bezár
 

irodalom / könyv

A tékozló fiú, aki nem tért haza
A tékozló fiú, aki nem tért haza
A pakisztáni-brit Kamila Shamsie dinamikus, üde és iróniában gazdag regénye az elején még könnyedén el tudná hitetni, hogy csupán londoni muszlim fiatalok múltbeli titkokkal nehezített útkereséséről szól. El tudná hitetni, ha nem tűnne fel már a fülszövegben egy vészjósló név: Antigoné.  
Két kérdés József Attila tanulmányai kapcsán
Két kérdés József Attila tanulmányai kapcsán
Sipos Balázs egy hosszú és tartalmas szöveget írt a szemre József Attila összes tanulmányának újramegjelenése kapcsán, ennek egy feszesített változata a Magyar Narancsban is megjelent. Ezekhez az írásokhoz szeretnék kapcsolódni, és felvetni pár kérdést JA szellemtörténeti újrakanonizálhatóságáról, valamint kapcsolódó retorikai tényezőkről.
Érvényes-e még?
Érvényes-e még?
A könyvkiadás belső köreibe be nem látó olvasók is észlelhetik, hogy a Magvető kezdte átvenni az Osiris klasszikusok szerepét, hiszen a korábban ebben a sorozatban megjelent köteteket (József Attila, Radnóti Miklós és Pilinszky János költeményeit) immár a Magvető adja ki újra. Sőt, a most megjelent Petri György. Összegyűjtött versekkel korábban lezártnak vélt életművet bővít a kiadó még tovább, ahogy a Jelenkor tette Nemes Nagy Ágnes költői életművével, mikor 2016-ban közel 100 eddig kiadatlan verssel jelentetett meg gyűjteményt.
Ahogyan lehet
Ahogyan lehet
Szendi Nóra új regénye, a Természetes lustaság több módon okoz nagyon kellemes meglepetést. Jóval több egy szabad szájú elbeszélési rohamnál, ahogyan a „generációs” jelző sem egy ócska blöff az esetében, hanem dicséretes részeredmény. A legizgalmasabb talán mégis az benne, hogy úgy képes nagyon is harmonikus regénnyé válni, hogy közben paradox módon felvillant egy cseppnyi, ám annál jelentősebb diszharmóniát is.
Mennyi minden
Mennyi minden
A Rájátszás mára kifulladt. Az is lehet, hogy megszűnt. Nagyon nehéz ma már felidézni vagy elképzelni a legelső, 2011-es Rájátszás-műsort, de még, mondjuk, egy 2016-os koncertfelvételt is legalábbis furcsa, még akkor is, ha az ember a kezdetektől követte és még kedvelte is. Mintha ez az egész nem lett volna olyan nagyon kitalálva, de akkor, néhány éve, mégiscsak működött valahogyan, és sikeres is volt. Még egy olyan közismert dalt (anakronizmussal: slágert) is köszönhetünk neki, mint a generációs himnusszá emelkedő Ezt is elviszem magammal. Most úgy tűnik, meghalt a dolog. De ne legyünk szomorúak emiatt.
A regényíró születése
A regényíró születése
A Jaffa Kiadó Szabó Magda-életműsorozatának 25. kötete irodalmi szenzáció, egy kisregény, melynek létezéséről korábban senki sem tudott. Jolsvai Júlia, az életműsorozat főszerkesztője fényképek után kutatott a hagyatékban, amikor egy fehér dossziéban két teleírt füzetet talált. A füzetek borítóján monogram, cím és az 1944-es évszám állt, bennük egy hátrahagyott kisregény évtizedeken át lappangó kézirata. Szabó Magda pályája versekkel, az 1947-ben megjelent Bárány és az 1949-es Vissza az emberig című kötetekkel indult. 1949-ben odaítélték, majd még ugyanazon a napon vissza is vették tőle a Baumgarten-díjat. Eddig úgy tudtuk, az ezután következő közel tízéves hallgatás alatt fordult a próza felé, és ekkor ért regényíróvá, ám a most kiadott kisregény másról tanúskodik.
Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzérével, a Szenkovits Marci mókáival a marosvásárhelyi Teleki Tékában való örmény karakterológiai kutatásaim során találkoztam – mely annál is inkább feltüzelte kíváncsiságomat, mivel örmény üknagyapámat ugyanúgy hívták, mint a címszereplő mókamestert. Egyhuzamban olvastam végig a Révész Béla Könyvnyomdájában 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kis kötetet – és egyre növekvő izgalommal kutattam emlékezetemben saját családi históriák foszlányai után, melyeket gyerekkoromban csíptem el az idősebb családtagok anekdotázásai alkalmával; olvasás közben mindvégig ott lármázott bennem a kérdés: vajon az író mennyiben mintázhatta szereplőjét az én üknagyapámról?
Punk zen
Punk zen
Velem aztán nem baszol ki még egyszer, mert én ennek az egésznek most egyszer és mindenkorra véget vetek. Még néhány nap meditálás, és végre megszabadulok tőled. (F. Z.)
Felnőni sokféleképpen
Felnőni sokféleképpen
A Cser Kiadó gondozásában megjelent és boldogan éltek?-antológia hangnemében egy egészen szerteágazó válogatás. Ezen tulajdonságát leginkább annak köszönheti, hogy a kötetbe felkért szerzők rendkívül sokféleképpen gondolkodtak a folytatás fogalmáról.
Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
Hol vagyunk, hol nem mi vagyunk
A szerzők lefújják a romantikus-szentimentális púdert és a csillámport a Disney-mesevilág vernyogó, törött zenedobozáról. Amint kitisztul a levegő, láthatjuk, hogy a balerina lába térdből hiányzik, mögötte a tükör bezúzva, a ládika aljában pedig egy köpet tuttifrutti-illatot árasztó Hubba Bubbába kövesülve fél pár Barbie-cipő. Herceg legyen a talpán, aki arra vállalkozik, hogy kivakarja a mocsokból.
1   2   3   4   5   6   7   8   9 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés