bezár
 

art&design

2015. 10. 05.
A nosztalgia kiirtása
Kiss Adrian: Sunfucked
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kiss Adrian Trafós kiállítását követően most ismét egy igen erős anyaggal állt a nagyközönség elé: a Horizont Galéria Sunfucked címet viselő kiállítás munkái „jelképes elmélkedések az idő, a változás és az állandóság összefüggéseivel és kérdéseivel kapcsolatban”. A művész – mivel nem kedveli az elmúlást, a nosztalgiázást – e munkákkal visszahozza a nyár pillanatait, és azokat az állandóságban rögzíti.

A kiállítótérbe lépve egy kvázi strandfotóval találkozunk: a munkák egyes elemei, az anyagok és a formák a balatoni/tengerparti nyarak hangulatát idézik vissza, az alkotó azonban a tipikus strandelemekből építkező kép nosztalgikusságát és mulandóságát egy ügyes megoldással megtöri: szélgépeket helyez a térbe, a mozgás beemelésével pedig nemcsak életre kelti, jelenvalóvá teszik a műveket, hanem sok esetben ezek az eszközök azok, amelyek teljessé teszik az adott művet vagy megmutatják annak lényegi részeit.

Ez a helyzet például a nyersacélból és sátorponyvából megalkotott munkákkal is, amelyeknél a szélgépek hatására a kifeszített anyag mögött egy-egy forma rajzolódik ki: egy háromszög, melyből az elhaladó női fenékre asszociálhat a néző; míg a másik egy férfias motívum, ami egy mozgásban levő, izmos hátra emlékeztet. A feminin és macsós elemek a kiállítás legjelentősebb munkájában is megjelennek: a két, vízzel felengedett acélmedencében a simára csiszolt és a hegyes kövek egy-egy alakot, egy nőt és egy férfit rajzolnak ki.

A széllel kirajzolt férfi torzó

Az installáció azonban nem merül ki ennyiben, egy igazán komplex munkával van dolgunk, melynek erősségét elsősorban az adja, hogy Kiss korábbi munkáinak fontos jellemzőit felvonultatja, miközben azok gondolatiságát tovább is fejleszti, átalakítja. Kiss ebben a munkában is igen hatékonyan ötvözi a mesterséges, rideg anyagokat a természetesekkel, a vízzel és a kövekkel, azonban itt nem az az elsődleges célja, hogy a szintetikus anyag idegenségét megtörje, hanem, hogy a természeti formák nosztalgikus intimitását semmissé tegye. A medence színével való játék is eltávolítja, külsővé teszi a befogadó számára a benyomást: a homogén tengerkék színt rozsdás foltok, fehér kopások törik meg, és ezek teszik valóságossá, igazivá és élővé a „képet”.

Az acélmedence és a kövek

Hasonlóan utal a korábbi munkáira a falra rögzített, kék bőrből elkészített mű is, melynek szemlélése közben a látogató egy átizzadt, összegyűrt strandlepedőre asszociálhat. E munka varrásai mögül azonban Kiss egy igen fontos motívumára, a transzformerszként elhíresült férfias, nagyon határozott, Y formájú alakzat nyomaira bukkanhatunk rá. Ezzel a munkával vissza is tér az eredethez, hiszen ahogy egy korábbi interjújában már elárulta: egy bőrkabát szabásmintáján látott hasonlót.

A helyspecifikus munkák egyébként szintén egy komplex projektté állnak össze, éppen úgy, ahogyan azt a Trafó Galériában kiállított művek esetén is tapasztalhattuk, így az egyes darabok nemcsak egymás jelentését erősítik fel, hanem a értelmezik és kiteljesítik a nagy koncepciót is.

A bőrön megjelenő transzformersz motívum

A koncepció alaposan kidolgozott, annak egységességét segítik elő a különféle fényforrások is, amelyeket Kiss nem tekint a munkák részének, viszont mindenképpen szükségesek azok értelmezéséhez, a jelentésrétegek felfejtéséhez. A fényforrások közül a legfontosabb a szemben levő falon futó neonfal, amely a napot hivatott szimbolizálni, azonban itt is, mint a többi részlet/elem esetében, a művész egy elidegenítő gesztussal töri meg a naplementék nosztalgikus hangulatát. A hideg fényű, mesterséges csövek a lenyugvó nap által kiváltott élmény konfliktusosságára mutat rá: az egyén ezeket a pillanatokat intim, belső élményként rögzíti, azonban a nap mozgása önmagában létező, az emberi léttől független esemény, ami folyamatosan megtörténik és nincs rá semmiféle befolyásunk.

Kiss Adrian legújabb munkái egy erős, alaposan kidolgozott koncepció mentén születtek meg, azonban a tárlat nemcsak a művek mögötti gondolatiságnak köszönhetően lesz kiemelkedő, hanem attól is, hogy a kivitelezés is aprólékos, pontos és jól átgondolt.

Kiss Adrian Sunfucked című kiállítása a budapesti Horizont Galériában (Zichy Jenő utca 32.) tekinthető meg 2015. október 21-ig.

Fotó: Lékó Tamás / Horizont és ERdei Gábor / GWB

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Az eltűnt idő nyomában Az eltűnt idő nyomában
Tértelen hely projekt: A Blaha Lujza tér múltja és jelene négy fiatal szemével
art&design

A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Bevezetés a land artba – I. rész
art&design

Azt mondom: cirkusz Azt mondom: cirkusz
Szubjektíven CIRCUS FLOW Cirkusz-Művészet-Alkotás Tárlatról, Visegrád, 2021. július 7., Duna Event rendezvényhajó

Más művészeti ágakról

Horváth Florencia felolvasóestje a Három Szerb Kávéházban
színház

Mese kicsiknek és nagyoknak Mese kicsiknek és nagyoknak
Beszélgetés Huzella Júliával a Tíztőlmeséről
gyerek

Hátha találunk megoldást Hátha találunk megoldást
Interjú a SQUAD – A banda - drogprevenciós tinimusical író-rendezőjével, Janik Lászlóval
irodalom

Mi az erő, amit könyvnek hívnak? Mi az erő, amit könyvnek hívnak?
Ferencz Mónika, Nagy Hajnal Csilla és Érsek-Obádovics Mercédesz kötetbemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés