bezár
 

színház

2019. 06. 12.
Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A helyszín kísérteties: a szocializmusban virágzó, mára elhagyatott Otthon áruház. Itt mutatták be a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatói diplomamunkájuk részeként a színházi előadásukat Meghíztam a sötétben, mondjuk nem címmel, az Otthon elnevezésű, lakhatási problémákat boncolgató projekt keretében, az OFF-Biennálé Budapest szervezésében.

Csodálattal vegyes félelmet kelt a kies áruházbelső, melyet néhány reflektor gyéren világít meg. A földszint közepén kör alakú rész, az emeletek körfolyosó-jellegűek – mint egy rozzant mini kolosszeum, ez önmagában a díszlet. Ráadásul kétértelmű: a kör alapterülete a színpad, még csak elkülönítve sincsen (az elején), és arra utal, hogy a hajléktalanok rendre beköltöznek elhagyatott épületekbe. A nézők leginkább képzős egyetemisták, külsőjük művészi hajlamú önkifejezésről árulkodik. Legtöbbjük szőnyegre ül, de vannak összecsukható székek is. Egyik alkalmatosság sem kényelmes. A kényelem ide nem is passzol – hippi kommunára hasonlít az összkép. A vagány közegtől kísérleti színházra számítunk.  

Szkéné színház

Kísérteti színházat kapunk. A kultikussá vált Silent Hill-es számítógépes játékok harmadik része köszön vissza. Hasonlóan indul: áruházban elalszik egy lány, és mire felébred, egyedül találja magát a hatalmas épületben, sötétben. Elemlámpája csak kis részeket világít be, ahogy a monodráma szereplőjének, akit Raubinek Lili alakít, a zseblámpája is. Egyezés még, hogy hősnőnk szabályismertetéssel kezd, mik a lakhatási regulák, amivel kvázi életben maradhat, ugyanez a játékban az árnyékvilágra vonatkozik, ahol az emberélet szó szerint is a szabályok pontos betartásától függ. Az előadás ugyanígy két síkon játszódik: a kísérteties áruházi környezettől nem lehet elvonatkoztatni, de ez egyben Raubinek lakása (Otthon Áruház vs. otthon). A kettős sík a reális és szürreális kettéosztottságában is megjelenik. A főhős hétköznapian cselekszik – eszik, iszik, takarít, alszik –, de például vitustánca valóság feletti. E két nézőpont váltakozása dinamikát ad a darabnak, a figyelmet folyamatosan fenntartja.

Hősünk az elején a játékteret akkurátusan, szigetelő szalaggal elhatárolja, megrajzolva lakása alaprajzát. A nézőknek meg is mondja, hogy ebben a lakásban lakik, és utána még párszor kiszól, ettől függetlenül zavartalanul tesz-vesz, mintha senki nem figyelné. Még a vécére is ráül, kávézik, takarít, legtöbbször a laptopját nézi, amin Laboda Kornél mint Kornéliusz, a trendi youtuber magyaráz talán a csajozás rejtelmeiről – hangját nem igazán hallani, az akusztika nem kedvez a kihangosításnak. Labodát kivetítik a feketeségbe vesző körfolyosós részre, házi kísértetnek hat. Az emeleti korlátok kissé megtörik a képet, és így még kísértetiesebb. Egyébként a videómegosztóra valóban fölkerült Kornéliusz csatornája, meg lehet nézni a projekthez készült másik, Szerelemlevés című videót, melyben osztja az észt, ahogy ebben a műfajban szokás.

Raubinek magát játssza, ifjú kora ellenére csaknem tíz éve a színművészet közelében van, táncosként végzett. Nem véletlen, hogy mintha mozgásszínházi produkciót adna elő, alig beszél, főként mozdulatai, gesztikulációi árulkodnak gondolatairól. Külsőre egy mai sportos stílusú lány, valószínűleg saját ruháiban szerepel. A történet arról szól, hogy mik azok a cselekedetek, amiket akkor csinálunk, amikor senki nem lát minket. A színlap így fogalmaz: „olcsó vágyak megszállott karbantartása”. Mindezek mellett a szerény hajlék, a filléres berendezési tárgyak jól érzékeltetik a fiatalok lakhatási nehézségeit. Azonban hiába a sokat ígérő ajánló és az akkurátus bevezetés, a sztori – talán szándékoltan – nem fut ki sehova. A produkció mégis szórakoztató a formabontó, performansznak is beillő színjátszásnak, a pimaszul bátor hozzáállásnak, de mindenekelőtt a helyszín és a cselekmény összhangjának köszönhetően. Az alkotók korszerű, nem mindennapi horrorszínházat teremtettek, és még a befejezetlenséggel együtt is remek munkát végeztek.

  

Meghíztam a sötétben, mondjuk nem

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása, mely az OFF-Biennále által vezetett OFF-Műhely Budapest program segítségével valósult meg, az Otthon projekt keretében.

 

Szereplő és koreográfus: Raubinek Lili

Zene: Makay Anna (MA’AM)

Fény: Tóth Ákos

Videó: Miklósfalvi Máté

Videószereplő: Laboda Kornél

Az Otthon művészeti projekt kurátorai: Csejdy Borka, Ölvedi Réka, Peták Dénes, Solymár Fanni

Rendező: Szemes Botond

 

Bemutató: 2019. május 23.

ex-Otthon Áruház

 

Fotó: Borsos Mátyás

nyomtat

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Független újságíró vagyok. Történelem és francia nyelv szakos bölcsészként végeztem, tanulmányaim során újságírással is foglalkoztam. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen írok színikritikát. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem maga a torta.


További írások a rovatból

Összművészeti élmény a Jurányiban
Vendégváró Fesztivál a Bethlen Téri Színházban
Giuliano Campo: Munka hanggal és testtel – Jerzy Grotowski öröksége: Beszélgetések Zygmunt Molikkal
Varázslat egy nyáréjszakán a Tháliában

Más művészeti ágakról

Tanulmány Víkingur Ólafsson videóklipjéről
Beszélgetés Majoros Áron Zsolt szobrászművésszel
Tárca Svédországból
Interjú Horváth Lóczi Judit és Fajgerné Dudás Andrea képzőművészekkel közös együttműködésről, anyaságról, pályakezdetekről, példaképekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés