art&design
A fürdőzés olyan alapvető, mindennapi tevékenységünk, mint az evés vagy az alvás. Azonban a fürdőszobában mindenki sokkal jobban kialakította a maga egyéni rituáléját, mint a többi helyiség esetében: van, aki reggel, van, aki este, van aki, egyszer, van, aki kétszer, szappannal vagy tusfürdővel, kesztyűvel vagy szivaccsal. Igaz, a szokások mások, a tér és az eszközök mégis egy célt szolgálnak: megtisztulás és intimitás.
Lakásunk legintimebb helye a fürdőszoba, ahol csak mi vagyunk: a béke, a csend, a finom illatok, a tisztaság és megtisztulás szentélye. Hiszen a fürdőszoba alkalmazkodik hozzánk, változatos lehetőségeket nyújt, ahol szó szerint levethetünk minden felesleget. Ha kell, egy gyors zuhannyal ad lendületet egy sűrű nap indulásakor, hogy aztán a nap végén átváltozzon habos, forró gőztől fűtött menedékké, ahol kipihenhetjük a nap fáradalmait, és átléphetünk egy másik dimenzióba egy jó könyvvel a kezünkben.
Anna Sibitka: I think I can live here 2, 2022. Akril, glitter, vászon, 95 x 130 cm.
Jól tudjuk, hogy a fürdő sokszor segít a gyógyulásban, megvigasztal, vagy esetleg hozzájárul a tökéletes megjelenés megszületéséhez.
Viszont a fürdő egy dolgot nem tesz soha, nem hazudik, és nem ámít. A fürdő lecsupaszít, hogy aztán a meztelen valósággal szembesítsen. Mindezt erős, élénk, tiszta fényekben úszva teszi meg, a tükör pedig állandó helyzetjelentést ad meztelen testünkről. Nincs mit takargatni, a megtisztuláshoz mindent le kell vetnünk, és elmerülnünk egy olyan tér atmoszférájában, ami őszinteséggel lesi igényeinket.
A fürdőszoba ismeri a használóját. Tudja, honnan a legkönnyebb elérni a törölközőt, honnan jut be legjobban a fény, milyen pózban szeretjük viszontlátni magunkat a tükrében, hogyan készülünk fel a napra és hogyan fejezzük be azt.
Panni képein a fürdőszobáknak pontosan ezt a varázsát látom. Otthon érzem magam ebben a valóságban, a komfort és a nosztalgia keveredik bennem. Lehetnek mások a csempék, a színek, a fények és a kiegészítők, a képeken megjelenő helyiségek atmoszféráját belengi az, amit számomra a fürdőszoba ad: békét, intimitást, csendet, biztonságot. A hely, ahol én vagyok a középpontban, és a hely, ami az én jólétemet szolgálja, ami ismer és nem köntörfalaz. Mindezt pedig a megjelenő női alak szemérmetlen és abszolút meztelensége még inkább megerősít.
A képekről visszaköszönő, gyerekkorunkat idéző nosztalgia erősíti a kellemes, biztonságos hangulatot. Látjuk szüleink és nagyszüleink fürdőszobájának színeit és formáit, a mintás és fehér színű csempék váltakozását, egy jól elhelyezett műanyag szennyestartót. Erős kontúrok, elnagyolt formák – a részleteket ismerjük mind, tudjuk, mit látunk a képen, hiszen Panni finoman sejteti, megragadja ezen tárgyak és kellékek lényegét. Felidézhetik bennünk régi játékainkat, például a Gazdálkodj okosan! társasjátékból ismert táblákat, amelyek összegyűjtésével kirakhattuk várva várt, fiktív, papír otthonunkat. Az alkotások glitteres felületei, tükrei ugyancsak gyerekkori eszköztárunkhoz nyúlnak vissza nosztalgikusan. Megteremtik a tükör csillogásának illúzióját, de nem kell, hogy a mélyükre nézzünk, és lássuk a valóságot, a képek önmagukban hordozzák azt.
Panni képei jelzésszerűen érzékeltetik, hogy a fürdőszoba készen áll, itt minden megvan, amire szükségünk lehet – kezdődhet az egyszemélyes előadás egy olyan világban, ami a miénk.
Szerzők
-- Boros Lilla --
Muzeológus és történész, a párizsi Sorbonne egyetemen tanult, később Budapesten muzeulógusként majd művészeti managerként dolgozott. Most független kurátor és nagyvállalati innovációval foglalkozik.
További írások a rovatból
