irodalom / tudósítás

Személyes traumáinkkal a nagy nyilvánosság elé állni mindig bátor, ugyanakkor rizikós lépés. Főként egy olyan téma - az anyaság - esetében, amivel kapcsolatban mai napig kimondva-kimondatlanul, de létezik az az elvárás, hogy csak a szépre és jóra emlékezzünk, problémákról és nehézségekről egyszerűen illetlenség szót ejteni. A Szépírók XI. fesztiváljának - ami a Maszk és önéletrajz címet kapta - első napján Kiss Noémivel és Péterfy-Novák Évával beszélgetett Harmath Artemisz online és offline létről, női illetve nőket érintő beszédmódokról, anyaság- és bloggettóról, a tabukat feszegető, ám női szerzők által írt könyvek értelmezési csapdáiról.  

Irodalmi beszélgetéseken ritkán jutnak el a résztvevők József Attilától és Illyés Gyulától többek között De Gaulle és Mitterrand érintésével egészen Orbánig és Gyurcsányig, úgy, hogy még Fábry Sándor sem marad ki. De ha egy olyan író (publicista, történész) életművét boncolgatják, aki tényleg majdnem száz évet élt, és Franciaországban legalább olyan jelentős gondolkodónak tartják, mint idehaza, akkor nincs min csodálkozni. A Litera Előhívás című, önéletírásokat, memoárokat, interjúköteteket elemző beszélgetéssorozatának témája ezúttal Fejtő Ferenc élete és munkássága volt.

Tő- és összetett mondatokat hallottunk Győrfi Katától az RS9-Vallai kertben, mikor Nemes Z. Márió kérdezte a József Attila Kör Kötet előttiek nevű sorozatában. Békebeli, nyugodt, türelmesen kitartó beszélgetést hallottunk, amit teljes egészében kéne közölni, az összefoglalás nem méltó hozzá. Aki nem volt jelen, tehát rosszul járt: mélyérzésű, játékos, tájékozott és okos költőnőt mulasztott el.

Az ember homo narrans, azaz történetekben gondolkozik. Kerek egész narratívává egészíti ki mindazt, amit leírni, versben megfogalmazni csupán töredékesen lehet. Áfra János Két akarat című könyvének bemutatóján többek között a személyes traumák írás általi feldolgozhatatlanságáról, felejtésről, elengedésről beszélt. A beszélgetőtárs Mezei Gábor volt.  

Eörsi Mátyás 2014-ben indította útjára A holokauszt és a családom elnevezésű Facebook csoportot azzal a céllal, hogy az áldozatok és az elkövetők családtagjai, leszármazottjai megoszhassák személyes történeteiket. A csoportnak sikerült szakítania a hallgatás kultúrájával: a bejegyzések özönleni kezdtek, így végre lehetőség nyílt arra, hogy „tudatosan együtt építsék a társadalom emlékezetét a zsidók és nem zsidók”. Az egy év alatt összegyűlt történetek most kötetben is megjelentek, ami egy újabb lépés múltunk és jelenünk megértése felé.