art&design / kiállítás
2014. 07. 15.
A Ludwig Múzeum [csend] – Egy Holokauszt-kiállítás című tárlata a megszokottól eltérő módon reprezentálja a XX. század tragédiáját: nem egy lezárult történelmi fejezetként, hanem olyan múltbeli eseményként mutatja be, amely átszivárog a jelenbe. Ennek értelmében a kurátor, Tímár Katalin tanúságtevő dokumentumok helyett olyan kortárs képzőművészeti alkotásokat helyezett a térbe, melyek a Holokauszt bizonyos aspektusára reflektálva fogalmazzák meg mondanivalójukat.
2014. 07. 07.
Péli Barna a Higgs Mező Galériában kiállított "tömegjelenete" a korábbi műveken abbahagyott narratívát folytatja: a Fraktális tévedés címet viselő szoborcsoport szépen illeszkedik a tizenegy éve elkezdett folyamathoz, melynek kezdőpontja a Műcsarnok Rosszcsontok kiállításán bemutatott munka, és amelynek görbéjét a Szocmózis és a Gentlemen’s Aggreement rajzolták ki.
2014. 06. 30.
A New York-i Guggenheim spirálisan emelkedő központi teréből evidensen adódik a kronologikus kiállítások logikája, ami lényegesen leegyszerűsíti a kurátor dolgát az olasz futurizmust bemutató tárlat esetében is, hiszen "csupán" a hangsúlyokat kellett jól eltalálnia. A kiállítás rendezője jelen esetben ezeket a csomópontokat igazán nagyszerűen jelöli ki az idővonalon, ráadásul nemcsak a futurizmus első "korszakára" koncentrálja a figyelmet, így egy szépen konstruált és átfogó tárlatot hoz létre.
2014. 06. 24.
A radikális avantgárd a test önreprezentációjában egy tiszta, történeti meghatározottságoktól és ideológiáktól mentes megszólalás lehetőségét látta. Ma már megállapíthatjuk, hogy a kegyetlenség színházának performanszművészete, mint amilyen például a bécsi akcionizmus volt, egy eredendő közeghez és kommunikációs formához vélt eltalálni, ám nem vetett számot azzal, hogy a maga módján éppúgy idealizálja és abszolút mértéknek teszi meg a testet, mint akár a klasszikus reneszánsz... – Bartók Imrének a kecskeméti Kápolna Galériában a Múzeumok Éjszakáján, 2014. június 21-én elhangzott megnyitószövegét adjuk közre.
2014. 06. 18.
A Terra Nova címet viselő kiállítás arra vállalkozik, hogy az utópia fogalmát alapul véve olyan munkákat mutasson be, melyek képesek erős reflexiókat megfogalmazni a mostani világ kiszámíthatatlanságával, bizalmatlanságával és kiúttalanságával kapcsolatban, miközben "mentálisan szabad tereket" vázolnak fel, melyek az individuumban felerősítik a felelősségvállalást.
2014. 06. 07.
"Nem érdekel, mit játszanak a színházban, mindig jól szórakozom." A mindössze 152 cm magas festő, grafikus rövid ideig élt, de addig nagyon. Képein mintha Zola naturalista világa keveredne Degas könnyed mozdulatábrázolásával. Utóbbi nagy példaképe is volt Henri de Toulouse-Lautrecnek. A kiállításon a művész utolsó 10 évében készült, a Szépművészeti Múzeum Grafikai Osztályának birtokában lévő litográfiákat, egy olajfestményt, a bécsi Albertinából érkezett plakátokat, valamint korabeli hangfelvételeket és mozgóképeket is találunk.
2014. 06. 02.
Több szempontból is izgalmas a Magyar Nemzeti Galéria tavaly újrarendezett jelenkori állandó kiállítása: lehet méltatni az ötletes koncepciót és annak megvalósítását, illetve az érzékeny szelekciót, továbbá azt is, hogy a galéria a korszakba tartozó tizenkétezres gyűjteményéből sikerült okosan és átgondoltan válogatni.
2014. 05. 30.
"Régebben a jövő is jobb volt." Ezt Karl Valentin német humorista állapította meg, de az állítás – a humorán túl – tényszerűen is érvényes. A jövőre vonatkozó feltevések tekintetében ezt konkrétan tanúsíthatom: a 60-as évek, amikor felnőttem, a rózsaszín remények ideje volt. Nemcsak a különféle társadalmi és kulturális várakozások tekintetében, hanem a jövő fő műfajában, az ún. tudományos-fantasztikus irodalomban, amelybe belemélyedtem, s nem utolsósorban azért is, mert a szocreál szürke unalmához képest színes világok sokaságát kínálta. – Tillmann J. A. megnyitójának szövegét adjuk közre, amely 2014. május 27-én hangzott el az FKSE Stúdió Galériájában.
2014. 05. 26.
Óriási, a Magyar Nemzeti Galéria eddigi egyik legnagyobb kiállításával találhatjuk szembe magunkat, ha az "A" épületbe tévedünk. Nekem – aki jegyzetelt és "nagyon figyelt" – 4 órámba tellett, egy "átlagos" látogatónak (ami persze nem zárja ki a jegyzetelés és a "nagyon figyelés" lehetőségét) minimum 2 és fél órát rá kell szánnia. A kurátorok kitűnő munkát végeztek, megéri tüzetesen végignézni a posztumusz Kossuth-díjas Derkovits Gyula oeuvre-jét bemutató kiállítást.
2014. 05. 16.
Hantai Simon életművéből 2013-ban a Centre Pompidou retrospektív kiállítást rendezett, azonban egészen mostanáig kellett várni arra, hogy Magyarországon is nagyszabású tárlaton mutassák be az alkotó művészetének fő jellemzőit és korszakait. Mégis megérte várni, hiszen a Ludwig Múzeumban most egy alaposan átgondolt és minden részletében kidolgozott kiállítás született, amely az érett, kiteljesedett alkotások mellett az egészen korai munkákat is bemutatja.
