió, török kávé és finom házibor. Elkezdődött a Desiré Central Station Fesztivál, az ősz utolsó és a tél első megállója.
A multicultural wonder
Kedves Eszter! Találtam neked egy brüsszeli társulatot, melynek előadásai közül egyet mindenképp ajánlani tudok, de egy bátor kijelentéssel azt is mondom, hogy nézz meg tőlük, amit bírsz. A Needcompany Blind Poet előadásának első különlegessége, hogy hat, azaz hat nyelven játszódik: angol, holland, francia, norvég, tunéziai és arab. Ami pedig a saját tapasztalatomat tette különlegessé, hogy a felirat német és angol nyelvű volt. Egyik sem az anyanyelvem, kicsit úgy érezhettem magam, mint te most minden nap. 
Aki késik, az sirály
Kedves Eszter! Most el kell döntenem, hogy miről írok és miről beszélünk, mikor végre hazajössz. A közös tapasztalatot, azt hiszem, többféleképpen használhatjuk: úgy is, mint amit többen közösen élünk meg, de talán úgy is, mint több hasonló valaminek a közös tapasztalatát. Ha jó volnék algebrából, azt mondanám, hogy míg az első eset a legkisebb közös többszörös, addig a másik a legnagyobb közös osztó. Kezdjük a temesvári EUROTHALIA Európai Színházfesztivál beszámolósorozatát a Sirállyal.
Mindenkitől felveszik a rendelést
Kedves Eszter! Olyan a székelyföldi időjárás, mint véletlenül újra olyan fogkefét vásárolni, amit éveken keresztül használtál. Attól függetlenül, hogy te következetesen ugyanazt vetted-e, mások előszeretettel használták-e, forgalomban maradt. Otthon felejted az aktuálisat, venned kell egyet, és meglátod, felismered, hirtelen mindennek almáspite és száraz házi-laska szaga lesz, elönt a melegség, és egyszerre ráz ki a hideg, mintha az anyád ringatna valahol egy erdő alatt a fagyos hóban. Na ilyen a székelyföldi időjárás. A reggeli közönségtalálkozók és a későesti beszélgetések csudajó dolgok, de az előbbi ugyanazért késik, amiért az utóbbi napról napra tovább és tovább húzódik. Reggel és este (értsd: éjszaka) ezen a vidéken már télszag van, én kívánom az édes forraltbort, a kesztyű érzetét az ujjaim tövében, és örülök, amiért itt még mindig lehet bent dohányozni.
Két ember közötti térüres légben
Kedves Eszter! Tudod, mit gondolok a refrénekről és az ismétlésekről? Hogy azok egyszerre olyanok, mint valami támpontok, amik nem hagyják, hogy megőrüljünk, mert azt az érzetet keltik, hogy van ebben az egészben valami következetesség, de közben ezek állnak a legközelebb az őrültséghez is, hogy – mint valami déjá vu – újra és újra megjelennek, hogy mielőtt még azt hinnénk, hogy ez az egész halad valamerre, emlékeztessenek: nem-nem, körben forgunk.
Zárhatjuk el a csirkéket megint
Kedves Eszter! Nem csukódnak a mosdóajtók, bepakoltam a télikabátom, tizenhárom órás vonatútra vagyok Budapesttől, és azt képzelem, hogy sokkal hidegebb van, mint bárhol a világon. Gyergyószentmiklóson kb. tíz évvel ezelőtt voltam először egy agresszívgörkocsolya- és gördeszkaversenyen, amikor a vonatállomásra menet a lehelletem az arcomra fagyott. Most meg a Nemzetiségi Színházi Kollokviumhoz van szerencsém ugyanott.
Mintha valami sámánok
Az irodalomórán azt tanították, hogy egy jó történetnek van eleje, van közepe, egyszercsak a történet eléri a csúcspontját, van levezetés, vannak karakterek, viszonyok, és előbb vagy utóbb egy jó történetnek vége van. Ez az idei JAK-tábor az ugyanoda való visszaérkezés nevében telt, ha úgy tetszik: a jó öreg keretes szerkezet.  
Úgy csinálni, mintha
Tegyük fel, hogy a kapcsolatainkat kétféleképpen szervezhetjük. Feltételezzük, hogy intenzitásukban hasonlóak és prioritásukat illetően nem feszülnek egymásnak, éppen azért, mert míg az egyik kívülről, addig a másik belülről jövő fogalmakkal gondolható el. Hogy ha elhívjuk egy közös vacsorára ezeket az embereket, akikkel ugye különböző kapcsolatokat tartunk fenn, vajon melyik kapcsolatot meghatározó fogalmak fogják uralni a beszélgetést.
Mindenki aztán azt csinál, amit akar
Egy filmrendező, egy zenész és egy üvegművész beszélgetnek. Az üvegművesz több mint négyszázezer karakternyit ír egy évben, a filmrendező évente négy verset, a zenész pedig nem fogja újraírni az első kötetét.
Szájharmonikával aláfestett másnapos ondó
A semmittevés valami olyasmi, amikor nem azon izgulsz, hogy vajon értelmesen és egészen kihasználod-e az időt, amid van, hanem valahogy elengeded, és ránézel az arborétumra. Kiváltságos helyzet ez, főleg azért, amit Fenyvesi Ottó a kerekasztal beszélgetésen az irodalomról mondott, hogy ez a valami, ami csinálva van – az ún. irodalom – egyre jelentéktelenebb, és egyre kevésbé figyelemreméltó. 
Nem érti, hogy fából nem
Lekésni két buszt és egy vonatot olyan, mint folyamatosan indulni. Nem az odaérkezésig tartó út, nem a megérkezés, hanem az elindulás meghosszabbítása. A szigligeti kúria nem volt mindig Esterházy, a JAK-tábor nem volt mindig Szigligeten, és nem, az elbeszélt történetek szereplői nem lesznek minden táborban itt.
Vannak szombat esték
Az időről beszélni olyan, mint egy mellettünk elhaladó autóban ülő más nemzetiségű ember szájáról leolvasni, amit mond. Színházi időről beszélni, valamiért azt gondoljuk, hogy könnyebb, mert mintha ki lenne szakítva a valóságosból, mintha mesterséges volna, mintha sűrűbb lenne, mintha egyszerűbb volna fogást találni rajta. Mintha lassabban haladna el mellettünk az autó, mintha valaki – ha nem is az anyanyelvünkön, de – artikuláltabban beszélne, és talán az ablak is résnyire nyitva volna.
Attól a valamitől független
Kedves Eszter, tudom, hogy mindenhol rettenetesen meleg van, de mind hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mégis rosszabb nekünk, mint akárki másnak, és panaszkodjon akárki amennyit csak akar, az ő panasza akkor sem lesz annyira hiteles, mint a miénk. Szóval legalább negyven fok van, nem lehet aludni, és hiába van itt a Tisza, úszni sem tudok, nincs étvágyam, és annyi vizet iszom, hogy szimbolikusan eddig már kiittam a fél Fekete-tengert.
Ide bárhonnan lehet érkezni
Kedves Eszter! Szeged. Talán négy évvel ezelőtt voltam itt először és utoljára. Tavasz volt, a Dóm téren éppen valami görög tragédiákról szóló tanulmányt olvasgattam, barnultak a lábaim, Rákóczi túróst ettem, fehér oroszt ittam, és azt éreztem annyi mindennek vagyok a határán, hogy innen bárhova el lehet menni, hogy ide bárhonnan lehet érkezni. Hosszú és izgalmas fesztiválnak ígérkezik a Thealter: kilenc nap, tizennégy helyszín, több mint hatvan esemény, hét premier. Nyitott vagyok és kíváncsi.
Az állambiztonsági szolgálat keresztségében
Összerakni egy tálca kaszinótojást, kinyomni háromszázhuszonhét fekvőtámaszt, leszedni és összefogni egy szárítónyi száraz ruhát, és kiteríteni utána a friss mosást, egy érzelgős telefonbeszélgetés, a sátorozásból hazaérkezős zuhanyzás és törölközés, elaltatni egy 7-10 évest puszival a végén, elmosogatni egy hatfős vacsora edényeit – különös tekintettel az evőeszközökre –, figyelmesen elolvasni kb. tizenkét oldal szépirodalmat, a Hugo Boss Deep Red parfüm illatta is ennyi idei tart, sőt egy rész a Terápia című sorozatból. Húsz perces beszélgetések az Ünnepi Könyvhéten.
Az ítélkezés szintje fölött
Idén megjelent könyveik kapcsán Krusovszky Dénes, Vörös István és Schein Gábor, vagyis Vörös István, Schein Gábor és Krusovszky Dénes vagyis Schein Gábor, Krusovszky Dénes és Vörös István válaszolt Zelki János kérdéseire. Valamiért azt gondoltam volna, hogy a szerzők egyszerre lesznek majd a színpadon, és együtt fognak beszélgetni ki-ki a maga és a másik könyvéről. De aztán rájöttem, hogy Zelki János lényegretörő és komment-kérdései annyira célzottak voltak, hogy a beszélgetésnek nem annyira hagytak teret. Az egyes könyvek élő recenzióit láttuk, könyv-trailer dialógusok egy kis felolvasással, vagy valami ilyesmi. 
Milyenek vagyunk, mik vagyunk
Ezt a meleget nem lehet bírni. Miért nem szervezik egy olyan helyre, ahol legalább vannak fák – mondja a kolléganő. Az oroszlános szökőkút vize iható legalább? Az azzal szembe lesátorozott kiadó standjánál megkérdezek valakit, mert azt feltételezem, hogy aki ott van már egy-két napja, biztosan tudja. Ebben a melegben mindenkinek melege van. Azt mondja, iható. Ha nem az, most már ne szóljon, senki, úgyis mindjárt vége, máskor pedig nem gyakran járok a Vörösmarty térre, főleg nem vizet inni, főleg nem dél körül. 
A (könyv)tárgyszerűsége
Az évek alatti költözések során a tárgyak el-elmaradoznak, és az éppen aktuális jelenben már csak tényleg az marad meg, ami elengedhetetlen. Az ezek közötti átmenetekben pedig hajlamos vagyok azt gondolni: ezen a helyen most már biztosan elegendő időt fogok élni, hogy magam köré gyűjtsem a szép tárgyakat, melyeket kinéztem magamnak. Például fél éve keresem az ideális könyvespolcot – ezúton is szeretném megkérni, hogy akinek van fehér, négyszer-négyes négyzetalakú fakkokból álló könyvespolca, írjon egy privát üzenetet, és egyből elviszem.
Talán már kiköltözött Iljics vidékre
Vége a TESZT-nek. Itt az utolsó levél Temesvárról.
Feltételezem: a halállal járnak együtt
A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozóról írt második levél Lady Gaga esetéről a négy nyúllal és a koldusokkal a 30-as vonaton. 
Most vagy elájul, vagy vége lesz az előadásnak
Győrfi Kata újabb levelekben számol be barátnőjének, Eszternek, ezúttal a TESZT-ről, azaz a Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 23-30- án sorrakerülő Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozóról. Eszter bánhatja, hogy nem ment, mert sokkal melegebb volt ott, mint Budapesten.
Fontos és egyedi vagy nekem
Ha az ember lánya egyedülálló, valahogy több ideje van azon gondolkodni, hogy milyennek képzeli el a következő, természetesen ideális kapcsolatát, a következő, természetesen ideális partnerével, akit mondjuk, nem éppen vadász, de aki után azért figyelmesen kutakodik, és akivel szemben az idő múlásával arányosan lassan-lassan felépítgeti az elvárások hosszú sorát. Az építgetés mellett pedig bőven marad idő az úgynevezett önnön vizsgálatra és az önnön ismeretekre. 
Kannibalizmus, szex, kaland, köldöknézés
Úgy tűnik az idei fesztiválon én már csak olyan eseményeken veszek részt, ahol rajtam kívül mindenki más egy nagy család, vagy azon túl, hogy a szerzőt személyesen ismerik, a gyerekeik együtt játszanak, vannak közösvacsorás történeteik, és a szerző poénjait is valahogy jobban veszik, mint én. 
A nevek például lefordíthatatlanok
Hol van az a B59 stand, te jóég? B14, B29, B58, milyen jóképű ez a fiú, ez milyen kiadó, B59, a sarokban, süllyesztve, Magyar Műfordítók Egyesülete, kevés polc, azon ritkán könyvek, ez lesz az. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését fordította újra Soproni András, kiadja a Syllabux Kiadó. 
És aztán megint visszatérünk – Utolsó levél a reflex3 fesztiválról
Kedves Eszter! A végéről kezdem, mert ez a fesztivál egy azon dolgok közül, amikről tudjuk, hogy vége lesz, ami a saját terjedelme alatt időről-időre feltölt, kimerít és aztán feltölt újra, ami vigyáz és vezet, elenged, visszajön és hazavisz. Visszajöttem, Eszter, holnap igyunk meg egy kávét, beszélnünk kell!
Különböző országokban különböző dolgokat jelent – 3. levél a Reflex3 Fesztiválról
Eszter a harmadik levelet kapja Győrfi Katától, aki a Sepsiszentgyörgyön március 18-31 között megrendezett REFLEX3 Nemzetközi Színházi Fesztivál utóbbi napjairól számol be neki.
Soha utol nem érni – második levél a REFLEX3 Nemzetközi Színházi Fesztiválról
Második levelét küldi Győrfi Kata Eszternek a Sepsiszentgyörgyön március 18-31 között megrendezett REFLEX3 Nemzetközi Színházi Fesztiválról, melyben többek között beszámol Tomi Janežič Sirály-rendezéséről (Szerb Nemzeti Színház), illetve a lengyel Dada von Bzdülöw Színház egy mozgásszínházi produkciójáról.
Akik éppen jelen vannak
A Sepsiszentgyörgyön március 18-31 között megrendezett REFLEX3 Nemzetközi Színházi Fesztivál történéseiről Győrfi Kata Eszternek szánt leveleiből értesülünk. Kata Sepsiszentgyörgyön nőtt fel, de Budapesten él, akárcsak Eszter, a barátnője. Eszter nem tudott Katával menni, ezért megegyeztek, hogy levélben fog beszámolni. Kábé háromnaponta ír majd.
Nem vagyunk mi már emberek sem
Nehéz úgy nézni a Weltschmerz darabjait, hogy Kis Róka Csaba eddigi festményeiből kiindulva ne lennének valamilyen elvárásaink. A kortárs magyar képzőművészetnek egy a laikusok számára is ismert – harmincas évei elején járó személyiség – népszerűségét talán azzal lehet magyarázni, hogy eddigi munkáihoz hasonlóan a mostaniakat is kétféleképpen lehet megközelíteni. 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés