zene / előadás
2015. 10. 15.
Shakespeare-évadja alkalmából több produkcióval is nagy fába vágta a fejszéjét a Magyar Állami Operaház vezetősége. A West Side Story után másik évadnyitó premierként egy nagy drámai erejű, ugyanakkor az énekesekkel szemben nagy követelményeket támasztó darabnak, Verdi Otellójának felújítását valósította meg Stefano Poda látványos, ugyanakkor meglehetősen vérszegény rendezésében.
2015. 10. 13.
Bár nem a CAFe Budapest első koncertje volt a Django Lassi az Akvárium klubban, húzós felütésnek bizonyult számomra. Mégsem kifejezetten az előadásról beszélek, inkább a felütés fogalmát pontosítom.
2015. 10. 11.
Csend, majd harangkongás és ismét csend. Ez még kétszer ismétlődik, a végén pedig lassan bekúsznak a hangszerek. A jövőre 40 éve elhunyt angol zeneszerző emlékének szentelte Arvo Pärt a Cantus in Memoriam Benjamin Britten című, 1977-es művet. Majd Brittentől a Négy tengeri közjátékot hallhattuk, aztán a Kalevala egyik tragikus hősével, Kullervóval ismerkedtünk meg, Sibelius monumentális művében.
2015. 10. 06.
Nemrég készítettem interjút Nun Andrással az UH Fest kapcsán, és ebben a beszélgetésben különös hangsúlyt kapott Phil Niblock előadása: szóval többszörösen hátrányos helyzetből írom ezt a szöveget…
2015. 10. 01.
A Novák Péter rendezte West Side Storyval az egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott musical tért vissza Budapestre. Ezúttal azonban nem az Operett- vagy a Madách Színház, hanem a Magyar Állami Operaház állította színpadra a musicalirodalom örökzöld klasszikusát operaénekesekkel, a rendezőként nemrég debütált Novák Péterrel.
2015. 09. 01.
A cover bandek, a feldolgozásokat játszó együttesek ugyanazt a célt szolgálják, mint az állatkertek: ha meg akarjuk nézni végre élőben is a koalát, már nem kell repülőjegyet váltanunk Ausztráliába, elég ha elnézünk a Városligetbe. Persze izgalmasabb és hitelesebb az eredeti környezetükben megnézni a sztárokat (akár állatok, akár együttesek), de az élménynek ezt a módját választani mindenképpen gyorsabb, olcsóbb és főleg környezettudatosabb szórakozás. És hát ne legyenek illúzióink: a Simon and Garfunkel soha sem fog Budapestre jönni, a Kodachrome viszont eleve itt van nekünk.
2015. 08. 31.
Kapcsolják be mobiltelefonjaikat, fényképezzenek, írjanak sms-t, beszélgessenek, egyenek-igyanak. Sőt, aki a színes-szagos, szélesvásznú filmre vett jegyet, az most le is léphet. Gondolnák, hogy ezek a felszólítások egy színházi előadás elején, a közönségnek címezve fordulnak elő? Persze csak miután a „rendszer hivatalos hangja” éppen ezek ellenkezőjére szólított fel.
2015. 08. 17.
Egyszer minden jónak vége - pedig a Szigetre járni újra cool, a fesztivál az újkori történetek legszebb éveit idézte. Újra sok magyar volt, a még több külföldi pedig nem csak a Szigetet, hanem Budapestet is csodálja, Magyarországot is megszereti - jövőre, velük, ugyanitt.
2015. 08. 17.
Ripoff Raskolnikov 60 éves lett, meghívta hát legjobb barátait és kollégáit a Kobuci Kertbe, hogy együtt énekeljenek nekünk a blues megszokott témáiról: vonatról, börtönről, utazásról, az időről és annak múlásáról, olcsó hotelekről, magáról a bluesról és persze szerelemről, csalódásról, nőkről, nőkről és nőkről.
2015. 08. 17.
Peace and love and unity – a Szigetre elsősorban azokért az élményekért érdemes kimenni, amit a fellépőktől függetlenül is megkap minden erre nyitott látogató. El tudom képzelni, hogy pár év múlva már akkor eladják majd az összes bérletet a fesztiválra, amikor még egyetlen fellépő nevét sem jelentették be. Mert az európai fiatalok látni akarják majd, mi az, amiről a barátaik meséltek, vagy mert aki egyszer volt itt, legközelebb is vissza akar majd jönni.
