bezár
 

irodalom

2015. 11. 15.
Keresztény-középosztálybeli nézőpontból a régi Magyarország pusztulása
Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Zimándi Pius István 1992-ben kiadott A forradalom éve: Krónika 1956-ból című kötetéből már kiderült, hogy a szerző milyen fontosnak tartotta feljegyezni, összegyűjteni azokat az apró eseményeket és történéseket, amelyek körülötte történtek. A grafomán irodalomtörténész dokumentálási igénye a Magvető gondozásában most megjelent naplójában is testet ölt.

Szegő János szerint nagy meglepetés e napló megléte – ami egyszerre forrás-, magatartás- és mikrotörténet –, hiszen újabb szempontokat, információkat hoz a második világháború időszakáról és újra csak elbizonytalanítja az eddig kialakult képet és véleményeket erről a korról. A bemutatón Ungváry Krisztián – aki a kötet lektora volt, ő írt a szöveghez lábjegyzeteket és utószót – is bevallja, hogy a ‘45-ös eseményekről még ő sem olvasott e keresztény-középosztálybeli nézőpontból, így a történész számára is új élményt jelentett ez az írás. Azt persze fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy itt egy naplóról van szó, tehát a megjelent kötet nem arról szól, hogy pontosan mi történt 1944. március 19. és 1945. március 17. között, hanem arról, hogy melyek voltak a szerző számára fontos és megörökítendő pillanatok. Az itt közölt dolgok nem tények, hanem interpretációk, olvasásuk során tehát nem elsősorban az elmúlt időszakot ismerjük meg, hanem a szerző saját idejét, korát az ő szemüvegén keresztül.

Szegő András

A bemutatón elhangzik egy rövid részlet is, amelyben Zimándi Pius megdöbbenését fejezi ki a zsidók számát illetően. Ungváry kissé furcsának tartja a szerző elcsodálkozását, hiszen a korabeli lakosság számára is pontosan tudható volt, hogy a pesti lakosság 20-25%-át tették ki a zsidók. A történész azon is meglepődött, hogy Zimándi ezekben a naplóbejegyzésekben mindenhol úgy beszél a zsidókról, mintha nem magyarok, hanem más kultúrájú, más bőrszínű emberek lennének, abszurd megkülönböztetéseket használ rájuk. Vári György szerint is az a leginkább elgondolkodtató, hogy a szerző egyszerre közelít e csoporthoz részvéttel, miközben a szóhasználata mély távolságtartásról árulkodik. Az írás során elhatárolódik azoktól az eseményektől, amelyek a zsidókkal történtek, sajnálja ugyan őket, de hiányzik belőle mindenféle személyes érintettség. Vári szerint ez a magatartás inkább érdekes, de semmiképpen sem ítélendő el, hiszen tudható, hogy Zimándi Pius a saját életét is féltette, nem szimpatizált a németekkel és tartott az orosz megszállástól is.

Vári György

A következő részlet is elhangzik, ebben a szerző arról ír, hogy a zsidók deportálását egy “jól tartás” előzte meg, ami Ungváry szerint igen valószínűtlen, de egy-egy esetben valóban előfordulhatott. A történész hangúlyozza, hogy az ilyenféle részleteket sokszor kellemetlen olvasni, mert a szerző nem tud mit kezdeni ezekkel az eseményekkel, így hajlamos elbagatellizálni a szörnyűségeket, ami az ő részéről végülis egyfajta önvédelmi mechanizmus. Persze a személytelenségnek, távolságtartásnak és cinizmusnak lehet oka az is, hogy a szerző nem foglalkozik a társadalom alakulásával, csupán a mikrotörténések, a körülötte zajló események érdeklik.

Ungváry Krisztián és Szegő András

A Tények és tanúk sorozat második darabjaként megjelent napló nemcsak egyéni világlátása miatt értékes a számunkra, hanem azért is, mert ezt a szöveget Zimándi Pus magának írta, így nem rejtőzködött, hanem teljes őszinteséggel beszélt az egyes eseményekről, ennek köszönhetően e kötetből a szerzőt is jobban megismerhetjük. Vári kiemeli azt is, hogy e naplóból sokat megtudunk a régi Magyaroszág pusztulásának időszakáról, ami meglehetősen mozgalmas kor volt, azonban erről még ma is igazán nehéz beszélni. Az irodalomtörténész kiemelte, hogy ő alapvetően nem érezte idegennek a szöveget, az olvasás során ugyanis pontosan észlelte a szerző megfontolásait és félelmeit, így egyre inkább érdekelte az, hogy ki is ő valójában, illetve, hogy mi hajtja előre. Vári szerint e naplóban Zimándi Pius kivételesen művelt és roppantul figyelmes személyként tűnik fel, aki soha nem részvétlen, de néha kevéssé empatikus. Ezt azonban kár lenne számonkérni rajta, hiszen végül mégiscsak hírt ad egy olyan csoportról, amelynek a zsidókról, a deportálásokról és a második világháborúról alkotott nézeteit még kevéssé ismerjük.

Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben - Tények és tanúk sorozat II. - könyvbemutató - 2015. 11. 10 - Rózsavölgyi Szalon

Fotó: Bach Máté

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Horváth Florencia felolvasóestje a Három Szerb Kávéházban
irodalom

Mi az erő, amit könyvnek hívnak? Mi az erő, amit könyvnek hívnak?
Ferencz Mónika, Nagy Hajnal Csilla és Érsek-Obádovics Mercédesz kötetbemutatója
irodalom

A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom A hétköznapok esztétikája és a fantasztikus irodalom
Beszélgetés Keserű József új monográfiájáról
irodalom

A békától a kavicsig minden az idő része A békától a kavicsig minden az idő része
Interjú Lipcsey Emőkével

Más művészeti ágakról

art&design

Az üzemanyag a kreativitás legyen Az üzemanyag a kreativitás legyen
Interjú Szauder Dávid médiaművésszel karrierépítésről, a berlini művészvilágról, online jelenlétről és motivációkról
art&design

Néptelen közterek bámulják a szobrokat Néptelen közterek bámulják a szobrokat
Kolozsi Bea Közterek-sorozat című kiállításának megnyitóbeszéde
gyerek

Életmentő hatlábú Életmentő hatlábú
Kiss Judit Ágnes A csodabogár című könyvéről
A Kiss Llászló +4 pécsi koncertje


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés