bezár
 

art&design

2020. 06. 26.
Otthonka most
Urai Dorottya előszója Herbert Anikó aka Haniko kollázskötetéhez
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Idén tavasszal új fogalmakat kellett megtanulnunk és egyik napról a másikra szinte mindannyiunk számára ezek mentén kezdett szerveződni az élet: önkéntes karantén, home office, közösségi távolságtartás. Sokaknak közös emberi tapasztalatot hozott magával a világszinten egyre terjedő járvány: lecsökkent életteret és produktivitást, gazdasági problémákat, a megszokottnál jóval lassabb életet, valamint a társas érintkezések néhol teljes hiányát, többeknek az utóbbiból fakadó előnyök szinte teljes elvesztését. Az új „normális” időszakát az első sokk után mindenki máshogy igyekezett átvészelni. Hiszen milyen otthon lenni, amikor otthon kell lenni? Milyen megélni, hogy a biztonság a szabad választás elvesztésével jár, és a mindennapi bezártság otthonunkba, ebbe az intim börtönbe, lesz a normális?

Herbert Anikó esetében a szabadság ideiglenes megcsorbulása alkotásra való lehetőséget és inspirációt is hozott magával, az otthonról történő munka mellett születtek legújabb művei. Egy nő, szobában. Nő a fürdőben. Nő gondolatai közé merülve. Olvasó nő. Figyelő nő. Herbert Otthonka címet viselő kollázssorozatainak leíró, fantáziacímei is lehetnének az imént felsorolt, egyszerű állítások. A művészre jellemző stílusban megvalósított új kollázssorozat darabjai az otthon töltött napok megfigyeléseiből és apró élményeiből táplálkoznak: kényszerű egyedüllétből, a belső folyamatok és a közvetlen környezet megfigyeléséből, a párna ráncainak látványából, a fény lomha mozgásából a parketten, vagy épp a finom papírra írt bevásárlólista betűiből. A Herbert képein felbukkanó arctalan nőalak – jól felismerhetően a művész alteregója – egyszerre van jelen állandó életterében, ugyanakkor a képeken vissza-visszatér és hangsúlyosan jelenik meg a vágyott, szeretett természeti tér is. Alkotásain a hajukkal foglalatoskodó vagy csendben üldögélő papírvékony nőalakok, akik időnként Ingres fürdő nőire emlékeztetnek – Herbert érzékeny, finom önarcképei.

Herbert élvezi az elmélyülést otthonában, környezete maga által teremtett menedék. Saját világát, otthonkáját számára kedves tárgyak, virágok, természeti kincsek, könyvek gyűjteménye alkotja – ez személyes kunstkammere. Ez a miniatűr múzeum jelenik meg képein is, olykor felnagyítva, mint környezet, hangsúlyozva a természet és művészet közti kapcsolatot. Herbert alakja, tárgyai magától értetődően kerültek egymás mellé, összetartoznak – az így kialakított kozmoszban könnyed az átjárás belső tér és a természeti tájak között. Utóbbiak a művész képzeletében már-már végtelenre nőnek. Papírkivágásokból, fényképekből, apró tárgyakból összeállított kollázsai szemlélőjét e személyes terekbe vezeti el, miközben valójában lelkébe, gazdag belső univerzumába enged betekintést.

Az alkotás ebben az időszakban nem csupán időtöltés, terápia is – egy különleges tavasz lenyomata, amit a világon szinte mindenki szobákban ülve töltött el és az ablakán át szemlélt. Herbert elmélyülésre használja az így kapott időt, önvizsgálatra és fejlődésre törekszik az alkotás segítségével – mely során csendet és nyugalmat tapasztal, egyfajta biztonságos magányt. Ebben a vizuális karanténnaplóban Herbert nem gondolait írja le, hanem papírönarcképeivel vizuálisan rögzíti azokat a lelki állapotokat, melyeket a kényszer szülte fogságban megtapasztalt. Herbert szavaival élve az Otthonka sorozat „A szabadság redukált megélése: »Menj ki bent!«” – Alkotásait szemlélve mi is megvizsgálhatjuk, hogyan változtunk ez alatt a rövid, de meghatározó idő alatt. Maradt-e rajtunk nyoma a bezárva töltött időnek? Észrevettük-e kik vagyunk, illetve, hogy valóban be voltunk-e zárva önmagunkkal?

A művész utószava az Otthonkából. Részlet.

Az Otthonka alapötletét nem más, mint az élet adta. Kínában történt valami denevérekkel és kígyókkal. Azután az idő elkezdte a papírt átitatni és eláztatni. Maradj otthonka. Az első home office napomon támadt egy ötletem. Pár éve készítettem kollázsokat egy másik kiállításhoz: Jünnan kínai tartomány kormányzója, Cuj Pen kertjét. Mert ugye minden Kínában kezdődött, és csak tiszta forrásból. Az új sorozat képeiben saját magam jelenítem meg vékony rizspapírból kivágva, sokszor meztelenül, és a tér válik fontossá. A bezártság tere, de ez nem olyan rosszféle bezártság, ami előhozza a sötét dolgokat, hanem ami felfedi a bennünk rejtőző lehetőségeket és harmóniát ad. Milyen végtelenül szép, tágas és színes lenne mindenkinek a belső tere a bizalom kizárólagos útján, a félelmet elfelejtő álomban: a távolságban visszataláltunk egymáshoz.

Herbert Anikó aka Haniko Otthonka című kollázskötete itt tekinthető meg.
Herbert Anikó aka Haniko honlapja.

Négyzetes kép: Zergi Borbála fotója

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Urai Dorottya --


További írások a rovatból

art&design

Létjel-aktualizáció Létjel-aktualizáció
A magyar performansz története 1966–2018 (2): 1968, Bauer Sándor (1969), Galántai György és a Balatonboglári Kápolnaműterem (1970–73), Hajas Tibor (1974–79)
art&design

A nosztalgia megreped, mint a beton A nosztalgia megreped, mint a beton
A Pá kis panelom! című animációs rövidfilmről
art&design

Apokrif jelenlét Apokrif jelenlét
Tillmann Ármin megnyitó szövege Minyó Szert Károly kiállításához

Más művészeti ágakról

Halmai Tamás Kint lények járnak című kötetének bemutatója
irodalom

Protokoll a Prae Kiadó könyvheti bemutatóin Protokoll a Prae Kiadó könyvheti bemutatóin
2020. szeptember 17-20.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés