bezár
 

art&design

2014. 09. 15.
Egy világjáró emigráns útirajzai
Dámosy Géza: Körberajzolt világ – Fél évszázad útirajzai
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dámosy Géza Körberajzolt világ című kiállítása attól válik aktuálissá, hogy az itt látható tus- és tollrajzok egy kivándorláshullám által befolyásolt alkotói életút eredményei. Kétlem ugyanis, hogy ezek a munkák elkészültek volna, ha Dámosy 1956 után nem hagyja félbe tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti Karán, hogy Németországba emigrálva, majd Olaszországba költözve hivatásos grafikusművésszé, később pedig világjáró utazóvá képezze magát. Ennek az eseménynek, az építészpályából átmentett tudás alkotóművészetté válásának bemutatója ez az életműösszegző tárlat, amely végigvezet bennünket Dámosy alkotói tevékenységének helyszínein. – A debreceni Sesztina Galériában 2014. szeptember 12-én elhangzott megnyitószöveget adjuk közre.

Mint az alcím is jelzi, fél évszázad útirajzai sorakoznak a falakon, és bár vannak finom stiláris különbségek – mondjuk a 80-as és a 90-es évek képei között is –, nem egy a rajztechnika alakulástörténetére koncentráló, kronologikus rend szerint kerültek egymás mellé a munkák, hanem a megidézett helyek geográfiai térséghez tartozása alapján. Egy ismeretterjesztő album működését idézi fel tehát az elrendezés logikája. Az egyetlen magyarországi képen a budapesti Dalszínház utcai szülőházat látjuk, majd jön néhány német helyszín, ezt követően a Magyarországtól elcsatolt területeken készített képek, utána további európai épületek, majd Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália és Óceánia emblematikus térségei, végül pedig egy bőröndöt ábrázoló szimbolikus rajz zárja a kiállítást.

Dámosy Géza: San Juan

De az addig vezető úton sem csak épületek tűnnek fel a falakon, hanem néhány karakteres arc is az építmények közé kerül. Szépen elfér egymás mellett a portré és az épületrajz, hiszen mindkettő valamiféle jól strukturált, jelentésekkel telített dolgot ábrázol, amely ki van téve mind az idő pusztító erejének, mind pedig a pillanatnyi környezeti hatásoknak. Ráadásul az arc és az épített környezet egyaránt embervoltunk fontos emblémái. Hiszen ahogy arcunk az állati létből való kikülönülésnek, az identitás megjelenésének jele, úgy a város és építményei a világ eleve adott természetével meg nem elégedő, a teret továbbalakító, hajlékot kereső létnek a lenyomata. A házak is többé-kevésbé pontosan ismétlődő formákból épülnek fel, ahogy az arcok, s ezek az ismétlődések, a visszatérő hasonlóságok az épületen és nagyobb léptékben a város összképében is ritmusokat képeznek. Ezeket a ritmusokat, a visszatérő formákat sallangoktól megtisztítva, lényegi összefüggésekre koncentrálva ábrázolja művészünk. A satírozás helyett itt csak vonalak, homogén felületek váltakoznak, a munkák jelentős része szinte firkaszerű, mert szakadozott tollvonásokból építkezik a művész, a legbravúrosabb képek viszont kevés, de hosszúra nyúló, pontosan vezetett vonalakból állnak.

Dámosy egyébként nem tesz különbséget a szent és a profán terek megjelenítése közt, a szakrális építmények és a középületek egyaránt mint tiszta térstruktúrák, mint kultúra termelte és kultúratermelő létesítmények érdekesek számára. Ráadásul egy-egy képén még finom iróniával azt is jelzi, hogy a rajzolás sosem döntésektől mentes rögzítés, hanem a látottak újrateremtése a tudatban, amely aztán a kéz aktivizálásával, a vonal meghúzásának véletlenszerűségeivel ölt testet a papíron. Játékosságát mutatja, hogy egyik rajzán a párizsi Eiffel-torony Nike-cipős lába szőrösödni kezd; egy másik képen pedig nem ér véget a lap szélén az edinburghi Firth of Forth torkolat hídja, hanem szecessziósan sokfelé indázva körbefut, s keretet képez a híd köré. Ritkán, de az is előfordul, s mindig jelentéssel bír, hogy egy-egy színezett részlet kerül a tisztán vonalas rajzokra. Tehát Dámosy munkái nem dokumentatív emléklenyomatok, akkor sem, mikor elmarad a játékos kikacsintás.

Dámosy Géza: Panamai nyomornegyed

Folytonosan irányítja a figyelmünket az utazó-rajzoló, aki a látottaknak csak azon aspektusait rögzíti, amelyeket későbbi előhívásra is érdemesnek tart. A rajzok mintegy emlékeztetővé válnak, mert bennük nem a fotózáskor tapasztalt rutintevékenység, a valamin át nézés, hanem a valamiként látás ölt testet, és így az alkotó még akár ötven év távlatából is könnyebben felidézheti a maga által képpé változtatott emlékeket.

Ugyanakkor Dámosy másképp is megemlékezik saját élményeiről, s itt fontos megjegyezni, hogy a kiállítás alcímében szereplő „útirajz” szó az irodalom egyik műfaját jelöli, amely utazásokról szóló hangulatokat, szubjektív benyomásokat összegez. A magyarul megjelent Toronyiránt című Dámosy-kötet is ezekből az élményekből válogat. Szívszorító és humoros történetek váltakoznak benne, amelyek gyakran az alkotás eseményéhez kapcsolódnak: lerajzolni egy hajléktalant, aki aztán nem fogad el pénzt; a világ végén megtalálni magyarokat; szóba elegyedni és megismerkedni idegenekkel, akik mint varázslót, figyelik a rajz készülését, s mikor készen vagy, megkérded tőlük, elégedettek-e, s erre azt mondják, „eltaláltad” – ez többet ér, mint bármilyen intellektuális rizsa. Így hát nem is szaporítom tovább szavaimat, inkább színesítse a kedvenc Dámosy-idézetem ezt a majdnem fekete-fehér kiállítást:

Dámosy Géza: Lüderitz villanegyedében

„Jártam ott, ahol Lincolnt, Kennedyt, Martin Luther Kinget meggyilkolták, láttam azokat a japán cseresznyefákat, amelyeket Pearl Harbor után, mint ’háborús bűnösöket’ halálra ítéltek, s csak azért menekültek meg a kivágástól, mert egy sereg bátor vénasszony odaláncolta magát. Beszéltem amerikai állampolgárokkal, akik a háború alatt internálva voltak, voltam Los Alamosban, ahol a ’Little Joe’, az első atombomba hasonmása szentté avattatott. Olvastam »Tamás bátya kunyhóját« és voltam Atlantában, megnéztem a Körképet, amely a világtörténelem legszörnyűbb polgárháborújáról mesél, és folytathatnám.”

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Áfra János --


További írások a rovatból

art&design

Hölgymenyét Hölgymenyét
Interjú Verebics Kati festővel
art&design

A köztes térben létezni A köztes térben létezni
Interjú Szegedi-Varga Zsuzsannával pályakezdésről, kortársakról és saját projektekről
art&design

Derkósok munkái virtuálisan
26 képzőművész pályamunkáit vonultatja fel idén is a Derkovits Gyula ösztöndíj
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan
aqb, ProjectSpace – Mátrai Erik: „Ellipszisek”

Más művészeti ágakról

A Margó Fesztivál záró napja
irodalom

De vajon mi az, ami rejtve marad? De vajon mi az, ami rejtve marad?
A Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napja


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés