irodalom / tudósítás
2019. 11. 01.
A Petőfi Irodalmi Múzeum előtti zajból átlépek a helyet mágikusan körbeölelő csendbe, ahogy benyitok a vörös szőnyeggel fedett lépcsőházba. Mindenszentek előestéjén az emberek aligha Pintér Tibor friss kötetének bemutatójára igyekeznek a családi fészek helyett, gondolom naivan - mégis, a terembe belépve pozitívan csalódok: az aranystukkós mennyezet alatt összegyűlt színes ember kavalkád éppen a könyvhöz illő emelkedett hangulatban köszönti egymást.
2019. 10. 19.
Négy napon át bolyongtam a Margó fesztiválon, belehallgatva minden beszélgetésbe, ami kicsit is érdekesnek tűnt. Sokszor ültem le a Vásárszínpad nézőterének valamelyik babzsákjába. Itt minden pezsgőnek tűnt: a könyvbemutatók közben is közvetlenül éreztem a zsibongást, hallottam a könyvvásár hangjait. És itt fedeztem fel egy meglepő párhuzamot két mű, Barnás Ferenc Életünk végéig és Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb című prózakötete között.
2019. 10. 18.
„Az idei Margó-fesztivál észak felé (is) orientálódik” – hallom a Jón Kalman Stefánssonnal való beszélgetés felkonferálásakor. És valóban: a Menny és Pokol-trilógia nem az egyetlen északi, pontosabban izlandi írótól lefordított regény, amivel az idei könyvvásáron találkozhatunk. Sigríður Hagalín Björnsdóttir A sziget című könyvének bemutatója is szerepel a programlistán. Rögtön izgatott leszek: vajon milyen karaktereket ábrázolnak ezek a művek? Megtalálnám benne az izlandi emberekről alkotott képem? És vajon találok kapcsolatot a kötetek között?
2019. 10. 18.
Rengeteg érdeklődőt mozgatott meg szombaton is a Margó: Bödőcs Tibor könyvbemutatójára az utcán állt a sor. Szombaton szinte mozdulni sem lehetett, olyan sok volt az érdeklődő. Ezt persze nem panaszként mondom, mert azért jó volt látni, hogy ennyi ember szeret olvasni.
2019. 10. 18.
A Várkert Bazár termei zsonganak a tömegtől, a szerkesztők, írók, költők, szakmabeliek és olvasók folyama együtt árad a kiadók standjai között az őszi Margó Fesztivál szombati napján.
2019. 10. 18.
Október 10: hány díjátadót bír meg egy nap? Ezzel a kérdéssel a fejemben görgettem a telefonom böngészőjét, miközben újabb és újabb hírek jelennek meg Olga Tokarczuk és Peter Handke Nobel-díjáról. A harmadik cikk után épp itt az ideje, hogy átlendüljek a virtuális világból egy valódi átadóra. Csütörtök délután derült ki ugyanis, ki kapta az idei Margó-díjat.
2019. 10. 16.
Vártam már az őszi Margót, mivel eddig csak nyáron voltam. Feltételeztem, más ilyenkor a hangulata, és így is lett. Talán a kabátok, vagy a helyszín miatt úgy éreztem, szűkebb lett a tér, és elveszett Thészeuszként bolyongok a könyvek labirintusában.
2019. 10. 16.
Szerencsére visszajött valami a nyárból a hétvégére, így az érdeklődők ki tudtak ülni a Duna látványára vagy felmehetettek a várba, ha már túltelítődtek a programokban. Márpedig eseménydúsan telt idén is a Margó: volt olyan nap, hogy az utcán állt a hosszú sor egy előadásra várva, máskor pedig az Argentin Köztársaság nagykövete fotózta a margós autóból kiömlő könyveket.
2019. 10. 10.
Hirtelen itt a műfordító tábor vége, elhagyjuk az irodalommal és idegen nyelvekkel teli mesevilágot, és folytatjuk a mindennapokat, ha még emlékszünk, hogy azt hogyan kell. A fejem követte, hány nap, hány napló van még hátra, de mégis meg tudott lepni, hogy már vége a beszélgetéseknek, könyvbemutatóknak és a sétáknak a szőlőhegyen. Mielőtt búcsúzunk, az utolsó teljes tábori napon még számos program köti le a figyelmünket: Szirák Péter, Mécs Anna és Kukorelly Endre voltak a vendégeink.
2019. 10. 08.
A mai napon a műfordító táborban olyan irodalmat helyezünk a központba, amely általában nem ott szokott lenni: délután az ifjúsági (és méghozzá disztópikus) irodalommal foglalkozunk, az este pedig a zsánerirodalomról szól, a krimi, a fantasy és a disztópikus regény is képviselteti magát.
