bezár
 

színház

2016. 05. 13.
Budapest Night
Szabó Borbála Csongor és Tünde-átirata az Átriumban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szabó Borbála darabja újabb kísérlet arra, hogy Vörösmarty Csongor és Tündéjét közelebb hozzák a mai tizenévesekhez. A két címszereplő ezúttal a budapesti éjszakában keresi önmagát és egymást, ahogy az előadás is saját magát.

Kevés unalmasabb és érthetetlenebb kötelező olvasmányra emlékszem boldogult gimnazista koromból, mint a Csongor és Tündére. Régies-veretes nyelvezet, elvont sztori, nehezen értelmezhető szereplők és valami mondanivaló az útkereséséről, egy tizenévestől meglehetősen távol álló módon. Mikor azonban meghallottam, hogy Szabó Borbála az Átrium Film-Színház új, fiatalokat megszólító, NézőKépző című programja keretében átírta, a mai világra és a mai nyelvre adaptálta Vörösmarty – hogy úgy mondjam – patinás művét, felébredt bennem a kíváncsiság, vajon képes lesz-e ez a történet közelebb kerülni hozzám, még ha az előadás célközönségéből azóta ki is öregedtem. Szabó Borbála neve jó ajánlólevélnek tűnt néhány évvel korábbi Bánk bán-átirata után, amelyet Bagó Bertalan rendezett meg Kecskeméten, és a POSzT-ra is eljutott, ahol az író teljesen megérdemelten megkapta érte a legjobb drámai szöveg díját.

Szkéné színház

Katona művének azonban elég volt a nyelvezetét modernizálni, a cselekmény és a szereplők egyébként teljesen működőképesek a mai színpadon is. Nem úgy a Csongor és Tünde, amelyből jelentős újraértelmezés nélkül leginkább csak színpadi nyüglődés jön ki. Szabó Borbála tisztában is volt a kihívás másfajta jellegével, így a nyelvezet megújítása mellett egy jóval konkrétabb, mai szituációba helyezte a történetet, ráadásul egy izgalmasnak ígérkező szerkezeti változtatással két részre bontotta a drámát: az elsőben Csongor, a másodikban Tünde szemszögéből látjuk ugyanannak az egy éjszakának a történéseit.

Csongor és Tünde útkeresése a pesti éjszakában zajlik, először a Tesla Budapest nevű partyhelyen, majd egy prostituáltnál, egy parkban, és ki tudja, még hol. Csongor először egy World of Warcraft-szerű videojáték keretében találkozik a tündérlánnyal: Tünde előbb a cybervilágba kerül, majd pedig in real life is megjelenik, találkozván Csongorral, aki épp Balgával együtt kaszabolja az orkokat. A boldognak induló találkozás vége az lesz, hogy Tünde Ilmával együtt lelép Csongortól, aki meg Balgával indul a két lány keresésére. Innentől előbb Csongor, majd a második részben Tünde verzióját látjuk, hogy a végén a két történetszál és a két szerelmes is egyesüljön.

A kerengők kalandozásaiba közben be-beépülgetnek Vörösmarty művének szereplői és motívumai: Mirigy Csongor anyja lesz, Kurrah, Berreh és Duzzogh az ő „pasijai”, Ledér prosti, a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós a Teslában mulató, majd egyenként a vízbe ugró figurák és a többi. Magács László rendező, illetve a látvány- és díszlettervező páros, Babos Zsili Bertalan és Nyirán Márton mindehhez izgalmas színpadi keretet talált ki: a színpad és a nézők közé átlátszó vászon feszül, amelyen folyamatos vetítés zajlik. A két főszereplőt a Színműn most végző Feczesin Kristóf és Prohászka Fanni alakítja, a további szerepekben Börcsök Enikő mellett az egyik legizgalmasabb fiatal színházi műhely, a k2 Színház színészeit láthatjuk. Minden együtt lenne tehát egy jó előadáshoz.

Sajnos azonban az előadás szereplői fájóan élettelenek. Hogy ez mennyiben köszönhető a szövegnek és mennyiben a színészvezetésnek, nehéz megmondani, mindenesetre teljesen hiteltelen sablonfigurákat látunk, akikkel a színészek sem tudnak mit kezdeni. Kicsoda Csongor? Egy mai fiatal, aki szeret számítógépen játszani, bulizni, inni. Ennél nem több. Nem értjük, mi a problémája, miért beszél Vörösmarty nyelvén lételméleti kérdésekről – ez utóbbi csak funkció nélküli máznak tűnik, továbbá meglehetősen zavaró. Tündéről azt tudjuk, hogy tünde, aki meg akarja ismerni az embereket és szerelmes akar lenni valakibe. Oké, de miért, amikor láthatóan jól elvan a saját világában? És miért pont Csongort szemeli ki? Mirigy Csongor anyja, aki féltékeny Tündére, mert magának akarja megtartani a fiát. Ez érdekes ötlet, de szintén nincs kibontva, így bármilyen jó is Börcsök Enikő, ezzel a két szék között a pad alá esett, definiálatlan szereppel alig tud mit kezdeni. Mit jelent, hogy az ördögfiókák az ő „pasijai”? Kik ők ezen kívül? Itt csak idióta bugrisoknak tűnnek, semmi többnek, és még csak nem is viccesek.

Sok izgalmas dolgot lehetne kihozni abból, hogy ugyanannak az éjszakának a történéseit két szemszögből látjuk. Sajnos azonban a kettő alig reflektál egymásra, két külön sztori lesz nagyjából azonos szereplőkkel, de a második részben igen kevés az új felismerés az első részhez képest, márpedig ez a dramaturgiai egymást-kiegészítés jelentené elsősorban a két szálon futás értelmét. Ledér történetéből kisülhetett volna valami jó, és bár Piti Emőke valóban karakteres és valóság közeli alakot tud megformálni, ez a szál is kibontatlanul elveszik. A Venczel Vera színpadnyi méretűvé nagyított, kivetített fejével megjelenő Éj monológja pedig erőltetett és semmitmondó elemként lóg ki az egész előadásból. Mindehhez hozzájárul a Vörösmarty-féle és a mai nyelvezet keverése, ami csak diszharmóniát eredményez, hovatovább utóbbi is inkább mesterséges szleng, mint valóban beszélt nyelv.

Az ötletek, a szereplők és a gondolatok ide-oda kerengnek az előadásban, de maguk sem tudják, hogy mi a tétje mindennek. A Csongor és Tünde a mai korba került, de igazán új értelmet nem kapott. Mindezek ellenére méltányolandó, hogy az Átrium Film-Színház nyit a fiatalabb generációk felé, és hogy megpróbál a kicsit poros kötelezőkből számukra is érvényes és értelmezhető alkotásokat színpadra tenni, ahogy az is, hogy ez nem csak egyszeri alkalom, hanem hosszabb távú terv. A következő állomás lehetne például Szabó Borbála Bánk bán-átirata.

 

Szabó Borbála: Kerengők (Csongor, Tünde)

Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámája nyomán

 

Csongor, egy fiú: Feczesin Kristóf
Tünde, egy lány: Prohászka Fanni
Mirigy, boszorkány, Csongor anyja: Börcsök Enikő
Éj: Venczel Vera
Balga, Csongor haverja: Domokos Zsolt
Ilma, egy lány ebből a világból, Tünde barátnője: Boros Anna
Lepukkant ötvenes fickók, Mirigy pasijai:
Kurrah, Viktor Balázs
Berreh, Végh Zsolt
Duzzogh, Kárpáti Pál
Három vándor:
Kalmár, Rózsa Krisztián
Fejedelem, Horváth Szabolcs
Tudós, Borsányi Dániel
Ledér, Mirigy barátnőjének a lánya: Piti Emőke
Pultos: Szatai Zsófia


látvány- és díszlettervező: Babos Zsili Bertalan, Nyirán Márton
jelmeztervező: Müller Kata
film: Fila Zsófi, Gálfi Csaba
operatőr: Kiss Gravi András
animátor: Kaizer Vilmos
zene: Kovácsovics Dávid
rendezőasszisztens: Szatai Zsófia

 

rendező: Magács László

 

Bemutató: 2016. április 15.

Átrium Film-Színház

 

Fotó: Kincses Gyula

nyomtat

Szerzők

-- Kiss Csaba --


További írások a rovatból

Beszélgetés Sándor L. István könyvéről, Ács Jánosról, Máté Gáborral
Vida Cerkvenik Bren: Miért nem az utcán csináljuk? Interaktív utcaszínházi kézikönyv
Médeia a Barabás Villában
Deres Kornélia Besúgó Rómeó, meglékelt Yorick című kötetéről

Más művészeti ágakról

Interjú Fürjesi Csaba képzőművésszel Humánszinkron című tárlatáról, alkotói módszerről, művésztelepi életről és jövőbeni tervekről
Marie Kreutzer: Fűző
irodalom

Szeifert Natália: Örökpanoráma, Kalligram, Budapest, 2022.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés