bezár
 

irodalom

2018. 10. 13.
Háttal a mimetikus hagyománynak
A Helikon 2018/2. lapszámának bemutatója – Kelet Kávézó – 2018. október 10.
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Háttal a mimetikus hagyománynak A lapszámbemutatón szó esett többek között a genette-i hagyomány egyeduralmának felszámolásáról, a nem természetes narratológia fogalmi beágyazottságáról és a posztklasszikus narratológiák szükségességéről a kortárs prózaértelmezésekhez.

A Helikon ezévi második lapszámát Tóth Csilla (a lapszám szerkesztője), Földes Györgyi (a Helikon főszerkesztője), valamint Bene Adrián, a Pécsi Tudományegyetem oktatója és Kálmán C. György, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa mutatta be. A lapszám egy Tóth Csilla írta nyitótanulmányból és általa válogatott elméleti szövegek fordításából áll, amelyeket egy kivételével mind ő maga is fordított, az egy kivételt pedig Gregor Lilla és Melhardt Gergő (az ELTE irodalomtudomány mesterszakos hallgatói) kiváló fordításában olvashatjuk.

Az este elején egy rövid körkérdésben szó került a Pécsi Tudományegyetem Thomka Beáta szárnya alatt kialakult, nemrégiben még aktív narratológiai „műhelyére”. Felidézték tevékenységük néhány napvilágot látott eredményét, így a Narratívák sorozatot és a Sensus csoport kiadványait. Ezután a sokak számára újszerű nem természetes narratológia kifejezést járták körül. A hallgatóság általános tájékozottságára (értsd: tájékozatlanságára) való tekintettel nagyon ügyesen oldották meg a beszélgetőfelek, hogy bár elhangozzanak szakirodalmi hivatkozások, ne egy idézetekkel dobálózó, a közönség feje fölött zajló kerekasztal alakuljon ki. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy a téma újszerűségéből fakadóan maguk a beszélgetők sem egyforma mélységben ismerték a vonatkozó szakirodalmakat és fogalmakat.

Ahogy azt a Facebook-eseményhez gondosan megválasztott borítókép, René Magritte A horizont rejtélye című festménye is mutatja, a nem természetes narratívákban valamilyen módon megbomlik a szokott narratív kommunikációs keret, elbizonytalanodik a narrátor elsődleges szerepe az elbeszélés létrehozásában, illetve a fokalizációs szintek is összekeverednek. Fogalmilag Monika Fludernik természetes narratívák terminusához kapcsolódik, amellyel részben szembehelyezkedik, részben párbeszédbe lép. Fludernik a természetesség alatt az európai olvasó számára konvencionális kereteket értette, azonban az este során felhívták rá a figyelmünket, hogy ez „veszedelmes” elnevezés, hiszen ahogy semmilyen más elbeszélés, ez sem organikusan születik, hanem ugyanúgy narratív hagyományokba beágyazódva, emberek által jön létre. Nem ilyen szoros a kapcsolat, de párhuzamosnak tekinthetjük még a korporális narratológiát és a kognitív narratológiát is. Ezekben a megközelítési típusokban az a legfőbb közös vonás, hogy túlfeszítik a genette-i homodiegetikus–heterodiegetikus fogalompárra épülő keretet. Ebben a keretben első személyű és harmadik személyű elbeszéléseket tudunk jól elkülöníteni, azonban ezek jellemzően múlt idejűek, így a modell nem szolgál támpontokkal sem a jelen idejű elbeszélések, sem pedig a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő te-elbeszélések kapcsán. A beszélgetés egy nagyon hangsúlyos tanulsága, hogy a genette-i kereteket meghaladó narratívák nem korlátozódnak a Beckett vagy az újregény által ledöntött konvenciók utáni irodalomra, sőt, vannak olyan vonásai, mint a mindentudó narrátor szerepeltetése vagy az időrend megbontása, amik már az újkori európai irodalom kezdeteitől jelen vannak. Tóth Csilla elmesélte, hogy Jan Alber például az angolszász irodalom kezdeteitől (gyakorlatilag a Beowulftól indítva) követte végig a nem természetes narratív vonások jelenlétét.

Bene Adrián kiemelte, hogy habár a nem természetes narratívák kapcsán tárgyalt példaszövegek nagyja a magyar olvasóközönségnek idegen, nem szabad elfeledkeznünk Bartók Imre trilógiájáról (A patkány éve, A nyúl éve és A kecske éve) és új regényéről, az önéletrajzi ihletésű Jerikó épülről sem, hiszen ezek legalább olyan érzékenyen problematizálják a hangforrások váltakozását és a narrátor személye körüli bizonytalanságot, mint angolszász kortársai.

A nem természetes narratívák sajátja a mimetikus hagyomány meghaladása, tehát elbeszélőik nem a látott és tapasztalt világ életszerű leképezésére törekednek. Így az utánzó hagyománnyal való szakítás által szorosan kapcsolódnak a fantasztikus irodalmakhoz is. Ezen a ponton vált láthatóvá egy törésvonal az egyébként sem eldöntötten irányzattá összeálló nem természetes narratológia elméletírói között: Alber kognitív alapon olvasói stratégiák felkínálásában látja a nem természetesség megmutatkozását, szemben Nielsennel és Richardsonnal, akik sokkal inkább a nem természetesség szövegtesten belüli születése és megmaradása mellett érvelnek. A beszélgetés résztvevői inkább ez utóbbi irányvonal mellett tették le voksukat.

Az este végén Tóth Csilla arról is beszámolt, hogy a tanulmányokért felkeresett külföldi kollégák milyen szívélyesen és segítőkészen fogadták terveit, és kulisszatitokként azt is megtudhattuk, hogy lelkesedésük hevében még a jogdíjakról is lemondtak.

Az esemény egyetlen kellemetlensége a fénytelenség volt, ami mind a jegyzetelést, mind a fényképezést nagyban megnehezítette. 

Túl azon, hogy egy élénk és érdekfeszítő beszélgetésnek lehettünk tanúi, arról is meggyőződhettünk, hogy a lapszám úttörő jelentőségű, hiszen egyike az első platformoknak, ahol a magyar olvasóközönség a nyugati posztklasszikus elbeszéléselméletekkel találkozhat. A téma iránt érdeklődőknek továbbítom az idegen nyelvű tájékozódás elsődlegesen ajánlott fórumait: a Style és a Narrative folyóiratokat.

Már a beszélgetés közben elejtett félszavakból is körvonalazódott egy közelgő poszthumán-szám, amelyhez Nemes Z. Márióval is együttműködnek, az este végén pedig Földes Györgyi ajánlójába is beleszőtte, így a rendkívül gazdag és informatív Nem természetes narratológia lapszám elolvasása után is lesz mit várnunk.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mosza Diána --

Az ELTE irodalomtudomány doktori iskolájának doktorandusza. Kiemelt kutatási területe a vizuális narráció és a testpoétika, korábban Ottlik Géza Iskola a határonjával foglalkozott. Jelenleg a narratológia és a test összefüggései állnak érdeklődése homlokterében, mellette pedig igyekszik képben lenni a kortárs magyar lírában és prózában. 


További írások a rovatból

irodalom

Úton lenni boldogság, frontra menni halál Úton lenni boldogság, frontra menni halál
Interjú Fehér Renátóval, a ŠVEJK 100 antológia szerkesztőjével
irodalom

A titok szaga A titok szaga
Mondatok a csodálkozásról – A) kritika
irodalom

Üzenjük Brüsszelből II. Üzenjük Brüsszelből II.
Útinapló, 2021. október 18–25.
irodalom

Üzenjük Brüsszelből I. Üzenjük Brüsszelből I.
Útinapló, 2021. október 18–25.

Más művészeti ágakról

színház

Ön most Budapestet hallgatja Ön most Budapestet hallgatja
A Jurányi Ház Színház a város kísérleti előadás-sorozatáról
színház

A Desiré Fesztiválról – Szabadka, első nap A Desiré Fesztiválról – Szabadka, első nap
Desiré Central Station 2021 – The History and You
gyerek

A törpeszarvas az új unikornis A törpeszarvas az új unikornis
Online könyvbemutató


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés