irodalom / gondolat
2025. 10. 14.
Három hétig voltam most megint Magyarországon – ezúttal hivatalosan is svéd turistaként. Az idő nagy részét szokás szerint Debrecenben töltöttem, ahol a családi találkozásokon kívül irodalmi eseményeken szoktam részt venni.
2025. 10. 08.
Meghívást kaptam a Szeptember Végén Irodalmi és Művészeti Fesztiválra Agyagosszergénybe, ahol még sosem jártam, de már sokat hallottam róla. Ez önmagában nagy izgatottsággal töltött el, de úgy alakult, hogy éppen ezekben a napokban indult a szombathelyi Joyce Irodalmi Club második évada. Öt napon át újra a Dunántúlon volt a fókusz, a múlt színhelyei megteltek irodalommal.
2025. 09. 01.
Ezalkalommal az idén 100 éve született Nagy László Adjon az Isten című ismert és méltán népszerű versének és Weöres Sándor Toccata című művének hasonlóságairól szeretnék pár szót ejteni. Első hallásra nehezen képzelhető el két eltérőbb alkat és stílus, mint a fenti poétáké, és lám-lám, valamiben mégis hasonlítanak…
2025. 08. 10.
Az avantgárd és neoavantgárd érdeklődés felől különböző experimentális szövegalkotási eljárásokat már ismer a magyar irodalom. Hazai viszonylatban mégis meglehetősen kevés próbálkozást láthatunk olyan szöveggeneráló, elektronikus vagy digitális versalkotó megoldásokra, amelyek elérhetőek lennének az ezt kutatni vagy akár csak élvezni vágyó közönség számára - Bordás Máté műhelyesszéje.
2025. 07. 16.
Ha az ember bármilyen céllal Kínába utazik, számoljon azzal, hogy akármennyit készül előre, utólag könnyen rajtakaphatja magát hamis előfeltételezéseken. Legalábbis nekem – annak ellenére, hogy jártam már Ázsiában – ezzel hamar szembesíteni kellett magam. Végleg elrontani valamit azonban mégsem lehet, hiszen ez Kína: itt mindenre van megoldás. Kínai megoldás.
2025. 07. 01.
Vas István költészetében sokat esik az eső, sok a köd, a szürkeség. Most két látványosan és nemesen szürke versről szeretnék írni, az egyik a Medárd, a másik a később íródott Novemberi helyzetkép. A Medárd így kezdődik: „Köröskörül izgalmas szürkeség.” A Novemberi… ezzel a sorral indít: „Az elkésett vénasszonyok nyara / Is eltündöklött már.” A korábban íródott mű tíz és tizenegy szótagos jambussorokból épül fel, tehát szépen időmértékes, még a későbbi vers szabadversnek mondható, bár akadnak benne időmértékesnek felfogható részek. Vas István 1983-as Ráérünk című kötetében több hasonló szabadvers-szerűség található.
2025. 06. 09.
Hétfő reggel fél négykor kelek. A lakótársam alszik, próbálom szűrni a fényt. Megfogadtam, hogy előre bepakolok, de nem volt semmi erőm este. Fellépés, Budapest 100. Épp csak átesem egyik napból a másikba, észrevétlen érkezik el az utazás pillanata. És ez jó: a stressz elmarad. Fél hatkor indul a vonatom a Nyugatiból, nincs három óra a menetidő. Pozsony a szecesszió és a balkán.
2025. 05. 25.
Zelk Zoltán (1906-1981) azokhoz a klasszikussá vált költőinkhez tartozik, akiknek nevét még mindenki ismeri, de már keveset írnak, beszélnek róla ‒ sajnos. Ezt a tendenciát próbálom megállítani, illetve megfordítani. Zelk legismertebb versével, a gyermekdallá vált Este jó, este jó… kezdetű művével kapcsolatosan osztom meg most néhány észrevételemet. Hiába érdemelte volna meg, tudtommal nem nagyon vették górcső alá ezt a költeményt, különösen verstanilag nem. Írásom végén arra is fény derítek, melyik híres költőnk vette át Zelk versének dallamát. Lehet tippelni!
2025. 05. 13.
Dédnagyanyám, Szenkovits Ida 1899 októberében született a Küküllő-menti Hariban, s mivel apja textilkereskedő volt, mindenfelé lakott egy kicsit Erdély-szerte. Egész életében fontosnak tartotta hangoztatni, hogy mindkét szülője örmény volt, tiszta örmény, így mondta mindig, családi történetekből tudom, főleg nagymamám elbeszélése alapján – meg a receptfüzetéből, amit idősebb korában kezdett el vezetni, elsősorban anyámnak írva visszaemlékező ételkészítési tanácsait, ki a kedvenc unokája volt, és akit csupaszemnek hívott nagy, fekete örmény szemei miatt.
2025. 05. 04.
A líratörténet tele van megoldatlan, vagy félig megoldott ügyekkel, és verstani nyomozóként olvasás közben néha olyan ügyekre bukkanok, mint a most következő, nagyon szép Illyés-Weöres eset. Időnként előfordul, hogy az idősebb pályatárs műve utal vissza a fiatalabbéra. Véleményem szerint ez történhetett Illyés és Weöres most következő verseinek esetében is. Illyés az idősebb, bár csak 11 évvel. De a szóban forgó ritmusban Petőfi is nyakig benne van… ‒ Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának anyák napjára írt darabját olvashatják.
