irodalom
2025. 01. 23.
A prae.hu szerkesztőségének munkatársai örömmel fogadták a Litera cikkét, amelyben reagáltak a mesterséges intelligenciával készült pályázati szövegekre, ezzel megnyitva azokat a csatornákat és kérdéseket, amelyek elősegítik a témával kapcsolatos érdemi kommunikációt. Ezért körkérdést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék, alkotók, kritikusok, egyetemi tanárok hogyan értékelik a mesterséges intelligencia aktuális helyzetét. Mindezt az olvasás–kritika–esztétika hármasa felől megközelítve, egyben hangsúlyozva az AI mély társadalmi beágyazottságát. Kulcsár Szabó Ernő válaszait olvashatják.
2025. 01. 20.
A prae.hu szerkesztőségének munkatársai örömmel fogadták a Litera cikkét, amelyben reagáltak a mesterséges intelligenciával készült pályázati szövegekre, ezzel megnyitva azokat a csatornákat és kérdéseket, amelyek elősegítik a témával kapcsolatos érdemi kommunikációt. Ezért körkérdést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék, alkotók, kritikusok, egyetemi tanárok hogyan értékelik a mesterséges intelligencia aktuális helyzetét. Mindezt az olvasás–kritika–esztétika hármasa felől megközelítve, egyben hangsúlyozva az AI mély társadalmi beágyazottságát. Elsőként Áfra János válaszait olvashatják.
2025. 01. 15.
Hogy kitől „tanulhatta” Nemes Nagy Ágnes az egyik leghíresebb, és legtöbbet elemzett versét, a Fák című költeményt? Szerintem Erdélyi Józseftől (1896-1978), a harmincas-negyvenes évek ismert költőjétől, akinek a Téli fák című verse így kezdődik: „Szeretem én a téli fákat, // tanúlok tőlük állni, állni.” Nemes Nagy Ágnes Fák című verse, amely összegyűjtött verseinek címere, így indul: „Tanulni kell. A téli fákat. // Ahogyan talpig zúzmarásak.” - Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.
2025. 01. 10.
A 2024 őszi krakkói találkozó első része öt lengyel szlavista lebilincselő beszélgetése volt. A másodikban a magyar irodalom lengyel fordítóit és kutatóit kérdezte jelen cikk szerzője, aki egyébként a „másik irányba” fordít, vagyis a lengyel irodalmat hozza közelebb a magyar olvasókhoz. A krakkói hungarológia szakos diákok tartalmas eszmecserét hallhattak, amelyben identitásról és női szerzőkről éppúgy szó esett, mint a műfordítás traumafeldolgozó, esetleg újabb történelmi fordulatokra felkészítő szerepéről.
2025. 01. 08.
Most először egységes magyar fordításban olvashatjuk Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényfolyamának mind a hét kötetét. A könyveket Jancsó Júlia fordította, aki – befejezve ezt az évtizedeken átívelő munkát – ellátogatott az ELTE BTK romanisztikás műfordító műhelyébe, és mesélt a munkafolyamatokról, a klasszikusok újrafordításáról és arról, hogyan lett Proust magyarhangja.
2025. 01. 08.
Decemberben a Művházban mutatták be a Leonora Carringtonról (1917–2011), a neves angol−mexikói szürrealista festőművészről, szobrászról és íróról szóló regényes életrajzot. A könyv novemberben jelent meg az Ampersand (&) Kiadónál. A könyvbemutatón Leonora Carrington magyarul korábban megjelent írásairól (A hallókürt, Fehér nyulak) is kérdezte Karafiáth Orsolya a kiadót vezető Kiss Barnabást és Greilinger Szonját, a Carringtonról szóló könyv fordítóját. Jelen volt a Fehér nyulak novelláit magyarra átültető Cseh Réka Zsuzsanna, és Bolla Ági újságíró is, aki 2023 tavaszán a 2011-ben elhunyt író fiával, Pablo Weisz-Carringtonnal készített interjút – tudatta a prae.hu művészeti portállal az Ampersand (&) Kiadó.
2025. 01. 03.
December 19-én, este hatkor mutatták be a Hegyvidéki Kulturális Szalon Márton Áron termében Nemes Nagy Ágnes két kötetbe összegyűjtött, újra kiadott és illusztrált gyermekverseit. A kötetek a Móra Kiadó gondozásában jelentek meg, kiegészítve a költő további meséivel és verseivel. A beszélgetést Ughy Szabina, a Móra Kiadó irodalmi szerkesztője vezette, részt vett a kötetek illusztrátora, Szabó Imola Julianna és Molnár Krisztina Rita költő, tanár, múzeumpedagógus. Az estet versek megzenésítője, Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző koncertje színesítette.
2025. 01. 01.
Úgy gondoltam, ideje összeszámolni mennyi az annyi, vagyis idén hány cikk jelent meg a prae.hu irodalmi rovatában, hogyan követtük vagy nem követtük a trendeket – ez utóbbi kapcsán azt hiszem, jól áll a portál, nem érzek görcsös kényszert a trendkövetésben, ahogy jelentős lemaradást sem – mi volt váratlan, emlékezetes, és így tovább. Persze nem tudok és nem is szeretnék minden cikket külön kiemelni, nem is ez a célja idei összegzőmnek. Az organikus cikkek száma szép, és minden nehézség ellenére hétről hétre érkeznek a gazdag, informatív, és legfőképp autonóm szövegek.
2024. 12. 30.
December 20-án, este hét órakor a budapesti HaikuBárban rendezték meg a Prae zártkörű eseményét. A PRAEMIUM KARÁCSONY fantázianévre hallgató bulira a Prae kiadó, a Prae folyóirat és a prae.hu portál jelenlegi és egykori szerzőit, munkatársait hívták meg. A felolvasó vendégek a Kötetlenül beszélgetés-sorozat korábbi vendégei közül kerültek ki.
2024. 12. 30.
Mivel egyik érdeklődési területem a madártartás és madarászás megjelenése az irodalmunkban, nem hagyhattam az antikvárium polcán porosodni Váci Mihály (1924-1970) A zsezse-madár című, 1964-ben megjelent kötetét. A könyv a szerző irodalmi tanulmányait és egyéb prózai műveit adja közre, de irodalmi esszéi csalódást jelentettek, ugyanis irodalomról esett bennük a legkevesebb szó, viszont az akkori politikai szólamokból, ideákból annál több került az írásokba. Ám költőnek Váci egyáltalán nem rossz. Ha verseit leválasztjuk az ideológiáról, akkor a századelőről örökölt ‒ a mestere Illyés Gyula volt, aki meg Babits Mihályt tarthatta mesterének ‒, ép formaérzékkel, többnyire modern, jambikus formában a kellő líraisággal dolgozza fel valóságból vett témáit. – Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.
