bezár
 

art&design / kiállítás

Csodálatos világ – ha még van ilyen
Reneszánsz címmel nyílt meg Gross Arnold legújabb kiállítása a Gellért fürdő aulájában november 11-én. A csendes, visszafogott, rövidke Bernard André-hárfaetűd aláhúzta, mintegy fémjelezte azt, amit a kiváló grafikusművész egész életében képviselt. Finomság, icipici kis részletek játékos tarka sora a mögöttük meghúzódó álomvilággal.
Kakasháton az örök szerelem nyomában
Chagall képeivel élőben először Nizzában találkoztam. Egy esős, hideg augusztusi délutánon loholtam a térképet bújva, hogy még zárás előtt a múzeumba érjek. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítását ennél most lényegesen egyszerűbb megközelítenünk, hogy az orosz származású, ám élete során főként Párizsban és Dél-Franciaországban alkotó festő fantáziavilágában elmerülhessünk, és újragondoljuk a Szent Iván-éj varázslatát vagy a holtig tartó szerelem kérdését.
A közelség diadala
"Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel" – nyilatkozta egyszer Robert Capa, aki egész életében "közel volt". Közel képei tárgyához, közel a háború borzalmaihoz, a fájdalomhoz, közel a halálhoz. De közel volt a szép nőkhöz, a szerencsejátékokhoz, a kalandokhoz, az élet ütőerén tartotta ujjait. Kiváló fotóriporter volt, nagy tehetséggel megáldott, vérbeli újságíró, Hemingway és Steinbeck barátja, Ingrid Bergman kedvese. Művész volt, ember volt – játékos volt.
A nemi jegyek komposztálása
Ha ma biológiai nemekről beszélünk, a léttapasztalatunk egy meghaladhatatlan testi aspektusára gondolunk, viszont egyáltalán nem biztos, hogy így lesz ez száz év múlva is, amikor talán a jelenkori testkép tabuit feledve úgy gondolkodnak majd az emberi szervezetről, mint ami szabadon alakítható a lelki szükségletek, a szexuális beállítottság és énképünk szerint. – Alább a debreceni Műterem Galéria aktuális tárlatának megnyitószövegét adjuk közre.
Honnan jöttünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?
Kasza Gábor fotóin kortárs köntösben jelenik meg Gauguin 1897-es festményének problematikája: az Y sorozat nemcsak civilizációnk, hanem a kortárs emberi lét alapvető kérdéseit feszegeti. A képek kellemetlen és kényes témákat boncolgatnak, hogy szembesítsék és felelősségvállalásra kényszerítsék a befogadót.
Legyen a múzeum mindenkié!
Nyolcadik alkalommal rendezik meg a Múzeumok Őszi Fesztiválját, melynek továbbra is a legfőbb célkitűzése a múzeumok széleskörű népszerűsítése. Ebben az évben 94 település 170 intézménye várja az érdeklődőket.
"Sok természet"
Ha a Still – Fotográfia a múzeumban című kiállítás pusztán a kortárs fotográfia esztétikai útkeresésének vagy önreflexív magatartásának reprezentatív kísérleteit akarná bemutatni, úgy a tárlatot mozgató történeti és művészetelméleti kategóriák széttartó sokfélesége csupán újabb bizonyítékul szolgálna a fotográfia megítélésére felállított szempontok egybefogásának lehetetlenségére.
Eljátszani az üresség lehetőségeivel
Hencze Tamás alkotói útján mindig fontos helye volt a gesztusfestészetnek: a 60-as években a gesztus jelentette számára a kiindulópontot, majd a 80-as évektől újra visszatért ezekhez az elemekhez. Az idén 75 éves Hencze Tamás legújabb képein is az ösztönös, automatikus alkotási folyamatból indult ki, ám nem engedve, hogy e formák teljesen elszabaduljanak.
Van képük hozzá
1400 beérkezett pályaműből választotta ki a zsűri az idei ARC-on szereplő 125 plakátot. Ez szép és jó, de menjünk tovább, az ugyanis gyanús, hogy a politikailag túlfűtött pályaművek többsége összekacsint egymással.
Több talált tárgy megtisztítása
Ismert képsorok, klasszikus jelenetek bontakoznak ki Eli Cortiñas videómunkáiban: a művész neves rendezők filmjeinek néhány mozzanatát sajátítja ki, hogy a kompozícióépítés és a kontextusváltás révén új jelentéssel ruházza fel őket. Az idézetként használt részeket függetleníti az eredeti narratívától, így tárgyiasítja, majd egy másik jelentésbe ágyazva újra életre kelti őket.
32   33   34   35   36   37   38   39   40 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés