bezár
 

irodalom

2012. 04. 22.
A keresés az, amikor menni kell – Interjú Máté Angival
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A keresés az, amikor menni kell – Interjú Máté Angival A Könyvfesztiválra jelent meg a Magvető Kiadónál Máté Angi legújabb mesekönyve Kapitány és Narancshal címmel. A történet születéséről, a mesélésről, és a kötetben látható illusztrációkról beszélgettünk a szerzővel.
PRAE.HU: Legújabb meséd sok tekintetben hasonló a korábbi történeteidhez. Ugyanúgy kezdődik, olyan az atmoszférája, sok ismerős motívumot is találunk benne (tej, lebegő emberek, szél), mégis komplikáltabb, összetettebb. Hogyan, mikor született meg Kapitány és Narancshal meséje?

Máté Angi: Azért nehéz összeraknom pontosan a hogyan-t, mert már három éves, és így arra a területre jutott, ahol rágondolnom jó, de darabjaira szednem nem . Csupán arra emlékszem, hogy a most első fejezetet adó történet előjött 2009- ben, és valamiért nem engedte magát a Volt egyszer egy… kötetbe, úgy éreztem, hogy annak a tengerészkapitánynak, aki a város hídjára költözik, annak ott, abban a városban még valami dolga lehet. Letettem a történetet, hagytam, közben két hónapra Kolozsvárról Budapestre jöttem, s az ittlét, a város elindította a kapitány bolyongását is. A keresést- ami az, hogy menni kell – és a valamiféle megtalálást, majd a belátó elengedést.



PRAE.HU: A korábbi kötetekhez képest a legszembetűnőbb változtatás a szerkezetben rejlik, a Kapitány és Narancshalban ugyanis öt rövid mese ágyazódik be egy kerettörténetbe, amely a főhős átalakulásáról, átváltozásáról szól. Tudatos tervezés áll emögött?

MA: Nem, nem tudatos, legalábbis nem úgy, hogy méricskélve, tologatva. Amikor már tudtam, hogy keresés- történet az, ami bennem forog, mellérendeződött négy, már meglévő mese. Úgy éreztem, közük van egymáshoz, valami olyat mutathatnak nekem és a jámbor, tébláboló kapitánynak, amitől ő haladhat. A tejeskocsis, a székes, szeles és rákos mese segítők, nem nagy tanulságokkal, hanem szelíd dünnyögéssel. A parancsolgatástól az elengedésig van út, de úgy érzem, a parancsolás csak amolyan kapitányi titulussal járó mozdulat volt, igazi nagy átalakulás nincs, nem is cselekvő hős a kapitány, inkább szemlélődve kereső, és még azt sem merem mondani, hogy ez a szemlélődés hozzásegíti valami felismeréshez, csak a történet vége mutathat valami természetes bölcsességet vagy belátást, amikor elengedi, útjára engedi a barátját, akiért végigkereste a világot.

PRAE.HU: A kis mesebetéteket egy-egy szereplő (szél, szék, rák) adja elő a kapitánynak, saját múltjuk egyik meghatározó történését felelevenítendő. Mintha a mesélés lenne az egyetlen módja a hiteles megszólalásnak, az emlékezésnek. Mit gondolsz erről?

MA: Én ezt nem tudom. A történeteket lehet önmagukért hallgatni, mondani, lehet beléjük kapaszkodni, ha keressük, meg lehet találni bennük a számunkra tartott lényegeset. Ha valamit mond, mutat magából az, akivel találkozunk, megosztódik – mint a népmesei kenyérkaréj, hangya, szegényharmadikfiú – valami, és az jó, hát ilyen találkozások a kapitányéi is.



PRAE.HU: A Mamóból már ismerős lehet a fotózás, fénykép motívuma is, ami itt szintén felbukkan, s nekem László Noémi Mi miből? című versének utolsó sorait juttatta eszembe: Fényből fénykép, földi más/ levegőből szuszogás/út a csillagokba. Rímelhetnek a mesére ezek a sorok?

MA: Igen, furcsa, látod, nekem fel sem tűnt, úgy látszik, nagyanyám rögeszméje – ahogyan évente fényképészt hívott a halottaknapi sír mellett állásunkat megörökíteni, hogy az időt így mindig papíron nézhesse a vitrin két üvege közt— már az enyém is: a régen befogott időt veszi elő a kapitány, amikor Narancshal fényképét felragasztja a Holdra, hogy az hordozza magán, így keresve barátját. Talán valóban Nono verssoraihoz hasonlót mutat.

PRAE.HU: Ebben a mesédben is átlelkesíted a a természeti jelenségeket és a tárgyakat, úgy látod, láttatod őket, mint a gyerekek. Honnan jönnek a meséid? Van-e közük a saját gyerekkorodhoz?

MA: A Mamó után voltak olyan magyarázatok, amik a látást és nyelv általi láttatást a különös, zárt, jel- és jelzésnélküli gyermekkoromnak tulajdonították, feltételezve, hogy mivel magam kellett a világ dolgai közt eligazodnom, szülői magyarázatok és karolások nélkül, tán ez a látásmód maradt meg, ez a világbehordás aztán kiterítés. Ezt én nem tudom megítélni, ahogyan azt sem, hogy honnan jönnek a mesék.



PRAE.HU: A kapitány mesebeli társa a befőttesüvegbe zárt Narancshal. Van, amikor értik egymás beszédét, de nem mindig. Miért?

MA: A megértés, értés egyenetlen folyamat, néha közelítés van benne, máskor meg felvonja az ember a vállát és széttárja a karját tehetetlenül.Ha mindent értenének, értenénk egymásból, egymás beszédéből, az nem lenne jó, néha jól meg kell kínlódni, átállva a másik feje és nyelve szerinti világra. És hagyni a titkokat titkoknak maradni.

PRAE.HU: A történetedben hagyományos irodalmi toposzok (tenger, kapitány, csillagok stb.) keverednek modern motívumokkal (állatkert, rollerezés, metró). Ezek szerint a "régi" mesék itt vannak körülöttünk, csak észre kell venni őket?

MA: Bennem ezek egyek, egy világok.

PRAE.HU: A kötetet Rofusz Kinga illusztrálta. Szulyovszky Sarolta és Keszeg Ágnes után ő a harmadik, aki képeket készít a meséidhez. Mit gondolsz Kinga illusztrációiról?

MA: Kinga vonalait, színeit képzeltem a történethez, őt kerestem meg, mikor az írás végére értem. Az ő képei számomra versek, sűrűek és mégis lebegésben.



PRAE.HU: Volt kedvenc képed a könyvből?

MA: Talán az utolsó, ahogyan elindul a locsolókocsi tetején a kapitány, a platánok közt, de mindegyik kép önmagában, mese nélkül is álló, szépre teremtett világ.

PRAE.HU: Mit olvashatunk tőled legközelebb?

MA: Múlt nyáron lett egy hosszabb történet, két tündérrigólányról, akik emlékfoltozók, Kinga rajzolja őket, épp.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Boczán Bea --


További írások a rovatból

irodalom

A kígyó nyelve A kígyó nyelve
Helyzetjel
irodalom

Amikor már lilul az arcod Amikor már lilul az arcod
Halász Rita: Mély levegő, Libri Kiadó, 2020
irodalom

Felbolydul az alvilág Felbolydul az alvilág
Bemutatták Sepsi László Termőtestek című regényét (Jelenkor Kiadó, 2021)
irodalom

Ismeri Ön az Édes Annát? Ismeri Ön az Édes Annát?
December 31-ig látogatható a Petőfi Irodalmi Múzeum Édes Anna / Kosztolányi – Trianon 100 című kiállítása

Más művészeti ágakról

színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval
színház

Négy fal közé zárt világ Négy fal közé zárt világ
Szokol Judit és Fabacsovics Lili Csend-etűdök című előadása a Szkénében
gyerek

Karácsony a Pilgrimekkel Karácsony a Pilgrimekkel
Sally Nicholls: Százéves karácsony – Az időtükrön át 2., Pagony, 2021
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Csepregi György válaszol


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés