irodalom / könyv
2015. 10. 25.
Jonathan Franzen Purity című regénye szeptember elsején debütált az Egyesült Államokban, nagy port kavarva a szókimondó író körül. A Purity az amerikai szerző ötödik könyve, és elődeihez hasonlóan vegyes, ám mindenképpen intenzív fogadtatásra számíthat a rajongói és a kritikusi berkekben egyaránt. Franzen ezúttal sem vetkőzte le nyers, szókimondó stílusát, de úgy tűnik, ez inkább hasznára, mintsem kárára válik; egyesek lenyűgözve olvassák, mások megbotránkoznak; egy szóval: HAT.
2015. 10. 13.
Stephen King fia, Joe Hill meggyőző cáfolat a mondásra, mely szerint a tehetség átugrik egy nemzedéket. Szarvak című második regényéből Alexandre Aja rendezésében és Daniel Radcliffe főszereplésével készült mozifilm, és okkal: Hill munkája a fantasy, a horror és a fekete komédia olajozottan működő ötvözete. Elolvastuk a regényt és megnéztük a filmet, először lássuk a könyvet.
2015. 10. 08.
Nagy Zopán az idei Könyvhét alkalmából két könyvvel is meglepte, akarom mondani: megajándékozta az olvasóközönséget. Nem is akármilyenekkel, és nem is akárhogyan. A két könyv ugyanis egy kötet, úgymond: két oldala az éremnek – egymáson át-elforgatva, tükörszerűen. A kötet (bocsánat, kötetek) egyébiránt a Magyar Műhely Kiadó gondozásában jelent(ek) meg.
2015. 08. 08.
1980 nyarán autóstoppal mentünk nyaralni, és felvett bennünket egy orosz / szovjet katonai furgon. Hajmeresztő ötlet volt a sofőrtől – reméljük, nem került bajba miattunk. Akkoriban a hatalom inkább nem demonstrálta a megszállást, tehát kerülte a katonák és a magyar lakosság érintkezését, gondolom, nem akarták idegesíteni a népet, és nem akarták, hogy a katonáik Európához közelebbi mintákat lássanak. Amúgy az autón nem történt semmi különös; beszálltunk az ablaktalan hátsó raktérbe hat-nyolc viharvert kiskatonához – azt hiszem, egyik fél sem tudott uralkodni a döbbenetén, bámultuk egymást; mi a nagy birodalmat, ők pedig ’68 és Woodstock kis késéssel ideérkezett szellemét. Rövidgatyában, tornacipőben voltunk, és vadkempingezni mentünk valami bányatóhoz; a pajtásom haja hosszú volt, sötét és göndör (Brian May), az enyém pedig zsíros, sárgás-ritkás csimbókokban lógott a fülemre (Brian Jones).
2015. 08. 05.
Ez nem Amerika. Nem is Nyugat-Európa. Nem csupán pár ezer kilométerre, hanem egyenesen fényévekre van New Yorktól, Londontól, Párizstól vagy Berlintől. Itt, megint a mi megszokott kis közép-európaiságunkról van szó, arról a valamiről, amit újra és újra legjobban a közhellyé rögzült filmjelenettel lehet érzékeltetni: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Így vagyunk mi a felső középosztályunkkal is, melyről Kötter Tamás második, Dögkeselyűk című kötete ad egyedi látleletet.
2015. 07. 27.
Nehéz Jonathan Franzenről nem elfogultan írni, főként a Könyvfesztiválon való sziporkázó szereplése után. A pódiumbeszélgetésen egy kiváló humorú, meglepően közvetlen és barátságos, és természetesen végtelenül művelt írót ismerhetett meg a közönség. A Diszkomfortzóna megjelenését tehát nem is időzíthették volna jobban, hiszen ez az első olyan műve magyarul, melyben közelebbről is megismerhetjük a ma élő egyik legnagyobb amerikai írót.
2015. 07. 11.
Nem Mark Whatney az első ember, aki eljutott a marsra, de könnyedén lehet az első, aki ott hal meg, miután társai halottnak hitték, és egy félrecsúszott expedíció során magára hagyták a vörös bolygón. Mark fel kéne, hogy adja, de túl sok képregényt olvasott, és túl zseniális ahhoz, hogy ne próbáljon meg mégis hazajutni.
2015. 06. 26.
Nic Pizzolatto neve már azelőtt sem volt ismeretlen, hogy világhírűvé vált volna az HBO True Detective (A törvény nevében) című sorozata alkotójaként. Galveston című első és máig egyetlen regénye nem ér ugyan a széria nyomába, de annak főpróbájaként is tételezhető. És nagy tehetségről árulkodik, nem csoda, hogy moziadaptáció is készül belőle.
2015. 06. 24.
Elsőre minden más eszembe jutna az öregekről csak a boldogság nem. Pedig ez a válogatás olyan meséket gyűjt egybe, amelyek arról tanúskodnak, milyen utakon-módokon érhető el a boldog öregkor. Felnőtteknek készült a válogatás, de gyerekeknek is felolvashatunk a könyvből, hiszen mesék ezek a javából.
2015. 03. 31.
- ezzel a mondattal kezdődik Elizabeth Wurtzel húsz évvel ezelőtt megjelent könyve, mely az Európa Könyvkiadónak köszönhetően sehol nem kerülheti el az olvasó figyelmét: a borítón hatalmas, piros-szürke tabletták sorakoznak fekete háttérrel. A Prozac-ország egy depressziós lány memoárja, aki véletlenül éppen amerikai, ennek ellenére csak hajszállal több, mint egy fiatal lány naplója, aki lehetne bárhol. Elizabeth Wurtzel élettörténete, aki szülei válásának kereszttüzében vészelte át gyerekkorát, folyamatosan rákényszerülve a kettejük közti választásra; ki a jobb szülő, ki ad több pénzt, ki volt mellette a legrosszabb időkben.
