bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Mátrai Diána Eszter --

felhasználói adatlapja

Mátrai Diána Eszter által feltöltött cikkek:

A maximumot kell nyújtanom
Láng Annamária a Proton oszlopos tagja, számos külföldi produkció résztvevője, a 2019/20-as évadban a bécsi Burgtheaterbe szerződött, ahol nemrégiben volt bemutatója.
Az embernek önmagával kell versenyeznie
Baráth Emőke nemrégiben kapott Opus Klassik-díjat. Rengeteget énekel Magyarországon és a világ más hangverseny- és operaszínpadain. Számos CD-felvételt tudhat maga mögött. A különleges barokk művek mellett egyre több bécsi klasszikus darab is a repertoárjára kerül.
Tegye fel a kezét, akit elriasztana a sok lábjegyzet!
Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, Nabokov-regények és -novellák fordítója, valamint M. Nagy Miklós, az Európa Könyvkiadó igazgatója és szintén Nabokov-regények fordítója beszélget a Könyvfesztiválon. A szervezés közben mindkettő azt hitte, hogy a másik lesz a kérdező – a megoldás igen frappáns: igazi beszélgetés alakul ki. Ki-ki kérdez és válaszol a Nabokov-szövegek szépségével, nehézségével, a hazai népszerűségével, kiadásával és fordításával kapcsolatban.
Búcsú az esztendőtől - de nem Shakespeare-től
Tényleg ártatlan kislány Desdemona? S halk szavú, szende szűz-e Cordelia? Tudta Gertrud, hogy mérgezett az ital, amibe belekortyol a Hamlet végén? És még sorolhatnánk a millió kérdést, mely mutatja, hogy Shakespeare életműve még születése után 450 évvel is inspirálóan hat művészekre, kutatókra, olvasókra és nézőkre egyaránt. Rövid összefoglalónkkal még egyszer a szerzőről szólunk az emlékév végén.
Félelemtől meggyötörten
Ahol terror van, ott félelem van. Aki fél, terrorizál. Aki sokáig terrorban él, annak félelme a terror felszámolása után sem oldódik. Ezt képviseli a berlini Komische Oper a Gluck Iphigénia Tauriszban című opera-előadásában.
Fiatalok operája Händeléktől
Hihetetlenül népszerű a kilétét titkoló asszír uralkodó, Semiramide témája a 18. századi zeneszerzők körében. A kevésbé ismertek mellett olyanok is feldolgozták, mint Hasse, Vivaldi, Salieri. 1733-ban Georg Friedrich Händel több komponista anyagából egybegyúrt pasticcióját mutatták be Londonban, és 2013-ban pedig Bécsben.
Ez a történet el akarta mesélni magát – mi nem tehetünk róla
A Könyvhétre jelent meg Tasnádi István, Jeli Viktória és Gimesi Dóra szerzőhármas regénye, az Időfutár, mely egy ifjúsági rádiójáték-sorozat adaptálása. Az írók közül az utóbbi sajnálatos távolléte miatt az előbbi kettőt faggattam a regény létrejöttéről, céljáról, nyelvezetéről. Nem utolsósorban némely, a mű írásával kapcsolatos misztikumra is fény derül.
Nagyon megijedtem, de nem beszéltem meg senkivel
A Király egész nap csak ül a palotában, és csokit eszik, míg Ilona, a barátja kiszolgálja. Szüleik egy régi balesetben meghaltak, ez a közös traumájuk, amiről azóta sem beszéltek. Ezt az alaphelyzetet dolgozza fel Mikó Csaba a Kövérkirály című darabjában, melyet hamarosan bemutat a Mu Színház. Csuja Lászlóval, a rendezővel beszélgettünk.
Egy s más a kóruséneklésről – nem csak szakmabelieknek
Látszólag egyre több sebből vérzik a magyar kórusmozgalom, s az amatőr kórusok működését sok minden (túlterhelt emberek, anyagi szükségek) nehezíti. De ha adott egy ilyen rendezvény, mint a Szinkópa Vegyeskari Találkozó, és sok énekes együttes rászánja idejét, erejét, igenis nagyon sokan boldogan részt vesznek rajta. Cseri Zsófiával, az Erkel Ferenc Vegyeskar karnagyával beszélgettem a márciusi Szinkópa rendezvényükről.
Hölgyek, urak, figyelem! Ma kicsomagolunk!
Egyre fellazuló házassági és válási szokások, jogok, szabadság és társadalmi elvárások, biztonságérzet, félelmek s ezek következményei – mindez női szemmel. Lázár Eszter koreográfus közelgő táncelőadásáról beszélgettünk, az InPack Project: A nő becsomagolásáról.
Szolgálni kell a közönséget, de nem mindenáron – Interjú Orlai Tiborral
Anyagi gondok és nehézségek ide vagy oda, a Belvárosi Színházban és az Orlai Produkciós Iroda egyéb játszóhelyein sorra mutatják be és tartják műsoron a legkülönfélébb előadásokat. Orlai Tiborral beszélgettünk arról, hogy hogyan és milyen produkciókat hoznak létre, és hogy miért is fontos a tantermi színház.
36 kiválasztott – interjú Boross Martinnal
Zsidó történet, zsidó zene – közönséget lenyűgöző monumentális rituálé a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. A Harminchatok című előadásról a szerzőt-rendezőt, Boross Martint kérdeztük.
Kutatnak a Színművészetin
Idén végre a Színház- és Filmművészeti Egyetem is bekapcsolódik a 2006 óta tartó Kutatók Éjszakájába. A szeptember végi SzFE-s előadás-sorozat kulcsmomentuma Halász Péter egy projektjének bemutatása. Erről kérdeztük Jákfalvi Magdolna színháztudóst.
A tuberkulózis nem főállás
Verdi Traviatáját imádom, a Theater an der Wient szintén, Deborah Warner rendezőtől volt korábban szerencsém Purcell Dido és Aeneasához. Egy szó, mint száz: pozitív előítélettel érkeztem a bécsi opera-előadásra. Az énekesek többsége és a karmester, Omer Meir Wellber, számomra ismeretlenek, reméltem hát, ők is jók lesznek. A remény ezúttal hamar meghalt.
Zseniális rémtörténet zenével kísértve
Júniusban láthatjuk Britten A csavar fordul egyet című operáját a Holdvilág Kamaraszínházban, mégpedig egy újonnan alakult angliai nemzetközi társulat előadásában. Az előadást a magyar karmester, Kaposi Gergely vezényli. Vele beszélgettünk.
Hangjátéksorozat nem csak fiataloknak – Interjú Tasnádi Istvánnal
Tasnádi István író-dramaturg a rádió számára készít kamaszokról, kamaszoknak és szüleiknek szóló rádiósorozatot, az Időfutárt. A sorozat hétfőn, március 12-én indul, kíváncsian várjuk, milyen lesz. A szerzővel beszélgettünk.
A testükkel is beszélnek
Táncos, koreográfus, táncpedagógus, fényképészettel, tervezőgrafikával is foglalkozik. Számos előadás alkotója, résztvevője, táncot, operaénekeseknek színpadi mozgást tanít a Zeneakadémián, táncolt a Pécsi Balettnél, s most szabadúszó táncosként, pedagógusként tevékenykedik. Lázár Eszterrel beszélgettünk a Zeneakadémia operavizsgája után, melynek koreográfusa volt.
Üzletembernek a lelkedet
Igazságtalanság fanyalogni, ha az ember lehetőséget kap, hogy a New York-i Metropolitanből láthasson élő operaközvetítést a Művészetek Palotájában. Aztán ahelyett, hogy örülne, és értékelné a helyzetet, hol az előadással, hol az ottani, amerikai kameraállásokkal, hol az itteni hangfalakkal van baja. Nem így Charles Gounod Faustját látva.
Gondolatok a színházban – a Don Giovanniról
Az Operaházban beszélgettünk a Don Giovanni olasz rendezőjével, Gianfranco de Bosióval és díszlet-, jelmeztervezőjével, Nanà Cecchivel. Nagyban folynak már az előkészületek a szombati Mozart-bemutatóra.
Opera a Szigeten
„Az operának jót tesz, ha kiszabadul a dobozszínpad keretei közül.” Hát, most kiszabadul, hiszen a Sziget fesztivál látogatóit lepik meg vele a Zeneakadémia operaszakos hallgatói. A produkció címe Álmatlan éjszakák, mely Britten Szentivánéji álma és Purcell A tündérkirálynője részleteiből készült. Az előadás rendezőjével, Almási-Tóth Andrással beszélgettünk.
Mi kell még, ha szól a Beethoven?
Grönlandi, svájci, német, francia, angol, osztrák színészek, művészek adják elő a Bécsi Fesztiválhetek keretében a +/-O-t. Marthaler rendezte az előadást, amit Grönlandon, majd Bécsben mutattak be. Igazi ínyencség: remek színészeket, sok-sok zenét, rengeteg irodalmi szöveget és szellemes helyzeteket soroltat fel az előadás, s mindezt a legkülönbözőbb nyelveken – hogy az ember mit ért belőle, az itt érdektelen. Elvégre mit értünk, mit tudunk a Grönlandról?
Fitnesz, sör és Harnoncourtok
Nicolaus Harnoncourt karmester virtuózra veszi a nyitányt, ami alatt körbeforog a színpad, s ezzel megmutatják a felépített betonmonstrum minden zegét valamint zugát. Gondoltam, megviccelnek minket, azt hisszük, a díszlet bemutatásával mindent tudunk a most következő előadásról, és mégis a meglepetések sorával örvendeztetik majd meg a nagyérdeműt. Sok ötletet láthattunk a Rodelinda című operában, újdonság azonban mégsem volt sok.
Most és mindig és bármikor
Majdnem meztelenül játszódik a nagy gyilkolós jelenet, egy fürdőben Orson Welles Othello filmjében. És mindez állítólag azért, mert nem érkeztek meg a jelmezek a forgatásra. Vélhetően más az oka annak, hogy miért félmeztelenül, egymást masszírozva, férfiasságukat kiemelve látjuk először a feleségeiktől távol lévő katonákat Britten operájának bécsi színrevitelében, a Lucretia meggyalázásában.
Fivérszeretet, fivérhalál
A sok ironizáló előadás után felmerül a kérdés, hogy vajon ma működik-e egy barokk opera, ha cselekményét komolyan veszik. Rameau Castor és Pollux című operáját Bécsben nem éppen egy az egyben állítják színpadra, hiszen későbbi korba és környezetbe helyezik mind a mitológiai témához, mind a XVIII. századi keletkezéséhez képest. Mariame Clément nagyvonalú rendezésében, Christophe Rousset érzékeny vezényletével, historikus muzsikálással minden kétséget kizáróan működik.
Hókirálynő Szputnyik-módra
Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy mese, Hans Christian Andersené, amit a Szputnyik társulata színre vitt. Szabó-Székely Ármint, az előadás dramaturgját kérdeztük a Hókirálynő létrejöttéről a Színművészeti folyosóján.
Mozartról jót vagy semmit?
The music is not good – mondja nekem egy zenész, határozottan, nem kertelve, aki néhány nappal előttem látta Az álruhás kertészlány, miszerint a La finta giardiniera olasz verziójának előadását a Theater an der Wienben, Bécs új operaházában, ahogy magukat nevezik.
Isteni nyárspolgárok Händel Semeléjében
Onnantól kezdve, hogy megszólal a Semele nyitánya, tehát a Les Arts Florissants zenekar, minden mindegy. Tőlem a rendezés akár rossz is lehet. Az énekesek legyenek jók (várhatóan jók is), de hogy mit csinálnak a színpadon, az teljesen lényegtelen. Hiába dobok el minden elvárást, a zenekari hangzásnak, tagoltságnak, értelemnek és szépségnek hallatán, a színen látottakról is csak jót mondhatok.
Vénusztól Rómáig: Tannhäuser víziója
Tannhäuser a középkori Türingia helyett a XIX. századi Bécsben éli meg szerelmi történetét a valóság és a vízió határán ide-oda mozogva. Nem mindennapi, hogy az eredeti korból, környezetből úgy emelnek át egy darabot egy másikba, hogy az működőképes, élvezhető, gondolatilag és látványban is szép, s mindez rendkívüli zenei minőséggel társul. Wagner Tannhäusere volt a bécsi Staatsoperben az évadnyitó előadás.
Másfél felvonás sznoboknak
Cimarosa A karmester című húszperces zeneműve ezúttal megállt a lábán hála a megvalósításnak. Viszont magában ez túl rövidnek bizonyult volna, így a Dominikánus Udvarba összegyűlt puccos Budafest-közönség joggal elégedetlenkedett volna hiányérzetre hivatkozva, ha csak ennyit kap. Kerestek hát mellé egy másik darabot, ez lett Haydn Az énekesnő című opusa. Az meg sikerült, ahogy sikerült.
Hallgassunk István királyt!
Csillagos az ég Komárom fölött, a zenekar versenyt húz a tücskökkel, s a szabadtéren, a monostori erődben az előadásnak máris adott az atmoszférája. Atomszféránál persze sokkal többről van szó. Elvégre önmagában elismerendő, hogy akár Erkel-évtől függetlenül, akár annak ürügyén végre előveszik, és energiát nem kímélve színpadra állítják a sanyarú sorsú István király című operát.
Szerelmes halál vagy halálos szerelem
Egy ideje nehezen viselem a hideg, érzelmektől mentes előadásokat, amelyekben az úgynevezett szerelmeseket a zenétől függetlenül a színpad két végébe állítják, nehogy már egymásra nézzenek, vagy éppen érintkezzenek. És mintha ez lenne az úgynevezett modern és korszerű. Persze, hogy a Trisztán és Izolda előadáson is idegeskedni kezdtem, s mellettem ülő ismerősöm fel is kapta fejét önkéntelen „nehogy már megint” sóhajomra. Mégis, az egész operaelőadás fényében széppé állt össze a kép. A zenei megvalósítás maga a csoda.
Hangos–filmes kalandok
Varázslatosan viszi végig a Lipsynch című darab (nem több mint hét óra a tiszta játékideje) a hang motívumát. Emberi hang, beszédhang, énekhang, hangeffekt vagy szinkronhang, zene vagy éppen néma csend – ez tartja össze, ez fonja keresztbe és kasul Robert Lepage előadásának bécsi vendégjátékát.
Hol a tragédia?
Legyen benne zene, költészet, színház és… – Még mi legyen benne, Richard? – Nem is tudom. Talán film. Lehet, hogy nem egészen így zajlott Wagner összművészeti törekvése, de hogy a XXI. században a filmes technika aligha maradhat el A nibelung gyűrűjéből, azt immáron több előadás is bizonyítja. Így a valenciai Az istenek alkonya is, amit 3sat tévécsatornán láthattunk.
Horror tündérek
Amikor a két szerelmespár felébred, egymásra se mernek nézni, arcukon rémület. Nem, ezt nem hiszem el. Mondjátok, hogy csak álmodtuk! Horror. Glyndebourne-ben A tündérkirálynő William Christie vezényletével így is csodás.
Erkel 200
Erkel Ferenc 2010-ben lenne kétszáz esztendős. E kerek évforduló apropóján azonban nem csupán a komponista Erkelnek, a magyar Himnusz, a Meghalt a cselszövő vagy a Hazám, hazám szerzőjének állít emléket a Tavaszi Fesztivál, hanem egy egész korszaknak, amelyben élt és alkotott. A romantika és a felcseperedő nemzetállamok korára, amely a magyar történelemre és kultúrára nézvést is kiemelkedő jelentőségű, s következményei egészen a jelenig érnek.
Mint paprikás krumpli a McDonald’s-ban
Régi filmeket nézni ott az Örökmozgó, a videotéka, esetleg az otthoni VHS-gyűjtemény. Mi lesz a régi operákkal? Hátha adják valami eldugott pincében. Adják is, csak nem pincében, hanem az Arena Plazában. Furcsa ez, kinek jutna eszébe a Cinema Cityben operát nézni? Ha a körülmények nem lettek volna adottak, nekem biztos nem, de adottak voltak: a CineMaestro programsorozat elindult a Figaro házasságával.
Ki Yerma? Játék és muzsika
Yerma és férje gyereket akar. A nő mindennel próbálkozik, ám hiába kuruzslás, ráolvasás vagy egyéb gyógymódok és hozzá a társadalmi elvárások, nem tud teherbe esni. Az izraeli társulat Lorca-előadásában csak Yermát játssza nő.
Vagyok. De ki?
Egy szóval Hamlet. Kálloy Molnár Péter, Franco Zeffirelli, Kenneth Branagh, Alföldi Róbert, Szokolay Sándor, 2009-es POSzT, nyilván majd a 2010-es is. Mindig, mindenhol, minden formában, ötletek garmadával. A Bárka Fesztiválon a litván Oskaras Koršunovas rendezésében.
Kiütéssel győzött
Hamarosan bezár a Zeneakadémia. Az ember még kétségbeesetten válogat az épület felújítása előtt az utolsó koncertekből, és szerencsére van is választék. Kettős az öröm: megismerhettünk egy ritkán hallott Rossini-operát, a Tancredit, és szívdobogtató előadásban volt részünk.
Az elhallgatott rémtörténet
Vérfürdőről számol be a Nobel-díjas Elfriede Jelinek darabja, a Rechnitz. A történet borzalmas, annak feldolgozása annál izgalmasabb, és hogy ezt a német előadást láthatjuk az Őszi Fesztivál keretében Budapesten, annál örvendetesebb.
Háború utáni csend?
A téma a világháború. Ez máig érzékenyen hat, még ha az előadás tárgyilagos próbál is maradni, csak visszaemlékezéseket használ. És mindezt csak Schubert-zene kommentálja. Állítólag a Muziektheater Transparant RUHE című előadása zene és színház egyben. A zene zeneként hat, a színház távol tart. Nem jó értelemben távolít el.
Indián nyár Karthágóban
Nyárzáró opera a karthágói királynőről: Purcell Dido és Aeneasát tűzték műsorra Zsámbékon. Egyik oldalamon egy zenész, másikon egy lapszerkesztő. Nem volt ez olyan rossz – mondta a zenész. Kirándultunk egy jót – mondta a szerkesztő.
Az Avignoni Fesztivál elbűvöletében
Egy rendező néhány éve azért nem akarta elvinni a darabját az Avignoni Fesztiválra, mert nem talált neki megfelelő helyszínt. Napraforgómezőre volt szüksége. Lett. A fesztiválosok magot ültettek, felnevelték a napraforgókat, és már jöhetett is az előadás. Ilyen ez a fesztivál, amelyet most júliusban tíz színházi dramaturg hallgató és két tanáruk, Jákfalvi Magdolna színháztörténész és Zsótér Sándor rendező a helyszínen kísért figyelemmel. Majdnem minden napra jutott színházi előadás.
Véletlenül nem lehet ennyire primitív
Ha a színpadra kisgyereket vagy kutyát tesznek, az sokak szerint már önmagában félsiker. Nem csoda, hogy a bécsi fesztivál Dido és Aeneas előadása „egész” sikernek örvendett, hiszen mindkét kellék megvolt hozzá. Igaz, nem csak ennek volt köszönhető a pozitív hatás.
Budapestre jönnek nyaralni Milánóból
Bátran állíthatom, az emberek két csoportba oszthatók: vannak, akik olvasták Carlo Goldoni Nyaralás-trilógiáját, és vannak, akik nem. A milánói Piccolo Teatro budapesti vendégjátékán tehát kétféle oka lehetett annak, ha esetleg nemtetszést váltott ki az előadás. Előbbiek sérelmezhették, hogy nem kapták vissza a drámában olvasottakat, utóbbiak esetleg nem is értették, mitől lennének érdekes darabok ezek.
Beckett az Beckett, az Beckett, az Beckett - Brooknál
„Nem is tudom, miért meséltem el ezt a történetet. Ugyanezzel az erővel másikat is mesélhettem volna. Talán majd legközelebb elmondok egy másikat. De meg fogjátok látni, jó emberek, az is pontosan ugyanilyen lesz.” Nem tudom, hogy ha Peter Brook más Beckett-darabokat mesélt volna el, azok pontosan ugyanilyenek lettek volna-e. Nem hiszem. Bár kétségkívül hasonlítottak volna a Trafóban látott négy „töredékhez".
Gépesített barokk
Mondják, hogy a barokk operajátszásban, színjátszásban nemcsak színpadi gépezeteket használtak minden mennyiségben, hanem Londonban még a Temzét is szerették volna bevezetni a színház épületébe – csak hogy „még” hitelesebb, élethűbb és persze pompázatosabb legyen a cselekmény bemutatása. Kovalik az operaházi Xerxes előadásában a Dunát ugyan nem hozza be, de a gépvilág, a mesetenger és a graffitis panelház nem hiányzik a produkcióból.
Izgalmas kulisszatitkok?
Nem igazán érdekelnek a kulisszák mögötti történések: elvégre én a néző vagyok, mi közöm az előadáson kívüli többihez? Nyilván sejtjük, hogy ott hátul sminkelnek, gyorsan szerepet néznek át; némely színész részegen érkezik, van, aki a kollégával veszekszik, mielőtt színpadra lép. De ezt nem tartom fontosnak, mondjuk, a Hamlet szempontjából. Még akkor sem, ha most történetesen John Cassavetes 1977-es Premier című filmjét ültetik színpadra Ivo van Hove rendezésében.
Haydn vidám programja
Mozart-áriákat hallhattunk ízesítve Gluck-kal és keretbe foglalva Haydn g-moll (A tyúk) és C-dúr (A medve) szimfóniáival. Nem mondhatom, hogy kabarétréfa a súlyuk és a tartalmuk, de az az igazság, hogy nagyon jól lehetett szórakozni az est folyamán.
Cassavetes-filmből előadás a Nemzeti Színházban
Alig zárult le a Budapesti Tavaszi Fesztivál, melynek keretében a Nemzeti Színház adott otthont a Nemzetközi Színházi Fesztiválnak, április 24-25-én újabb rangos európai színházi együttes látogat hazánkba. A Toneelgroep Amsterdam vendégjátéka az áprilisban Budapest-szerte megrendezett, minden művészeti ágat felölelő Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt programja keretében kerül színre. A számos díjjal és fesztiválmeghívással büszkélkedő társulat egy legendás film, John Cassavetes Premier című nagysikerű színpadi adaptációjával mutatkozik be a magyar közönség előtt.
Tiszta cirkusz, tiszta vér
Képzeljük magunkat egy ovális terembe, emelkedő széksorokkal. Középen, lent folyik az előadás. A néző így fejet hajt, de le is néz. Nehéz nem lenézni a figurákat, mert Füst Milán-i mondattal szólva, ezek nem emberek… ezek rosszabbak… Jön a porondmester, és bemutatja az állatokat, átlátszó zsákban hozzák a kígyót. A kígyót, aki maga a Marilyn-frizurás Lulu.
A híres csábító és a varázspálca
A világért se szeretném magam túl patetikus szavakkal elragadtatni, de a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megint történt valami. Látszólag persze semmi különös, „csak” egy kitűnő zenekar és énekesi gárda, a Bécsi Állami Operaház együttese előadta Mozart Don Giovanniját Fischer Ádám vezényletével. De hogyan…?
Kit izgat manapság a szépség?
Nosztalgiavonat visz a Nyugatiból az előadás helyszínére, a Vasúttörténeti Parkba. Ajtaján a felirat: Köpködni tilos. A csintalan zenekarnak viszont nem mondták, hogy tojást dobálni is. Mesevilágba kerülünk, egy veszekedősbe és egy kedves, ám kiábrándult, szarkasztikus közegbe. De talán van kiút is.
Elmeosztály az amfiteátrumban
Elég igazságtalannak tűnik a bemutató utáni állapotok alapján végleges következtetéseket levonni a Katona József Színház Vakond című előadásáról – még sokat csiszolódhat a hónapok múltával. Az viszont már most is biztos, hogy érkezik egy szemész egy vidéki elmeosztályra, akit az odaúton és a helyszínen is különös dolgok fogadnak.
Ez lenne Zuboly álma?
Fűszőnyeg a földön, fűzuhatag a háttérben, négy kis kivetítő vászon, nem éppen fesztelenül mozgó énekesek, egy angol narrátor, félig árokba engedett zenekar, fél-opera, fél-rendezés – és egy félkész A tündérkirálynő előadás. De hogyan lehetne ebből egészet alkotni?
Hol van Lear királyné?
Sötétség, üresség, félelem, szívfacsarás – Shakespeare Lear királya monumentális méretekben. A bécsi Burgtheater előadása alatt az embernek van bőven ideje hátradőlni, élvezkedni, nézni, néha kicsit bosszankodni, de legtöbbször gyönyörködni – mindenesetre átadni magát a színház kínálta élménynek.
Önfeledten szórakozva az ömlő véren
"A Macbeth Shakespeare legrövidebb drámája, és arról szól, hogy ne ölj." Ezzel vezette be előadását egy csodálatos Shakespeare-kutató. A Jógyerekek képeskönyve (nem kevésbé horrorisztikus, mint a Macbeth) 90 perces, és arról szól, hogy ha egy gyerek rosszat csinál, meghal – persze a témát kifacsartan, gegekkel, paródiaként prezentálja.
(P)atália!
Nem tudom, miért érzek empátiát egy gőgös zsarnok iránt… Nem mintha szomorú lettem volna attól, hogy győzött az igazság; de hát szegény Athalia mást se tesz, mint retteg, rosszat álmodik, látomásoktól szenved. És mint kiderül, félelme jogos, álmai igazat beszélnek: egy gyermek foglalja el hamarosan helyét a trónon.
És lőn 2009
Nem szeretném leegyszerűsíteni a problémát, és túl egyértelmű következtetéseket sem áll szándékomban levonni az év kezdetéről. Mégis, egy kicsit hadd higgyem – ha már ilyen jól indult, legalábbis ami a zenei élményeket illeti – hogy így is fog folytatódni.
Francia komédia – magyar tragédia
Mindig várakozással tölt el, ha valami híres, jó nevű külföldi társulat érkezik Magyarországra. Aztán lehet, hogy az előadás önmagában nem bizonyul annyira érdekfeszítőnek – de mint tudástágítási lehetőség mindenképpen értékelendő magyarországi szerepeltetésük.
A mester félrelép
Kérdés, hogy amikor a Nyugat indulásának 100. évfordulóját ünnepeljük, biztosan szegény Kosztolányi panaszait, illetve félrelépésének történetét akarjuk-e látni. Nem hagy nyugodni, piszkál a levetkőzhetetlen sznobizmusom: engem Kosztolányi Dezső, a költő, a kritikus, a fordító érdekel. Nem baj, így sem rossz, legalább kaptunk egy kis századeleji atmoszférát.
Mindenki mindenkivel
„A zenekari árokban dobogó vagy valamiféle magasítás biztosítja, hogy amikor a zenészek helyet foglalnak majd hangszerük mellett, fejük a rivalda vonala fölé emelkedjék, és így a játék ideje alatt látványként is állandóan jelen legyenek” – adja meg a színleírást Nádas Péter Találkozás című drámájához.
Magyar Capuletné Angliában
Magyar Éva játssza Capuletné szerepét a Royal Shakespeare Company Rómeó és Júlia (rendezte: Neil Barlett) előadásában. A sikeres nagy-britanniai turné után Stratford-upon-Avonba érkezik a produkció, melynek bemutatója december 4-én volt a Courtyard Színházban.
Énekbeszéd, ami szórakoztat?
Ha egy opera 85 százalékban recitativóból áll, jó az esély arra, hogy unalmassá váljon a hallgató számára. Miért tudta mégis fenntartani a figyelmet Haydn L’isola disabitata-jában, illetve mi Vashegyi módszere, amitől a hallgató végig töretlen koncentrációval tud jelen lenni az egész előadás során?
Büfészínház az éjszakában
Tgnp vltam sznhzbn, s lttm gy szndrbt. Gondolom, senkinek nem okoz nehézséget, hogy kitalálja, milyen betűk hiányoznak a mondatból. Caryl Churchill Kék szív című két egyfelvonásosában is erre a képességünkre számít, amikor úgy beszélteti szereplőit, hogy azok szavakat, sőt hosszabb mondatrészeket hagynak ki.
Szabó Réka és a hét törpe
Arról lehet megismerni, hogy nem vagyok egyéniség. Önök szerint ez a mondat vicces? Szerintem igen, még ha ebben a véleményben füllel hallhatólag nem osztoztak is a nézők. Mindenesetre nem ez az egyetlen aranyköpés Szabó Réka Tünet Együttesének előadásában.
Újabb jelenetek a londoni színházi életből
A Színművészeti Egyetem másodéves színházi dramaturg osztálya egyhetes londoni tanulmányúton vett részt. Kíváncsian vártuk, milyen lesz – még ha csak egy szűk szelete is a brit színháznak és színjátszásnak. A beszámoló első részében a dramaturgokkal, rendezőkkel, drámaírókkal folytatott beszélgetéseket elevenítettük fel, most pedig a színházi előadásokról lesz szó.
Jelenetek a londoni színházi életből
A Színművészeti Egyetem másodéves színházi dramaturg osztálya egyhetes londoni tanulmányúton vett részt. Kíváncsian vártuk, milyen lesz – még ha csak egy szűk szelete is a brit színháznak és színjátszásnak. Az út alapvetően kétféle szakmai programot ígért, ennek megfelelően az először a színházi személyekkel: dramaturgokkal, rendezőkkel, drámaírókkal folytatott beszélgetéseket elevenítjük fel, a beszámoló folytatás ában pedig a színházi előadásokról lesz szó.
Velence és Belmont egy egri panelben
A velencei kalmárban van valami fullasztó. Hajók süllyednek el, lányt lopnak, Antonio depressziós, szemben áll kalmár és kalmár, erotika és homoerotika, egy szívet akarnak kivájni, gyűrűt kisajtolni… Hol vagyunk? A huszadik században?
Florestan Krisztusa
2008. október 5-én és 11-én mutatta be az Operaház Beethoven Fidelióját. Nemrég még repertoáron volt ez az opera – nyilván más felfogásban. Vajon mit mutat meg Kovalik Balázs, miről szól most a mű?
Lássunk kreatívan!
– Mostanában semmi öröm nincs az életemben. – Ugyan, túl érzékeny vagy. Biztos most menstruálsz. – Én nem szoktam menstruálni, tudhatnád, hogy a rajzfilmfigurák sosem menstruálnak. (Woody Allen: Annie Hall)
Elhunyt Fodor Géza
Hatvanötödik életévében váratlanul elhunyt Fodor Géza esztéta, kritikus, dramaturg és egyetemi docens.
Külön-külön jobbak, mint együtt
Ötletekben és kifinomult színészi megoldásokban bővelkedik Gothár Péter Molière-rendezése, az előadás viszont korántsem egységes. Mondjuk úgy, hogy eklektikus. Műfordítóként viszont Petri György élt, él, és élni fog.
Befejezetlen befejezés
Szeptember utolsó hétvégéjén immáron hagyományos „titok-koncert”-et adott a Budapesti Fesztiválzenekar. Igaz, most csak félig volt titkos: előre lehetett ugyanis tudni, hogy a hangverseny Alfred Brendel magyarországi búcsúfellépése lesz, és hogy Mozart c-moll zongoraversenyét játssza.
Tizenhárman voltak
… de lesznek még tizennégyen is. Tudjuk, hiszen az El Sabio Consort egyik tagja éppen hiányzott. Ha hiszünk a számmisztikában, vagy babonásak vagyunk, ez pompás reményekre jogosít fel bennünket. Márpedig "az együttes csak néhány hónapja alakult, bár volt már jó pár koncertünk" - mondta az egyik tag, akivel beszélgettem. "Na de megyek, átveszem a cipőmet" - fűzte hozzá. S azt hittem, csak viccel, előadás előtt két perccel a laza piros ingében.
Cantemus! Énekeljünk!
2008. július 16. és 21. között hetedik alkalommal rendezték meg Nyíregyházán a Cantemus Nemzetközi Kórusfesztivált . A világ minden tájáról érkeztek kórusok, s a zenei események aktív résztvevői voltak a fogadó Cantemus kóruscsalád tagjai is. De mi a Pictures of Mátra és a BUSZACSA?
Városnézés – életnézés
Két focicsapatra való filmkészítő zseni rendezői munkájának az eredménye ez a szkeccsfilm Párizsról, a szerelmek városáról. Isabel Coixet, Sylvain Chomet, Ethan és Joel Coen, Wes Craven, Alfonso Cuarón, Tom Tykwer, Gus Van Sant, Alexander Payne, és így tovább. A névsor magáért beszél. Sokak számára külön vonzerőt jelent, hogy ezúttal Wong Kar-Wai (egészen a legutóbbi időkig) állandó operatőre, Christopher Doyle is a direktori székbe ült...
Szigeti veszedelem
Augusztus 7-én tartották a Krétakör Színház Kurázsi papa című előadásának főpróbáját. A helyszín: a Szentendrei-szigeten lévő volt úttörőtábor. A színészek: krétakörösök, franciák, egyetemisták… A darab: beszélhetünk-e egyáltalán ilyesmiről?
Szakmai nyár Franciaországban
Kedves város, jó hangulat, szép zenék: minden adott egy emlékezetes kórustalálkozóhoz. A Corvinus Egyetem vegyeskara az autuni 33. Musique en Morvan fesztiválon járt.
Mitologikus magándráma – A Nibelung gyűrűjéből
Milyen az az előadás, ami még el sem kezdődött, máris tombol a tapsvihar, és ez így megy minden felvonás előtt és után – ám a legvégén mégis hosszú, dermedt csend támad?
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés