Épp hogy megjelennek a szereplők a színpadon, egyből a drámai szituáció közepében találjuk magunkat: Jessie bejelenti anyjának, hogy pár órán belül megöli magát. Maga az élethelyzet akár elképzelhető is lehetne, körülbelül addig, míg anya és lánya a vásárlásról, a szomszédokról, a rokonokról, a tévésorozatokról nem csacsog. Aztán Jessie előveszi kis listáját is azokkal a teendőkkel, amelyekkel a halála utáni időre is gondoskodni akar anyjáról. Az Anya pedig értetlen, elég felületes és csapongó, így eddig elhitte, hogy a körülményekhez képest jól megélnek a lányával. Feszült másfél órának nézünk elébe. 

Ahogy az a valóságban sem ritka, anya és lánya igencsak ellentétes karakter. Thelma, akit Pásztor Erzsi alakít, életerős, sőt életigenlő anya, Jessie, őt Boldizsár Tünde játssza, depressziós, egy ideje tünetmentes epilepsziás, életunt ember. Thelma minden érvet felsorakoztat, minden stratégiát bevet, hogy meggyőzze lányát az életben maradás mellett. A magányos Jessie számára a kilátástalan, földi pokol ellenszere az apja pisztolya, amit meglel a padláson. Kedvvel tisztogatja, rendezkedik, készül a halálra. 

Tisztán felismerhető a két ellentétes személyiség, néha el is siklanak egymás mellett. Jessie nem tűnik igazán betegesnek és depresszívnek, Thelma viszont még meggyőző érveiben is eltúloz néhány becsmérlő megjegyzést. Jessie hosszabb monológjai alatt ki-kiesnek szerepükből, ilyenkor mégis maga a szöveg segít fenntartani a feszültséget, ami hemzseg a miértektől és kifakadásoktól. Mintha minden összecsapás egy snittet jelentene. Anya és lánya végig kimértek maradnak egymással, hiába a térdre borulás, az ölelés viszonzatlan marad.

A Kultea, azaz a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színpadánál vagyunk, a szobabelső házias, nem stilizált, kopottan otthonos. Sem fény, sem hanghatások nem fokozzák a jelenetek feszültségét, a környezet már-már érdektelen, annak ellenére, hogy megtudjuk, Jessie évek óta át sem lépte a ház küszöbét.

A nagy feszültségben néha botlik a színészek nyelve, úgy tűnik, a bemutató idejére még nem szoktak teljesen össze, s ez érződik olykor a szövegmondásuk merevségén is. A teljes összhang eléréséhez, reméljük, még fognak csiszolódni egymáshoz. Az előadás tetőfoka azonban nem hagy kétséget, a döbbenet akkor is döbbenet, amit Pásztor Erzsi torokszorító hitelességgel közvetít, a lánya születésétől fogva kudarcot vallott anyaként.

Marsha Norman: Jó éjt, Anya!

Thelma: Pásztor Erzsi
Jessie: Boldizsár Tünde

Rendező, díszlet és jelmez: Iványi Árpád
Fordította: Ungvári Tamás

Fény: Király Tamás

Bemutató: 2010. április 17.
Kultea, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum