színház / előadás
2009. 09. 24.
Ha Peter Sellarsnál Othello Obama Amerikáját idézte fel, akkor Kimmig Macbeth-rendezése a Bush-kormány végnapjait. Macbeth és Banquo arany cowboy-kalapban, veszkócsizmában, revüzenére lép a színre. A vadnyugat-tematika végig megmarad az előadásban, ami végkicsengésében inkább egy társadalmi szatírára emlékeztet, mint egy nagytragédiára.
2009. 09. 15.
A jugoszláviai „Nem érhet minket meglepetés" nap arra volt hivatott, hogy minden lehetséges katasztrófahelyzetre felkészítse a délszláv lakosságot. Ehhez a parádéhoz képest a fegyveres erők napja szolid ünnep lehetett… Azonos a címe a horvát Božić előadásának is, ami az emberi félelmet vizsgálja.
2009. 09. 09.
Nyárzáró opera a karthágói királynőről: Purcell Dido és Aeneasát tűzték műsorra Zsámbékon. Egyik oldalamon egy zenész, másikon egy lapszerkesztő. Nem volt ez olyan rossz – mondta a zenész. Kirándultunk egy jót – mondta a szerkesztő.
2009. 09. 04.
A bécsi ImPulsTanz Fesztiválon naponta több rangos táncprodukcióból, fiatal koreográfusok bemutatóiból, ingyenes táncfilmvetítésből és workshopból lehet válogatni. A több helyszínen futó fesztiválra igaz a fő helynek számító Kunsthalle újabb szlogenje: „Több, mint amit el lehet viselni." Sokak számára a Toleranciaorgia (Orgy of Tolerance) című előadásra ez a jelmondat önmagában is áll.
2009. 09. 03.
Aki kicsit is figyeli a híreket, azt nem érhette meglepetésként az a felhajtás, ami a Koreai Nemzeti Táncegyüttes (KNT) Koreai Fantázia című fellépését kísérte, mivel a két ország idén ünnepelte diplomáciai kapcsolatfelvételének húszéves évfordulóját. Így érthető volt a nyüzsgés, a riporterek, követségi tagok és illusztris vendégek (Hillertől a koreai alelnökig) nagy népsűrűsége a Vígszínházban és a körülbelül egyórás késés. De a várakozás megérte.
2009. 09. 01.
Egy színházértő ismerősöm, kinek a véleményére minden körülmények között adok, óva intett az Örkény Színház bemutatójától, Kleist Homburg hercegétől. Gondoltam, egy próbát mégis megér a dolog tekintve, hogy nevezett színházzal kapcsolatban ez idáig túlnyomórészt pozitív tapasztalataim voltak.
2009. 08. 31.
Bare Soundz a címe a bécsi kortárs táncfesztiválon vendégszereplő tap dancer superstar produkciójának, mely megtölti a Museumsquartier művészeti komplexum legnagyobb csarnokát is. A Bill Clinton által is nagyra tartott (Savion Glover at the White House című felvétel ezt jól bizonyítja) harmincöt éves sztepptáncos Bécsben is bebizonyította, a sztepp és a dzseszz tulajdonképpen ugyanaz.
2009. 08. 21.
Bár sokan mondják, hogy a nyár Japánban csak az utóbbi években lett elviselhetetlenül meleg, valószínűleg régen sem volt sokkal jobb. Manapság a légkondicionáló nyújt kellő megkönnyebbülést, régen a dermesztő kísértettörténetek szolgálták ezt a célt. Ezt a tradíciót követte idén a tokiói Kabuki Színház Tojosiga halála és Benkei a hajón című előadása.
2009. 08. 19.
A Műemlék Rakétabázis egyik helyiségében kialakított színházi tér csupasz betonfalai között indul Czajlik József Orál morál című darabja: Szoták Andrea röviden összefoglalja az Orál morál alapkérdéseit: Mi a Színház? Mi a Valóság? Kívül vagyunk vagy belül? Alul vagy felül? A kérdésfeltevések nem újak, és éppen ezekkel a látszólag már ismert témákkal veszi kezdetét az előadás, hiszen nemcsak előzetest látunk, ez már maga a színház, amelyben Szoták és Olasz István (talán önmagukhoz hasonló) vidéki színészházaspárt alakítanak.
2009. 08. 16.
A színház – nem újdonság – más médiumokból merít: a televízió, a film és a rádiós monodráma eszközeivel nyit új dimenziókat. Az efféle rendezések újszerűsége izgalmas lehet a néző számára, azonban valódi kihívást a színészeknek jelent, akik konvencionális színészi eszközöket nem használhatnak az arcukba tolt kamerák előtt. A Bécsi Fesztiválhetek több sokórás előadást kínál, amelyek a terjedelmi mellett a műfaji határok kitágítására is kísérletet tesznek.
