bezár
 

színház

2016. 09. 13.
Bankot rabol a cigány, a zsidó meg az ukrán
Székely Csaba-darab a Szkénében
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tarantino Kutyaszorítóban című filmjében, 252 alkalommal hangzik el az a szó, hogy fuck. Legalábbis azt mondják, akik megszámolták. Az előadásban Székely Csaba cifrázza édes anyanyelvünket, a legenyhébb mondat az a visszatérő kérdés, hogy ki baszta el. Mármint a bankrablást.

Ebben az esetben nem csak szlogen, hogy mára már legendássá vált Tarantino 1992-es debütje. Nálunk sem először kerül színpadra, néhány éve a -011- Alkotócsoport mutatta be Radnai Márk rendezésében, Kutyaszorítóbban címmel. Ők is a mai Magyarországra igyekeztek adaptálni a forgatókönyvet, és ezt teszi a mostani előadás is: Székely Csabát bízták meg az átírással. Aki látta a filmet, az tudja, aki pedig nem, annak sem árulok el nagy titkot: egy balul sikerült bankrablás történetét láthatjuk.

Szkéné színház

A sztori maradt, a bandatagokat azonban itt nem színekkel jelölik: helyettük van a Szerb, az Ukrán, a Román, a Cigány, a Zsidó. Az Ukrán persze éppen a vadmagyar, aki Trianon-filmet szeretne a sokszor emlegetett Saul fia helyett. Kék plakátot is ragasztottak az egyik díszletelemre, rajta felirat: ha letéped, alatta is ugyanezt találod. Került a szövegbe még néhány utalás tévécelebek vasalt alkatrészeire és más bulvártémákra. Gyaníthatóan néhány színészi improvizáció is beépült az előadásba. Ilyennek gondolom azt az önironikus jelenetet, amikor a Románt alakító Mucsi Zoltán emlegeti Mucsi Zoltánt, a színészt, egyre dühösebben, mert mindenki más Mucsi Jánosra emlékszik. Összességében mégis hiányzik valami ahhoz, hogy húsbavágóan magyar tudjon lenni ez a történet. A jelek, amelyeket az alkotók elhelyeztek, a ráismerés gyors nevetéséig érnek el, de nem tovább. Értjük, hogy itt vagyunk, a közép-kelet-európai nyomorúságunkban, a mindenki mindenki ellen világában, de mindez megmarad a felszínen. Az pedig már ízlés kérdése, hogy ki mennyire érzi az előadás szempontjából fontosnak a színpadi trágárság tobzódását – nekem túlhabzott, időnként keresettnek tűnt, engedtem volna belőle.  

Gengsztertörténetnek viszont gengsztertörténet ez a javából, ahol az apró nüanszokra is annyira odafigyeltek, hogy a stáblistában Ambrus Attila, a „viszkis rabló” is szerepel „szakmai tanácsadóként”.  Úgyhogy, ha valaki a bankrablás egyes momentumainak sorrendjére és kívánatos részidejére kíváncsi, biztosan helytálló információkhoz juthat. A hozzám hasonló ijedező nézőknek viszont nem ajánlom az első sorokat, mert Tarantinóhoz híven a színpadi erőszak megjelenítésével sem spórolnak, és ezt nagyon is illúziókeltő módon teszik.

Szikszai Rémusz rendező abban is követte Tarantinót, hogy maga is vállalt egy kisebb szerepet az előadásban, akárcsak a filmrendező a filmben. A szereposztás egyébként is az egyik legfőbb érv a Kutyaharapás mellett, főleg, hogy hasonló összetétellel már olyan előadásokat láthattunk a Vádlitól, mint az I. Erzsébet vagy a Képmutatók cselszövése. Ez a darab azonban jóval kevésbé árnyalt szerepformálásra ad lehetőséget. Egy tömbből faragott, többnyire szórakoztató, karikírozott alakításokat láthatunk: Kaszás Gergő beszédkényszeres, hiperaktív Cigány, Király Attila indulatokkal teli, mindig robbanni kész, fapados gondolkodású Ukrán. Katona László most is úgy jön be, görnyedt vállal, mint egy túlkoros kamaszfiú, a lófarokba fogott hajával, kinőtt ruhájával, hogy csak ránézünk, és dőlünk a nevetéstől. Nagypál Gábor karaktere már kicsit összetettebb, szerepben szerep játék. Van két közös jelenetük Mucsi Zoltánnal, az egyik a temetőben, a másik az előadás végén, ami mélyebbre megy a többinél, éppen azért is, mert az érdekkapcsolatok sokaságában valódi emberi közösséget mutat. Bercsényi Péter többedszerre is jól hozza az érzékeny, de kifelé magát folyamatosan fegyelmező meleg szerepét. Fodor Tamást inkább kedvenc mesekönyvem, A három jószívű rabló egyikének tudtam csak látni, legfeljebb aggódó atyának és kissé simlis, de alapvetően jóságos bandafőnöknek, nem elvetemült maffiózónak.

A fő helyszín egy raktárhelyiség hideg-rideg, fémes világa. Néhány raklapszerű faépítménnyel és egy-két kiegészítővel azonban a flashback-szerűen felépülő előadás többi helyszínét is jelzik. Az előadásnak van egy szürreális síkja is: Nagypál Gábor karaktere, a Szerb halálközeli élménye, az utolsó utazás a Dead Line Airlines gépén. A légikisasszony Pálmai Anna, aki egy tévéképernyőről kommentálja ironikus fekete humorral a sötét kilátásokat.  

Talán túl nagy elvárásokkal ültem be erre az előadásra, de hát a szerző, a rendező és a színészgárda önmagukban is erős alapot adhattak erre, hát még így együtt. Ehhez képest volt csalódás, hogy az előadás megmaradt egy színvonalasan színpadra állított gengsztertörténetnek, és nem tudott e fölé nőni. Azoknak azonban, akik szeretik az ilyen történeteket, mindenképpen ajánlható.   

 

Székely Csaba: Kutyaharapás

Nézőművészeti Kft. - Vádli Társulás - Jászai Mari Színház - Szkéné

 

Dzsóbácsi, a góré: Fodor Tamás

Kicsidzsó: Bercsényi Péter

A Szerb: Nagypál Gábor

A Román: Mucsi Zoltán

Az Ukrán:Király Attila

A Cigány:Kaszás Gergő

A Tót: Katona László

A Zsidó: Szikszai Rémusz

A Rendőr: Kovács Krisztián

Berkovics, ezredes: Kardos Róbert

Halálangyal, a Dead Line Airlines Stewardesse: Pálmai Anna

 

Díszlettervező: Varga-Járó Ilona

Jelmeztervező: Kiss Julcsi

Dramaturg: Szikszai Rémusz

Video: Újvári Csaba

Fény: Mervel Miklós

Hang: Molnár Péter

Szakmai tanácsadó: Ambrus Attila

A rendező munkatársa: Gyulay Eszter

Rendező: Szikszai Rémusz

 

Bemutató: 2016. szeptember 10.

Szkéné Színház

 

Fotó: Mészáros Csaba

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
színház

Tarr Béla utolsó utáni szava Tarr Béla utolsó utáni szava
Missing People (Hiányzó emberek) Tarr Béla mozgó csendélete a Bécsi Ünnepi Heteken
Esterházy az Ódry Színpadon
színház

Horror Otthon Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Bele kell menni helyzetekbe Bele kell menni helyzetekbe
Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
irodalom

Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot Amikor egy csapat művész öt napra elfoglalja Kámot
Ilyen volt a III. Nyolc Ág Művésztábor
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés