bezár
 

zene

2013. 04. 25.
Búsongó blues és minimál elektronika
Depeche Mode – Delta Machine
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Búsongó blues és minimál elektronika Talán egy Depeche Mode album megjelenését sem vártam ilyen nemtörődömséggel vegyes spleen életérzéssel. 25 éve rajongok hűségesen ezért a bandáért, és eddig még mindig gombóc volt a torkomban, mikor új anyag készüléséről szóló híreket kaptam kedvenceim háza tájáról. Ez most valahogy elmaradt. Köszönhető ez az előző LP (Sounds Of The Universe), és a hozzá kapcsolódó turné miatti csalódottságomnak. Hasonló volt ez számomra, mintha a szerelmemben, vagy egy évtizedes barátságban kellett volna csalatkoznom. Olyankor pedig az ember kicsit bizalmatlanná válik…
Persze ez nem jelenti azt, hogy ne követtem volna figyelemmel a Delta Machine megjelenését előkészítő promóciós hadjáratot, és ne vártam volna kíváncsian, hogy milyen is lesz az aktuális Depeche Mode-sound.

Aperitifként a meglehetősen demó-ízű Angel érkezett a tavaly októberi, Párizsban megrendezett sajtótájékoztatóra, de ennek meghallgatásakor korántsem éreztem azt a mindent elsöprő érzelmi vihart, amit a Depeche Mode zenéje jelent számomra.

Majd, ha az albumot, vagy az azt beharangozó single-t meghallgattam, nyilatkozom és véleményezek - beszéltem meg végül a dolgot magammal.
 

prae.hu

Január végén ez a pillanat is eljött, a Heaven című kislemezes nótával. Igaz, a Depeche Mode mindig igyekezett meghökkenteni hallgatóságát a visszatérésüket hirdető maxikkal, de bő 30 éves pályafutásuk alatt még sosem dobtak ki elsőre egy ilyen lassú lüktetésű, lamentálós, puritán dalt.

A darkos, de egyben pozitív üzenetet magában hordozó hangulat azonban afelől mindenképpen megnyugtatott, hogy a fiúk megmaradtak a gyökereiknél, legfeljebb csendesebben hívják fel a világ figyelmét arra, hogy még megvagyunk, létezünk, és alkotunk.



A nagylemez - még az újságírók előtt is - hétpecsétes titokként őrződött, csak néhány elő-meghallgatáson részt vett, fórumozó rajongó véleménye alapján lehetett előzetes képet alkotni a ránk váró zenei utazásról. A véleményformálást pedig szeretem empirikus módon, magam művelni. Így hát nem volt mit tenni, tovább vártam.

 

Március 11-én abszolválta első promóciós fellépését az Egyesült Államokban oly népszerű Letterman Show-ban a kultikus banda. A mini-koncert hanganyaga már rögtön másnap elérhetővé vált az Interneten. Az elmúlt 20 év örökzöldjei (Walking In My Shoes, Barrel Of A Gun, Personal Jesus, Enjoy The Silence) mellett felcsendült öt új dal is, köztük a már ismert Angel és persze a Heaven.  A Should Be Higher című track hallatán éreztem először azt, hogy mintha megmozdult volna bennem valami - de még mindig nem hallottam a teljes LP-t.
 

Egy héttel később végre lehullt a lepel…
Delta Machine

És miután fejhallgatóval végighallgattam a 13 felvételt magába foglaló albumot, szinte egyből megbocsátottam kedvenceim négy évvel ezelőtti tévedését.
 

A fülessel történő zenehallgatás itt most kiemelt hangsúlyt kap, ugyanis 2013-ban egy intim, belső utazásra invitál minket a Depeche Mode. Tantra-szerű élményben részesül, aki rászánja ezt a közel 60 percet a Delta Machine meghallgatására. És nagy valószínűséggel újabb késztetést fog érezni a lemez mihamarabbi elővételére, lejátszására. Akit egyszer behúzott ez a zenei spirál, azt többé nem engedi. Ez az, "depesesek", erre vártunk!
 

A trip a Welcome To My World című nyitánnyal kezdődik, mely remekül megállná a helyét nyitó pozícióban a koncerteken is. Dave feltárja nekünk a Delta Machine kapuját, beléphetünk a Depeche Mode világába. Furcsa szintetizátor-zörejek, kakofonikusnak ható zene, mely egy remek kórusban teljesedik ki, majd karftwerkesen zakatol tovább, és végre összeáll egésszé. (Egy helyütt mintha kicsit a Recoil Stalkerje is visszaköszönne, de ezt lehet, hogy már csak én - mint Alan Wilder nagy tisztelője - hallom bele a produkcióba. )
 

Második helyen érkezik a zúzós Angel, egy mérges Dave-vel, aki Nick Cave-et idézően köpi bele dervis-énekét a mikrofonba. A 2013-as év I Feel You-ját halljuk - egy misztikus kántálást a szerelemről.
 

