bezár
 

irodalom

2017. 06. 04.
A Napkút Kiadó könyvheti újdonságai
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Napkút Kiadó könyvheti újdonságai A Napkút Kiadó újdonságai az Ünnepi Könyvhéten

Anna-Leena Härkönen: Köszönöm, nem

Sütő Beáta fordítása

 

Heli Valkonen reménytelenül szerelmes a férjébe. De Mattinak nincs hozzá kedve. Soha. Csak számítógépes játékokat játszik a kifakult mackóalsójában. Szerinte a vállmasszázs az együttlét legkellemesebb formája.

Amikor a finom célzások, szép szavak és izgató fehérneműk már nem segítenek, Heli közvetlenül, és egyre közvetlenebbül a tárgyra tér – hiába. Matti hidegen és megalázóan elutasítja felesége közeledéseit. Mikor aludt ki a parázs, és mikor kezdtek el egymáshoz úgy beszélni mint a betegek: „Hogy van a nyakad?”

A csendes hálószoba olyan helyzetekre kényszeríti Helit, amilyeneket nem szeretett volna átélni. De ő nem akar belehalni a bánatba.

Anna-Leena Härkönen: Köszönöm, nem

 

Bíró József: Valami más

 

BÍRÓ JÓZSEFköltő – író – képzőművész – performer  /  (  szerkesztő  )

1951– ben született Budapesten. 1975óta rendszeresen publikál

a kísérletező, ám egyúttal a klasszikus – avantgarde

irodalmi és művészeti hagyományait is tisztelő idősebb nemzedék tagjaként, az irodalombarát olvasóközönséget ezúttal is az új évezred elejét  ( is)  jellemző

értelmiségi – közérzetről tudósítja.

Letisztult hangon, kivételes forma – fegyelemmel. Hitelesen.

Hitelesen : mert immáron a feloldást  kívánó feszültségek,

a nyomasztó, a sebeket bőségesen – osztogató  konfliktusok  -etc. -  a reá oly jellemző,

elkötelezetten humanista szellemiségű egybefoglalását adja.

A  kimondott – leírt  szavak  -  vmint  -  a kimondatlanul – leíratlanul is  JELENLÉVŐ:

tehát, az egyértelműen fölérezhető spiritualitás, a direkt – közlés hiányában is előhívható.

Ez a dualitásadja versei összetéveszthetetlenül egyedi mágiáját.

Bíró József: Valami más

 

Csák Gyöngyi: Mítoszködben

Szerelmes versek

 

Világítsak – kérlelsz,
felgyújtott erdő
ropogjon ereimben:
vérezze fel talpam
nyomkereső ösztön…

 

Hol van a negyed századdal ezelőtti Anonyma, aki vékony kötetkéjével szerényen óvakodott ki az akkori líra gazos, de azért áttekinthető tisztására? Komoly költővé vált az elmúlt évek során, a szerelem avatott dalnokává, az érett asszonyiság szenvedélyes poétájává, aki nem pusztán a legfontosabb emberi érzelmeit kiáltja világgá, hanem a nehezen megszerethető világot is befogadja szenvedélye sáncai közé.

Csák Gyöngyi új kötetének versei úgy világítanak, mint a felgyújtott erdő, úgy ropognak, pattognak ágai, mint ahogy azt puskini hasonmása megkívánja, s a nyomkereső ösztöne – ha felvérezi talpát, ha nem – úgy működik, hogy mindig a lényegi tudás sarkában maradjon, s úgy vezesse követőit, igényes olvasóit, hogy a külső és belső világ birtokba vett csodái egyszerre váljanak átélhető közösségi élményekké.

Csák Gyöngyi: Mítoszködben

 

Csepcsányi Éva: Laudes

A szerző rajzaival

 

Nem tudom, ez a lány honnan jött. Pontosan. Annyira nem idevalósi. Lehet, hogy rosszul olvasom, fennakadok már az első vers utolsó során. „hogy vannak odaát”. Hogy erről akar írni. Nekem ez nagyon bejön. Nem tudom, arra gondol-e, hogy az odaát létezőkre kérdez rá, vagy az állapotukra, kedvesen. Ismerem ennek a lénynek az írásait egy ideje, itt-ott olvastam, néha szerkesztettem is. De ismeretlen számomra az a költő, aki itt sorról sorra bontakozik ki. És ez jó. Azonnal izgalomba jövök, mint a jó versektől mindig. Ha szárnyakat helyeznek zsebembe…

A kereszténység nála nem kultúrkör. Ez fontos. Nem metaforikusan használja az ismert történeteket és neveket, hanem az élete részesévé teszi. Szárnyakat tesz zsebünkbe. Erről szólnak a versek. Hogy bűnös és szent, mint mindannyian.

Tele van a kötet váratlan sorokkal, amiket szívesen idéznék hosszan, de föladom, kiemelni valamiket az egészből felelősség, ez a karcsú kis kötet önmagában és részleteiben is jól működik. Mint szárnyak a zsebünkben.

Nem nagyon jutnak eszembe párhuzamos mesterek és kortársak. És ez megint jó. Nagyon. Ezt várjuk egy jó kötettől. Szeretünk várakozni. Főleg, ha eljön, amire vagy akire várunk. Én mindig bízom benne. Most éppen  érkezik… Csepcsányi Éva verseskötete. Vegyük hát kezünkbe, szárnyakat zsebünkbe! (Jász Attila – Csendes Toll)

Csepcsányi Éva: Laudes

 

Csikós György: Sztrájk a pokolban

 

A második világháború utolsó napjaiban egy tizenhat éves angyalföldi fiatalember sebesült német katonákat segít visszajuttatni egységeikhez. Tettéért három évvel később az Andrássy út 60.-ba hurcolják. 1948 tavaszától 1949 nyaráig válogatott kínzásoknak vetik alá. 1949 júliusában a hadbíróság halálra ítéli. Harminchárom napig várakozik a siralomházban, végül megtudja: az ítéletet huszonöt évnyi gályarabságra változtatták. Igazi megpróbáltatásai csak ekkor kezdődnek. Évekig raboskodik embertelen körülmények között az Északi-Jeges-tenger közelében található táborban, míg végül 1953-ban sok tízezer társával úgy dönt, hogy megtagadja a munkát. Csikós György életrajzi regényének vállalt célja, hogy pontos képet fessen az átélt borzalmakról és emléket állítson több ezer ártatlanul elítélt társának.

Csikós György: Sztrájk a pokolban

 

Csörsz István: Bóckacaj

Tovamászás

 

Csörsz Istvánnak 1986-ban jelent meg Elhagyott a közérzetem című kötete, amely az évtized elején készített riportokra épült. Ennek az útkereső nemzedéknek, az akkori tizen-huszonévesnek a világát idézi a Bóckacaj című regény. Szinte a riportkönyv lapjairól, az arany középutasoknak nevezett csoportból lép elénk a két főhős: István és Tamás. „Gazdátlanságuk”, akaratlan individualizmusuk szerencsére kíváncsisággal és alkotói kedvvel párosul. Egyikük konzervatóriumi növendék, tele gátlásokkal, kételyekkel és az ottani furcsaságok iránti ellenszenvvel (nem nehéz ráismerni a hajdan zenésznek készülő író élményeire), másikuk a filmezés megszállottja (a hasonlóság itt sem véletlen: egy ízben operatőr szakra is felvételizett). Belepillanthatunk a két barát pesti csatangolásaiba, képzelt és valós családi múltjukba, külföldi rokonaik abszurdnak tűnő világába. A regény azonban mintegy kicsordul saját keretei közül, hőseink ugyanis egy Zündapp motorral nekivágnak egy görögországi kempingezésnek.

Az író maga is járt Hellászban az 1980-as években, családi körben. A Bóckacajazonban nemcsak az út humoros, nosztalgikus emlékét örökíti meg, bár kétségkívül a legvidámabb Csörsz-kötetnek tarthatjuk. Át-átbillen a valóság és az emlékekből, asszociációkból szőtt világ határán. Ráadásul hősünk csak játékból kezd hozzá egy „kétujjnyi vastagnak szánt” könyv megírásához. Hezitál, elkalandozik, naplót ír, máskor pedig leplezetlenül füllent.

A regényt Csörsz István 1999-ben fejezte be, immár a nyolcvanas évek „állott levegőjének” és szabadságvágyának dokumentumaként, egy köztes nemzedék humoros emlékirataként. A mai olvasó mindezt még nagyobb távolságból, de talán mégiscsak ismerősen szemlélheti.

Csörsz István: Bóckacaj

 

Erdélyi György: Amikor

 

Erdélyi György előadóművészként évtizedek óta az emberrel, a nyelvvel és az idővel dolgozik. Számára mindhárom terület otthonos tájék és terra incognita egyszerre. Az ember az egyetlen nagy téma, ami iránt a művészet – ellentétben a „mindenevő” tudománnyal – igazán és mélyen érdeklődik. Az ember és a nyelv összjátéka révén születhet meg a színi produkció, s mindez szükségképpen az időbe ágyazódik. A színpadi idő az életidőből hasíttatik ki. Erdélyi az emlékezés révén teszi az életidőt játékidővé, s ennek eszközéül a nyelvet használja. Tárgya az ember (voltaképpen ő maga, ez a végtelennek tetsző kontinens), közege pedig az egyirányúságát megtagadó idő. S mivel a filozofálással átszőtt öntörténet – melynek mellékszereplői számosak – csakis magyarul létezhet, ez itt egy hamisítatlan magyar könyv. Magyar a nyelve, s magyar az ideje is. A szöveg pedig nem halott betűhalmaz, hanem a régmúltat pásztázva is jelenidejű, emberi halántékon lüktető. Előadóművészet az idő börtönében. (Csontos János)

Erdélyi György: Amikor

 

Erling Jepsen: Őszinte részvéttel

Szőke Zsolt fordítása

 

A tejesember meghalt. Az apró dél-jütlandi faluban egyre többen tudják, mi zajlott a család nappalijának vörös kanapéján apa és lánya között éjszakánként. Az elüldözött, drámaíróvá lett fiú most, apja halála után visszatér a kis dán faluba, hogy testvéreivel együtt szembenézzen a tejesember örökségével és hogy szembesítse anyját a rá háruló felelősséggel. Persze a dolgok máshogy alakulnak, rejtélyes események sejlenek fel a tejesember halála körül, a fiú nyomozásba kezd, mely végül gyászmunkává alakul ebben a fekete humorral és groteszk jelenetekkel telített regényben.

 

A forgatókönyveiről és drámáiról is ismert Erling Jepsen (1956) Őszinte részvéttel című regénye 2006-ban jelent meg, négy évvel A kórusban sírás művészete után, mely a gyermekkor történéseit írja meg és melyből filmadaptáció is készült. A trilógia harmadik darabja, a Den sønderjyske farm (Volt egy farmom Dániában) 2013-ban látott napvilágot.

Erling Jepsen: Őszinte részvéttel

 

Hajós Eszter: Bejárati égbolt

 

A gyökerükkel gondolkodnak a fák. Legérzékenyebb, emlékezni, figyelni és irányítani képes szerveik mélyen a föld alatt vannak, és itt, a mélyben „töprengik ki” a pompásabbnál pompásabb lombokat.

A költőként is izgalmas nyelvet kimunkáló Hajós Eszter is így tesz, szinte minden kisprózáját (melyek kisprózák ugyan, de egyszersmind „nagy versek” is) a legalapvetőbb egzisztenciális tapasztalatok kimondásával indítja: milyen az ég, milyen a föld, hol a helyem, ki vagyok. A többféle műfajt és hagyományt egymásba tükröző írásokban a teljességhez a gyerekkor esszenciális magára hagyatottságából kiindulva jutunk el. Mintha ezekben a sokféle irodalmi beszédmódot ötvöző szövegekben egy gyermek birkózna a nem-lét metafizikájával, a felnőttek árulásával és a szinte mindenhol kitapintható gonoszsággal – egy gyermek, azaz kívülálló, aki az angyalok, vagy még inkább az állatok tekintetével figyel. A szövegek egy szimbolikus, ismeretlen, de mégis ismerős földrészt járnak körül. Nem konkrét kerteket, hidakat, utakat találunk bennük, hanem mágikus tájakat, metafizikai csomópontokat: a kertet, a hidat, az utat, ahol rácsodálkozhatunk a létezés értelmetlenségére. Vagy éppenséggel az értelmére: mert mint a Klee-festmények éjszakai kertjében, itt sem vagyunk teljesen egyedül: a delejes sötétben úgy ragyognak az álomba merülő lények – legtöbbször gyerekek, növények és állatok –, mint földöntúli ígéretek.

Reménykedünk benne, hogy az elsőkötetes, Prágai Tamás-díjas fiatal író varázslatos elbeszélői nyelve sok olvasóra talál, és metafizikus irányultsága nagyobb lélegzetű elbeszélői formákat is inspirál. (Bánki Éva)

Hajós Eszter: Bejárati égbolt

 

Halmai Tamás: Örömmévalóság

Prózák, esszék, versek, jegyzetek

 

Vegyes műfajú könyv, különleges nyelvi-szellemi kísérlet az Örömmévalóság: a szerző eddig megjelent tizennyolc kötetének műfaji sokszínűségét fogja egybe, mintegy esszenciális sűrítményt nyújtva Halmai Tamás irodalmi tevékenységének ontoteológiai szellemiségéből. Hat ciklusa misztikus-metafizikus és irodalmi-művészeti kérdések hatféle megközelítését adja. A Javasangyal derűbe ágyazott koanokat sorakoztat; a Mesebona mininovellái a sci-fi, a fantasy, a példázat és a mese műfaji kódjait hasznosítják. Kisesszéket közöl a Műkedvelés című rész (figyelme Szent Ágostontól Tolsztojon és Pilinszkyn át a kortárs betűvetőkig terjed). A Szútravaló három-négy soros versei Angelus Silesius és Székely Magda metafizikus lírai kiskompozíciói között keresnek érvényes utakat – a szeretet antropológiai igazságának kimondására; s hasonló szándék ölt alakot az Éléskarma dalszövegeiben is. Végül az Asztalizen aforisztikus műhelyjegyzetei, maximaszerű rábukkanásai az olvasóval kezdeményezett párbeszéd jegyében fogják vallatóra a szív sokatmondó csöndjét – és a kozmosz néma zsivaját.

Halmai Tamás: Örömmévalóság

 

Halmai Tamás: Seb és szellem

Báthori Csaba írói világa

 

Hölderlinnél a hellén létérzet és a keresztényi eszmekör egyesítése vezetett lírai misztériumra. Rilke angyali spiritualitás energiáit olvasta ki a tárgyak nyelvéből. Pilinszky egyfajta »keresztény agnoszticizmus« (Németh G. Béla) lelki-szellemi dimenzióiban tájékozódott; Nemes Nagy Ekhnátonig hátrált előre, hogy utóbb a geológiában is teológiát találjon; a kései Celan s a korai Tandori a szavak fenségesen szikár autonómiáját tette próbára. A Báthori-vers e magaslatokat nem feledve tör az eszmélet új, még meghódítatlan csúcsaira. Ahol megismerés és létrehozás, kogníció és poézis: a ráérző tudat egyetlen művelete. (Halmai Tamás)

Halmai Tamás: Seb és szellem

 

Hedry Mária: Tobozmesék

Balatontündér csodálatos történetei

Kállai Nagy Krisztina rajzaival

 

….csupa titok, csupa meglepetés!  

Ki rejtette fenyőtobozokba a Balatontündér kalandjairól szóló meséket?

Ki az a furcsa figura, aki Zöldbogárból Zöldmanóvá változott, s minden este egy-egy történetet mesél Ivánnak és Julcsinak, no meg persze Nektek, akik ezt a könyvet olvassátok?

Ki az a több száz éves, mégis gyönyörű fiatal nő, aki a Balaton fölött suhanó paripán érkezik, és bő szoknyájából színes pillangók röppennek fel?

A legizgalmasabbak viszont Balaton tündér különös történetei és csodái, mikor például fűzfa nő a földre ejtett hajszálából, vagy vízisikló hajpántjából, övéből. Mikre nem képes a kis Balatontündér?!? Kifesti a színtelen lepkéket a Koloska-völgyben, biciklizik a Balaton tetején, sárkányokkal játszik a Badacsony hegyoldalán… De ne szaladjunk ennyire előre!

Sorban megtudtok mindent, ha Ivánnal és Julcsival, a Balatonnál nyaraló gyerekekkel, együtt hallgatjátok Zöldmanó titkos esti meséit.

Hedry Mária: Tobozmesék

 

Kállay Kotász Zoltán: Egy buddhista csődgondnok jegyzeteiből

 

A csőd szó jelentései:

Elvont törzse a csődít, csődül igéknek és származékaiknak, melyek bizonyos emberi vagy állati sokaságnak egybegyűjtésére, illetőleg öszvegyülésére vonatkoznak és pedig sürgetés, nógatás, űzés, hajtás által.” (Magyar nyelv szótára, 1862)

Csőd alatt azon jogviszonyt értjük, mely beáll, amidőn az adós vagyona nem elegendő összes tartozásainak fedezésére.” (Pallas Nagylexikon, 1893-97))

A csöd tantrikus gyakorlat, amelynek során meditáció közben a gyakorló megszünteti a testéhez való kötődést és kapcsolatot teremt a bodhicsitta-val. Szó szerinti jelentése: »átvágni«. Az »átvágás« itt az ego átvágására utal, amely a mindennapokban megakadályoz bennünket abban, hogy a tudatunkba mélyebben betekintsünk.” (Garchen Rinpoche Csakraszamvara tanítása, 2010)

 

„Nem tudok semmit”.

Csak ezt, mindig – gondolni,

érezni, élni.

(Kállay Kotász Zoltán)

Kállay Kotász Zoltán: Egy buddhista csődgondnok jegyzeteiből

 

Kocsis István: A kitüntetés

Drámák II.

 

Kocsis István drámáinak hősei – akár királyok, államférfiak, akár katonák, akár tudósok – önmagukat nemzetük, illetve az emberiség sorsáért legfelelősebbnek hiszik, és szeretnének méltóképpen válaszolni koruk legnagyobb kihívásaira. Összefüggésben van ez azzal is, hogy nem a hatalomnak, hanem mindig valamilyen magasztos küldetéstudatnak a megszállottai. Mindazonáltal az történik velük, ami minden igazi dáma hősével: diadalmaskodnak (és ennek a magyarázata természetesen metafizikai, hisz jutalma az örökkévalóság kiérdemlése), de győzelmüket a kortársaik nem ismerik fel, illetve nem ismerik el. Fűzzük hozzá az előbbiekhez, hogy e kötet drámái mintha igazolnák a szerző rejtélyes vallomását az ún. drámaírói szabadságról. Azt állítja ebben, hogy ezt azok számára találták ki, akik nem ismerik a történelmet. Aki viszont ismerkedni kezd a történelemtudomány forrásaival (tehát nemcsak történelemkönyvekből ismeri a történelmet), az rádöbben, hogy a drámaíró képtelen olyan rendkívüli drámai helyzeteket kitalálni, mint amilyenek a forrásokban lappanganak. Akárhány példát felhozhatunk erre e drámák hősei (Széchenyi István, Bolyai János és a többiek) életéből. Csak egy baj van! Az új ezredforduló embere számára kezdenek felfoghatatlanná válni a források is. Nem meri elhinni, ami a forrásokban van?

Kocsis István: A kitüntetés

 

Mátyás B. Ferenc: Vergődj, mintha élnél

 

A Vadul lui Ion, magyarul János Gázlóján át döcögtünk hazafele éppen, amikor rájöttek anyádra szülési fájdalmai. Tavaszi áradás volt, a piacról jövet szekereztünk hazafelé, és bizony megfeneklett az átkozott kordé – sóhajtott Barbu bágyé. – A szamár lecövekelt, mintha betonba öntötték volna mind a négy lábát az átkozottjának, pedig a gázló jégzajlás idején is járható volt, ismered jól te is, ugye, fiam? Aztán, miközben ott kínlódtam a makacs állattal, hát anyád csak visítani kezdett, hányta-vetette magát a tengeris zsákok között, s mire világra tolt téged, Isten bocsássa szavaimat, összevissza szarta a szekeret.

Akkor gondoltam, hogy jobb neved lesz a Vadul Lujon, mint hogy sose tudjam, hogyan is írjam a valódit, románul-e, hogy Timot Bathori, vagy magyarul, hogy Báthory Timót?…

Mátyás B. Ferenc: Vergődj, mintha élnél

 

Necdet Neydim: Te tudsz fütyülni?

Gyermekversek Suzan Aral rajzaival, Sipos Katalin fordításában

 

A gyermek- és ifjúsági irodalom kutatójaként is elismert író és műfordító, Necdet Neydim gyermekverseit Suzan Aral mesteri könyvterve és rajzai keltik életre.

Azt mondják, a gyerekek nem értenek a szerelemhez és a költészethez… Azok állítják ezt, akik egyáltalán nem ismerik a gyerekeket. Ők ugyanis jártasak mindkettőben, de nem mindenki képes felfogni mindazt, amit ők megértenek… A legjobb, ha önök olvasnak, én pedig majd fütyülök hozzá. Ha pedig tudnak fütyülni, ne is törődjenek a verssel, csak fütyüljenek tovább! Mert a füttyszó vers.” Necdet Neydim

Necdet Neydim: Te tudsz fütyülni?

 

Nichita Stănescu: Fényhajlítás

Válogatott versek Kiss Zsuzsánna fordításában

 

Nichita Stănescu (1933−1983) költészete a román szocializmus éveinek „lázlapja” volt, nyelvi és képi világa mégis túllépte a korszak elveit, előítéleteit, hangnemét. Kezdetben Stănescu egy éppen létrejövő világot jelenít meg, ahol az egyén és a világegyetem közötti kapcsolat szerves, dinamikus és euforikus. A derűlátás azonban hamarosan átadja helyét egy állandó válságérzetnek. Érett költészete egy középpontját vesztett világ sikolya. E világban az idő elsikkad, és az ember léte, fejlődése, beilleszkedése, kiválása egyaránt tragikus kimenetelű. A költő megalkuvást nem ismerő alkatával, életformájával a közösségi élet szabadságának metaforája, lakása mindenki otthona, miközben ő maga a hallgatás és a hiány szabályaival küzd egy metafizikai ködbe vesző világban, és a rendszer szorítójából az alkoholba menekül. Kései verseit a hanyatlás, a veszteség, a halál képvilága uralja úgy, hogy közben a fájdalommal telítődő tudat a költészet eszközeivel kristálytiszta, derűs szabadulásélményt is közvetít: a kiáltás hervadhatatlan szirmokat bont, a lét sötétjében az igazság keresője láthatatlan hajnalra virrad.

A hagyományőrző és újító formaművész, a sokoldalú, nagylelkű, önmagát is eltékozló fiú mintha a gyermeki, édeni időben gyökerező öntudattal lesné a visszatérést testből-lélekből az örök szellem honába. Oda, ahol a teremtő még a gravitáció szabályait is felülírhatja, így nemcsak a mulandó világjelenségeket, hanem akár a fényt is el- és visszahajlítgatja.

Nichita Stănescu: Fényhajlítás

 

Saád Katalin: Hálóban

 

A könyv tizennégy éven át íródott. Hálónak éreztem a családi köteléket, amely bennünket, családtagokat összetartott. A háló azonban nemcsak védelmezett – fojtogatott is. Erről az életérzésről akartam családregényt írni.

A nagy francia filozófusnő, Simone Weil szerint a hazát részvéttel kell szeretni. Írás közben rájöttem: a családot is.

2016 szeptemberében Kefalónia déli partján a nyílt tengerrel szemben megpillantottam a borítón látható kavicsokat. Azonosságélményem támadt. Egy hatalmas külső erő akaratából – esetükben a Ion-tengeréből – örökkön gördülve-súrlódva egymás ellen kell élni-halniuk és mégis együtt maradni, hogy végül az univerzum parányi egységeiként senki máséval össze nem téveszthető színük és formájuk, az egyediségük kialakulhasson. Az összetartozásuk és a különállásuk. Úgy hiszem, ez a Hálóban című könyv történése.

Saád Katalin: Hálóban

 

Szebényi Ildikó: Óriás sasok

 

Hagyj magamra!

 

Nem baj, ha

látod a sebeimet,

ne hozz gézt, ne is

sajnálj, és ne húzz

ki a gödörből,

hagyj magamra!

 

Elég, hogy a rigók

köszönnek minden

reggel, hogy a szél,

ha meglát, kalapot

emel, elég, hogy rám

csorognak a csillagok,

ha magamban vagyok.

 

Elég, hogy bolygók

lüktetnek felettem, hogy

az élettel csordultig

lettem, hogy szívem a

mindenségben dobog,

s túlélnek újabb korok.

 

Ne sajnálj, ne hozz gézt,

hagyj magamra, mert

felállok úgyis, szavamra,

az ég köpenyébe kapaszkodom,

és kézen fog az oltalom –

Szebényi Ildikó: Óriás sasok

 

Szita Szilvia: Gézlapok

 

És tovább

 

Tedd a napot a mellemre,

ami maradt, melengesse.

Amit nem lát, ne bolygassa,

fényes varrat legyen rajta.

 

Fényes varrat legyen rajta

szeretőim nedves ajka,

alatta a hematóma,

mintha az éj szíve volna.

 

Mintha az éj szíve volna,

üregeket kipótolva

bordakerítésig ér el.

Összenő a hús a vérrel.

Szita Szilvia: Gézlapok

 

Tarján Tamás: Éltesse megírt istene

Írások költőkről

 

Írások költőkről – hirdeti jelen kötet alcíme. Tegnapiakról, maiakról: magyar kortársakról. Nem is csupán lírai termésükről: néha egy-egy prózai műről, vagy épp valamely különleges könyvtárgyról. A közelmúlt tanulmány- és esszéterméséből válogattam, s részint az egyetemi oktatói munkámhoz kapcsolódó elemzésekből.

„…szinte mindenütt jelen van a vers” – egy idézetben fogalmazódik meg e bizakodás. Nem vagyok ennyire derűlátó. Ám mert a Vers hosszú évtizedek óta kísér, ezúttal én igyekszem kísérni a Verset, hogy minél többekhez eltaláljon.

Tarján Tamás

Tarján Tamás: Éltesse megírt istene

 

Toót-Holló Tamás: Csillan a hab – A Forrás Könyve

 

Csillan a hab szerelmes regény. Miközben metatörténelmi regény, posztmodern motívumtár, korlátok nélküli, szabad úszás a végtelenbe a nemzet kulturális emlékezetében.

Ott van benne Szent László. Aki a kerlési csatában asszonyt szabadítva még csak herceg,

Ott van benne az ismeretlen lány, aki után a herceg sebesülten is nekiiramodik, hogy kimentse őt a csata forgatagából.

És ott van benne a szintén ismeretlen kun vitéz, akit a jelenetben a Fény és a Sötétség küzdelmét látni vélő templomi freskófestők akár a Sötétség vitézeként is megjelenítettek már. 

Hárman vannak, együtt hát ők mindig háromszöget alkotnak. Talán nem véletlen, hogy a Cserhalom című eposzában Vörösmarty Mihály csakúgy szerelmi háromszöget látott itt, mint ahogyan a Képes Krónika írója, Kálti Márk is ezt tette. 

Miközben a hangulati játéktér ennél tágasabb szinte nem is lehetne. Kálti Márk a kun vitéz életéért könyörögni kezdő lány alakját maga elé idézve holmi tisztátalan érzéseket vizionál, Vörösmarty viszont a „szerelem szép szózatival” érkező kun vitézt lát maga előtt. De nem is az a lényeg, hogy kinek van igaza. Hiszen mindenkinek igaza lehet, akár még egyszerre is. Hanem az a lényeg, hogy ez a történet szerelmi vallomásként is máig velünk él ezer és egy alakban.

Hét ősi varázsmesében megforgatva is csak egyetlen forgatagban.

Toót-Holló Tamás: Csillan a hab – A Forrás Könyve

 

Verrasztó Gábor: Bogáthy Mihály

Befejezetlen életrajz

 

Ebben a Verrasztó Gábor által lezárt és dokumentumokkal kiegészített „befejezetlen életrajzban” igazi kalandregényt olvashatunk Bogáthy Mihályról (akinek összes valódi és álneve lelepleződik a kötet lapjain). Bogáthy emlékei úgy hömpölyögnek a véletlenek sodrában, mintha fiktív történetről volna szó, pedig dehogyis! Szereplőink hétköznapi emberek, a középpontban egy színész áll, akinek fordulatos sorsa a legköznapibb 20. századi magyar biográfia lehetne. A valaha jóképű és tehetséges fiatalember magától értetődően ír a történelem és a színháztörténet, a kultúraváltás, a sztárközeg meghatározta életéről, az olvasó pedig hol azonosul a hozzá hasonló hőssel, hol pedig bámulja a sztárt, aki természetes hangon szól magyar és amerikai színi és filmvilágbéli élményeiről. Ma már alig valaki emlékezhet Bogáthy 1956 előtti hazai alakításaira, s kevés élő tanúja van tengerentúli sikereinek is. De szinte az olvasók jó ismerőseként térhet vissza immár szülővárosába, Orosházára s hazájába a mindvégig magyar színész, aki rábízta életének emlékeit az érzékeny dokumentarista helytörténet-író Verrasztó Gáborra, földijére. Bogáthy Mihály emlékezéseit ő szerkesztette egybe családtörténeti kutatásainak eredményeivel s egészítette ki szerepkatalógussal, sajtóbibliográfiával, hogy a színész utókora megismerhesse az embert, s hogy emigráns szórványkultúránk múlt századi mozaikdarabkái tükrében magunkat is jobban megérthessük. (Sirató Ildikó)

Verrasztó Gábor: Bogáthy Mihály

 

Zalán Tibor: B2-páholy

Tűnődések a belső oldalon

Kovács Péter rajzaival

 

Színház az egész világ – írja le Shakespeare a frázissá koptatott és agyonmagyarázott mondatot az Ahogy tetszik című darabjában. Ha kötöttebben értelmezzük ezt a metaforát, akkor ebben a színházban kell lennie színpadnak és nézőtérnek is (a színészeken és az előadást létrehozó embereken kívül). A nézőtéren pedig széksorok vannak, oldalt és hátul körben páholyok. Amikor tehát a B2-páholy címet adta a szerző a hónapról hónapra megjelenő tárcasorozatának, egy ilyen helyzetet képzelt el. Amikor nem szereplője, csupán szemlélője a darabnak, amit, nagy szavakra ragadtatva magunkat, hívhatnánk akár életnek is.

A B2 az első borítóbelső nyomdászati elnevezése. Az itt közölt írások a Napút folyóirat B2-es oldalán jelennek meg több-kevesebb rendszerességgel. Tematikailag kötetlenek, mindig abba az életszeletbe hasítanak bele, amely a szöveg megírásakor érdekli az írót. Impresszionista gesztusok, szabad forgácsok, illanó hangulatok lenyomatai. Amennyire könnyed olvasatok, annyira elgondolkodtatóak is lehetnek ezek a pillanatfelvételek. A szemlélő, aki kívül tartja magát a színpadon zajló folyamatokon, mégse tud teljességgel kívül maradni a deszkákon történteken. Tanúként részese, megélőként és tapasztalattal bíró nézőként lelkiekben felelős közreműködője mindannak, ami körülötte – így benne is – végbemegy. A macska egyszerre nem fog kint és bent egeret. De kísérletet tehet rá…

Zalán Tibor: B2-páholy

nyomtat

További írások a rovatból

irodalom

Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott Lesznai Anna szoknyájától indult, NDiaye regényeiig jutott
Földes Györgyi Test-szöveg-test című könyvének bemutatója
irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja

Más művészeti ágakról

színház

Ha cenzúrázzuk magunkat, az egésznek nincs értelme Ha cenzúrázzuk magunkat, az egésznek nincs értelme
Interjú Jankovics Péterrel a Megfigyelők kapcsán
Molnár T. Eszter legújabb könyvének bemutatója a Bartók Pagonyban
A győri RÉV Színház előadása a Három Holló Kávézóban
színház

Macbeth fojtogató és bizonytalan világa Macbeth fojtogató és bizonytalan világa
A Macbeth Tatabányán Szikszai Rémusz rendezésében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés