bezár
 

art&design

2014. 11. 29.
Fénybalett, Lichtraum és a hatalmas léggömb
ZERO: Countdown to Tomorrow (Visszaszámlálás holnapig)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A New York-i Guggenheim Múzeum Countdown to Tomorrow (Visszaszámlálás holnapig) az első olyan nagyszabású kiállítás a tengerentúlon, amely a düsseldorfi alapítású ZERO művészcsoportot ilyen átfogóan mutatja be. A kiállítás két fókuszpont között ingadozik: egyszerre koncentrál a szűken vett csoportra, a németekre, ahol elsősorban a három legfontosabb szereplő, Heinz Mack, Otto Piene és Günther Uecker munkásságát ismerteti, illetve egy nagyobb művészeti hálózatra is, amelyben az alkotókat laza személyes kapcsolatok és hasonló művészi stratégiák kötik egymással össze, így a spirálon felfelé haladva negyven alkotó 180-nál több munkáját tekintheti meg a látogató.

A kiállítás nagyjából kronologikusan halad előre, azonban a kurátor, Valerie Hillings olyan szekciókat alakított ki, amelyekben a jelentősebb szerveződésekre, témákra, fontosabb eseményekre és kiállításokra, illetve a közös művészi stratégiákra irányítja a figyelmet, így nemcsak az egyes művészek munkássága, hanem a közöttük levő kapcsolati háló is megmutatkozik a látogató előtt. E rendezésnek köszönhetően lesz egyedülálló ez a tárlat: korábban a ZERO csoport leginkább tisztán tematikus kiállításokban mutatkozott be, ahol az egyes blokkokban a munkák vagy az egyes művészek, vagy a földrajzi helyszínek, esetleg más specifikus kontextus alapján szerveződtek, itt azonban ez a fajta izoláltság megszűnik, hiszen Hillings számos olyan megoldást alkalmaz a tárlaton, amelyek lehetővé teszik, hogy a művészek közötti viszonyrendszer, az egymásra hatások, az inspirációs források is láthatóvá váljanak.

A Guggenheim rotundája

A harmadik, New Definition of Painting (A festészet új definíciója) címet viselő szekcióban például a kisebb beugrókban olyan munkákat párosít egymással, amelyek felülete, témája vagy művészi megfogalmazás módja között párhuzamokat lehet felfedezni. Így kerülnek többek között egy falra Bernard Aubertin, Otto Piene, Almir Mavignier és Gotthard Graubner azon vásznai, amelyekben ugyanaz az intenzív vörös szín dominál, azonban a kontextus más és más mindegyik esetén. Az ilyen kisebb csoportokba rendezés az egész kiállításon meghatározó, vannak például olyan vájatok a falban, ahol a lángokkal kialakított munkákat akasztják egymás mellé (pl. Yves Klein: Untitled Fire Painting, Fire Fountain, Otto Piene: Smoke Painting, 7 attempt to burn the night, Bernard Aubertin: Large Fire Book, Enrico Castellani: Untitled), és olyanok is, ahová a tükrökkel operáló alkotások kerülnek (Adolf Luther: Virtual Picture, Walter Leblanc: Torsion, Christian Megert: Mirror Box).

A képek csoportosítása

Ezeknél a kisebb műcsoportoknál azonban sokkal izgalmasabbak azok a részek, amelyek esetén a kurátor a ZERO kulcsfontosságú kiállításait némileg rekonstruálva rendezi egymás mellé az egyes munkákat, kihangsúlyozva azt is, hogy éppen ezek a nemzetközi kiállítások tették lehetővé, hogy a hálózat tagjai összegyűljenek, eszméket, gondolatokat cseréljenek. Hillings egy egész szekciót szentel például az 1958-as Vibration (Rezgés) nevet kapó night show-nak, melyen főként olyan munkák mutatkoztak be, amelyekben valamilyen módon szerepet kaptak a dinamizmus, a motorikusság, az optikai csalódások, illetve az ipari anyagok újrafelhasználása.

Günther Uecker: New York Dancer I.

Szintén külön blokkot kapott az Edition, exposition, demonstrations (Kiadás, kiállítás, tüntetések) című, 1961-es esemény is, amelynek a düsseldorfi Galerie Schmel adott otthont, és ahol Günther Uecker egy fehér zónát alakított ki, a performansz többi résztvevője ezalatt buborékokat fújt, miközben az éjszakai égboltra egy fehér lufit engedtek fel. Ezt a show-t egyébként nemcsak a fotók, újságkivágások és videók segítségével idézi vissza a kurátor, hanem a múzeum rotundájába belógó hatalmas fehér léggömbbel is, a nemrégiben elhunyt Otto Piene munkájával. A művész ezt az installációt kifejezetten a Guggenheim Múzeum belső terébe szánta, ezzel újraértelmezi korábbi Proliferation of the Sun című alkotását, miközben jelen idejűvé teszi a többi munkát is.

Otto Piene: White Balloon

Hillings egyébként nemcsak az egyes kiállításokat, fontosabb eseményeket rekonstruálta, hanem jelentős installációkat is újjáépített. A negyedik szinten található épületszárnyban például újból megvalósította Otto Piene Light Ballet című installációját is, amelyben a művész mozgó fényeket vetít keresztül különféle rácsokon, így folyamatosan áramló, fényes alakzatok jelennek meg a térben, amelyek együttesen egy nyugodt, meditatív teret rajzolnak ki, ahol a befogadó megpihenhet és szemlélődhet.

Motion in Vision

Az egész tárlat legzseniálisabb megoldása pedig az, ahogyan a kurátor az összes bemutatott munkát egy igen erős keretbe foglalja: a látogató a kiállítás elején és végén is egy-egy olyan installációval találkozik, amelyek szintén korábbi terek vizuális visszaidézéseiként működnek. A spirál alján egy félkörívben az 1959-es Vision in Motion – Motion in Vision (Vízió a mozgásban – Mozgás a vízióban) antwerpeni kiállítást rekonstruálja a kurátor, ahol az alkotók festményei szabadon lógtak a térben, kvázi lebegtek, a padlóra pedig a művészek neveit ragasztották le. Az újjáépítés lenyűgözően sikerült, így a látogatónak már a kiállítás elején megvan az a bizonyos AHA élménye, amit a spirál végén található galériában a kurátor megismétel: a Lichtraum (Hommage á Fontana) című installációval zárul a tárlat, amit a Zero csoport 1964-ben a 3. Documentán mutatott be először. Ez az installáció a kiállítás fénypontja, ami egyrészről keretbe zárja a bemutatott munkákat, másrészt elegánsan összegzi is a tárlat tanulságait.

A ZERO csoport Countdown to Tomorrow című kiállítása a New York-i Guggenheim Múzeumban tekinthető meg 2014. október 10-től 2015. január 7-ig.

Fotók: Peter Foolen és David Heald

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Az eltűnt idő nyomában Az eltűnt idő nyomában
Tértelen hely projekt: A Blaha Lujza tér múltja és jelene négy fiatal szemével
art&design

Traumapanoráma Traumapanoráma
Lázár Kristóf: You can’t take another ache inside your body című kiállításának megnyitóbeszéde
art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
art&design

Portré a 20. századról Portré a 20. századról
Virtuális séta a Budapest FotóFesztivál „Fotóikonok – Archívumból történelem” című kiállításon

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Az üzemanyag a kreativitás legyen Az üzemanyag a kreativitás legyen
Interjú Szauder Dávid médiaművésszel karrierépítésről, a berlini művészvilágról, online jelenlétről és motivációkról
gyerek

Életmentő hatlábú Életmentő hatlábú
Kiss Judit Ágnes A csodabogár című könyvéről
Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf estjéről
A Mirrén titkának könyvbemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés