irodalom

David Attenborough-t rocksztárként élteti a tömeg az egyik legnagyobb zenei fesztivál színpadán 2019-ben, hiszen nemcsak gyerekkorunk kellemes hangú természetfilmesét, hanem a klímaváltozás tényét és az azzal való szembenézést is hitelesen közvetíteni tudó közszereplőt látják benne. Különösen legújabb, a Klímaváltozás – Tények című filmje óta, ami a dokumentumfilmek kortárs szerepe, a globális jelenségek elképzelhetősége és az általános közhangulat felől sem érdektelen jelenség. Azonban maga az alkotás korántsem problémátlan mű.

Dékány Dávid lusta. Persze távol álljon tőlem, hogy ismeretlen emberek pszichés kondíciót minősítsem, de e kötet hibáira aligha találhatnék pontosabb okot. Ezeknek a verseknek ugyanis a legnagyobb problémája a vázlatosság, a formátlanság és az olcsó megoldások, röviden a kidolgozatlanság – ami köztudottan nem a verejtékes munka hozadéka.

Nyaralni megyek, vagyis dolgozni a Balaton partjára, csak ott nem érezni az aszfaltszagot, ezért elnevezem nyaralásnak. Mostanában rengeteget fotózom a városban, viszont egy kép sem passzol ide, ezért keresgélni kezdek. Ez a kép nem is tudom, mikori, a számítógépem sem rendel hozzá dátumot, ezért csiribú, legyen tegnapi. Csiribá, tegnapi lett, még bőven aszfaltszagú.

Egy szerdai nap délutánjában járunk éppen, egész nap esett, vagy legalábbis szemerkélt az eső, a levegő lehűlt, a bazsalikomjaim a balkonon végre megkapják a törődést, amit a feledékenységem sajnos túl sokszor von meg tőlük. A híd, a Boszporusz, Ázsia homályban. Ilyenkor összemosódnak a gondolataim is, drámát próbálok írni, de fáznak a szereplők, pedig semmi okuk nem volna rá, azt mondják, ők ma szeretnének inkább csendben, mindenféle párbeszéd nélkül dideregni, amíg én és egy elképzelt közönség békén hagyja őket mára. Bólintok. Akkor ma egész máson fog járni az agyam, semmi baj.

„Mondom, Rudolf Schwarzkogler művészete engem kevéssé érdekel, mint ahogy annak idején Hajas Tibor művészetének élvezetétől is inkább tartózkodtam. Ám az érdeklődés hiánya, vagy a tartózkodás is hozzám tartozik. S éppen ezért lenne értelmetlen elhallgatnom a velük kapcsolatos megrendültségemet.” (Nádas Péter, Belebeszélő) „Semmiről sem kell lemondanunk, csak a formátlanságról." (Hajas Tibor, Szövegkáprázat)