A Heaven pedig a Condemnation hangulatát idézi a maga soulos, gospeles taktusaival. ’93-ban nem vállalták be az egyik legszebb Depeche Mode-balladát nyitó single-nek, 2013-ban már megtehetik, hogy egy "öreges" dallal rukkoljanak elő beharangozóként. Szívbemarkoló, őszinte vallomást kaptunk a szerelem mindent túlélő hatalmáról.
 

Az egyik "legdepesesebb" song érkezik a lemezről, ez a Secret To The End - Dave és segítője, Kurt Uenala (alias K10K) tollából. Sodró lendületű elektro-rock a legjavából, melynek csúcspontja Dave és Martin felelgetős-kettőse a kórus résznél.
 

Az egyik legbefordulósabb trackhez érkeztünk, ez a My Little Universe. A belső utazás elérte legbelsőbb bugyrát. Mintha egy VCMG (Vince Clarke és Martin Gore techno-projektje) trackhez készült volna énekhangos verzió. Analóg szintik, tört hangok kollázsa - ez a Depeche Mode talán leghipnotikusabb szerzeménye, mely teljesen magába szippant a végére.
 

A Delta Machine "Missisippi deltás" oldalán visz tovább utunk - profán, gospeles bluest kapunk, amit még Arkansasban is megtapsolnának az öreg blues-manek. Ez a Slow.
 

Úgy látszik, ezen az albumon Dave folytatja a klasszikus Depeche Mode-vonalat. A Broken legalábbis erre utal. A 2005-ös Lilian-t idéző melankolikus-popdal az egyik legszebb felvétel a lemezen. Kislemezen lenne a helye!
 

Nincs Depeche Mode album Martin-ballada nélkül. Idén ugyan csak egy számot kaptunk a csapat kissé megráncosodott szőke "dizőzétől", de a Child Inside remekül illeszkedik a konceptbe. A "Counterfeit2" stílusában íródott bölcselkedő lélektépés a lemez minimál stílusát erősíti, és szinte megsimogatja a bennünk megbúvó kisgyermek arcát.
 

Ébresztő! Egy kis elektro-garázs szegecselés jön, ez a Soft Touch/Raw Nerve.  A koncerteken biztosan nagyot fog ütni (Bécsben mindenesetre bejött: március 24-én speciális, zárt körű koncertet adott itt a banda, mely a www.fan4fan.com/ oldalon nézhető meg április 10-e óta.)
 

Egy újabb csúcspont, és egy újabb tipikusan "depeses" nóta - ki hitte volna, de ismét - Dave-től.  Gótikus EBM alapok, és érdekes ének-megoldások. 
 

Az Alone közepes tempójú dal, mely hasonlóan izgalmas zenei megoldásokat tartalmaz, mint a My Little Universe - csak talán kevésbé elvontan.  A tangóharmonika-hangok  a végén nagyon el lettek találva!
 

A második számú kislemez-dalhoz értünk. Erotikusan túlfűtött elektro-diszkó, pumpáló ütemekkel - ez a Soothe My Soul. Slágerre ítéltetett nóta.



Az album záró-tétele mintha a "Personal Jesus" belassult,  Johnny Cash-átiratára hajazó búcsúdala lenne. Goodbye pain - éneklik kedvenceink, így bízhatunk benne, hogy nem a rajongóknak intenek búcsút, csak egy blues-os búsongó elégiával zárják ezt a remek lemezt.

 

És erről beszéltem. Tulajdonképpen nincs is vége a korongnak. Újból meg kéne hallgatni az elejétől, hiszen annyi apró titkot, különlegességet rejtettek el benne a basildoni (öreg)fiúk. Én pedig imádom a misztikumot! A Depeche Mode-ot is ezért szerettem meg 25 évvel ezelőtt. És kitartok mellettük. Ahogy a számomra fontos dolgokhoz, emberekhez ragaszkodom. Hagyom, hogy tovább játszanak a lelkemmel - kell a játék a bennem élő gyermeknek. Addig halhatatlan vagyok.

És a rajongók által ők maguk is azzá válnak. Ez egy örök körforgás, melynek jó a részévé válni.

A Delta Machine dalait CD-n  a SONY Music gondozásábankeressétek, élőben pedig a Puskás Ferenc Stadion falait fogják megrengetni, május 21-én.
Depeche Mode

nyomtat

Szerzők

-- Janurik János --


További írások a rovatból

A Nagy Emma Quintet legfrissebb lemezéről
Heo Yoon-jeong koreai citeraművész koncertje az Eiffel Műhelyházban
Danczi Csaba László emlékére

Más művészeti ágakról

A megújult Életünk folyóirat 2025 őszi lapszámáról
Makai Máté mesél Andris Kalnozols regényéről
Visky András Illegalisták című új regényének bemutatójáról
Vészits Andrea Ábris és az azúrkék patkány című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés