irodalom / tudósítás
2026. 10. 07.
Mindenféle korosztály, roskadásig pakolt vászontáskák, új könyvélmények és a múlt különös felidézései – így telt számomra a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál második napja. A Hungexpo megtelt olvasókkal, a délután egyik legnagyobb érdeklődés övezte vendége pedig a mindössze huszonhárom éves Nelio Biedermann volt, akivel Lázár című regényéről Nemes Z. Márió beszélgetett.
2026. 10. 06.
Az idei Könyvfesztivál megnyitó ünnepségén felszólalók a magyar irodalom elmúlt évbeni magaslataira és mélységeire egyaránt emlékeztették a közönséget: Krasznahorkai Nobel-díjától kezdve Nádas haláláig számos esemény tematizálódott, emellett átadták a Könyvfesztivál Budapest-nagydíját Cólm Tóibín ír szerzőnek, a Somlyő György műfordítói díjat pedig Lőrinszky Ildikónak.
2026. 08. 30.
Nehezen hiszem el, hogy elérkeztünk a Sziget utolsó napjához. Pont mire megjegyzem a neveket, arcokat és szövegeket, mire végre tájékozódni tudok a Hajógyári-sziget hatalmas területén, vége is a fesztiválnak. Mégsem búcsúként éljük ezt meg a KultúraPONT színpadánál: a Földalatti Slam Akadémia tagjai már azon gondolkodnak, hogyan tovább a jövőben.
2026. 08. 24.
A Sziget harmadik és negyedik napján már jóval fáradtabban, de lankadatlan lelkesedéssel foglalom el a helyemet a KultúraPONT színpadja előtt. Már számos slam ismerős számomra, viszont minden alkalommal valami újat is felfedezek ezekben a szövegekben, mindennap más-más sorok fognak meg. Mosolyogva figyelem, hogy sokan már annyiszor hallották fellépőtársaik szövegeit a próbák alatt, hogy halkan velük együtt mondják a közönség soraiból. A Földalatti Slam Akadémia eseménye a hét előrehaladtával egyre inkább az összművészet felé fordul: a slam és a zene mellett megjelenik a tánc és a képzőművészet is, továbbra is szem előtt tartva a központi témát: a szabadságot.
2026. 08. 20.
A Sziget első napján a térképet böngészve közelítem meg a KultúraPONT színpadját. A híres Before I Die fal melletti kultúrsarokban van valami rendkívül bensőséges, annak ellenére, hogy a nagyszínpados koncertek hangjával kell felvennie a versenyt. Keddtől szombatig, a 17:30–19:30 között egy multikulturális, zenével kísért slam poetry esemény várja a közönséget, amelynek középpontjában a szabadság – vagy éppen annak hiánya áll.
2026. 08. 05.
Szegeden, a Dugonics téren az Újvidéki Fórum Könyvkiadó sátrában magyar nyelvű szépirodalmi köteteket mutattak be még az Ünnepi Könyvhéten. Köztük Bicskei Gabriella legújabb könyvét, a Barátnőim, Hágár című verseskötetet, amelyről a szerzővel a nagyszínpadon Sági Varga Kinga irodalomtörténész beszélgetett.
2026. 07. 31.
Még szerencse, hogy Eszter elém jött kocsival a 17-es villamos végállomásához, különben necces lett volna négykézláb mászni a kánikulában. A fene sem gondolta, hogy az óbudai Óhegy Klubház olyan messze van. Mint ahogy azt sem hittem volna, hogy ebben a hőségben szép számmal lesz közönség is. Mert hiába a teremben a klíma, ha az odavezető út olyan, amilyen: 40 fok hegymenetben. Nem véletlen mondják a coachok meg Madách is, hogy nem a végcél az érdekes, hanem maga az utazás.
2026. 07. 29.
Szombat reggel már nem is próbálok frissnek tűnni, egy kávéért sorban állva nyugtázom, hogy más sem volt a poharával szerencsés; Papp A. Panka épp a büfés repoharak közt keresi a sajátját. Körbenézve a fáradtság ellenére is lelkes arcokat látok, az utolsó napba tervezünk minden olyan szöveget, beszélgetést és sztorit belesűríteni, ami esetleg az előző napokból kimaradt. Még kilenc óra sincs, de sokan már kisebb csoportokba ülve csiszolgatják az esti Szövegpokolra szánt munkáikat, megtelik a Börzsöny kreatív ötletekkel és tanácsokkal.
2026. 07. 27.
Csakis Királyréten láthat az ember péntek reggel nyolc órakor néhány négyzetméteren belül lelkes jógázókat, kapucni alól álmosan pislogó arcokat vagy éppen reggeli csobbanásra igyekvőket, miközben valaki zongorázik a háttérben. A FISZ-tábor harmadik napja is izgalmasan és színesen telik.
2026. 07. 23.
Egyszer a „rutinos táborozó” nézőpontját képviselendően voltam meghívott vendég a Késelés Villával sorozat egyik alkalmán. Irodalmi öntudatra ébredésem fontos állomásaként tekintek a fél évszázada Sárváron helyet kapó Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat és Táborra, valamint a ma már nem létező kámi Nyolc Ág Művésztáborra. Aztán felfedeztem, amit lehetett, járni kezdtem a Hajdúböszörményi Írótáborba, ellátogattam a Kóspallagi Írótanyára, a Véneki Alkotótáborba (erről egy későbbi cikkben mesélek majd hosszabban). Az évem fontos és várt alkalmai ezek, hiszen ilyenkor élet és irodalom valóban összeér, a szakmai felvetések átfordítanak bennem korábbi elgondolásokat, a személyes találkozások barátságokká nőnek.
