bezár
 

film

2009. 05. 22.
Dühöngő kos: sportfilmnek álcázott sorsdráma
Darren Aronofsky: A pankrátor
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dühöngő kos: sportfilmnek álcázott sorsdráma Sportfilmnek álcázott sorsdráma egy látványos, ám tét nélküli sport egykori bálványáról, aki a szorítón kívül sehol sem találja a helyét. A kiöregedett pankrátor, Randy „A kos” Robinson története klasszikus felemelkedés-bukás történet, s mint ilyen, nem is feltétlenül érdemelne különösebb figyelmet, amennyiben a főszereplőt nem Mickey Rourke-nak, a rendezőt pedig nem Darren Aronofskynak hívnák.
A történet egyszerű, s egy másik direktor kezében valószínűleg nem is futotta volna többre belőle egy átlagos (vagy még inkább az alatti) Rocky-utánérzésnél. Aronofsky azonban felismerte, ez a történet épp az egyszerűségétől válhat nagyszerűvé, így szépen háttérbe húzódott, s hagyta, hogy főszereplője keltse életre a forgatókönyvet. Felesleges volna e helyütt is felsorolni a színész és a filmbéli karakter sorsának közös pontjait, legyen elég annyi: valóság és fikció ritka és különleges találkozása ez. Rourke pontosan tudja, „miről beszél”, s miről kell „szólnia”, így gond nélkül viheti el a hátán az egész filmet.
A pankrátor
Randy „A kos” Robinson a hajmetállal terhelt nyolcvanas évek legnagyobb pankrátora volt. Nagyobb meccseire anno gond nélkül megtelt a Madison Square Garden. Azonban, akármennyire nem hajlandó ő ezt tudomásul venni, felette is eljárt az idő. Húsz év múltán már nem kapkodnak sokan a róla mintázott pankrátor-bábukért, elavult számítógépes játéka sem menő már, és jó, ha félháznyi közönség összejön az olcsó haknik színhelyéül szolgáló óvodai tornateremben. S ha mindez még nem volna elég, Randy teste sem a régi már. Kívülről persze nincs sok változás, a szteroidok még „segítenek”, így legalább a látvány megvan, az izmok feszülnek. A csontok s a szív azonban már nem bírják úgy a megterhelést, mint egykor. Egy húzósabb bemutató után Randy ketyegője kis híján fel is adja, az orvos pedig kétséget sem hagy: vége a (látvány)versenyzésnek, nincs többé pankráció.

A szorítón kívüli pofonok azonban nagyobbat ütnek. Hiába próbál meg Randy új életet kezdeni, rég elhanyagolt lányával (Evan Rachel Wood), majd az élettársnak kiszemelt sztriptíztáncosnővel (Marisa Tomei) sem sikerül dűlőre jutnia, és még új munkájában, a felvágottas pultnál is csak ideig-óráig találja a helyét. Jake La Motta (Dühöngő bika), de még Rocky Balboa (Rocky) is többet kapott ennél, hisz ők legalább vendéglők közönségét szórakoztathatták az egykori fényes karriert követően. Randynek nem maradt más, csupán a saláta- és szafaládé-vásárlók nem túl barátságos serege. A kezdeti lelkesedés gyorsan alább is hagy, s az addig fogcsikorgatva tűrő „Kos” az első adandó alkalommal dühöngve rúgja fel új életét, hogy még egyszer utoljára megnyugvást találjon, s visszatérhessen a rivaldafénybe. Oda, ahol a dühödt harc csak imitáció, s ahol a megmaradt kevéske rajongó előtt még Valaki lehet.
P3
Aronofsky ezúttal a forma terén is hanyagolja a truvájokat. Egyszerű, hosszú, és sokszor mindössze egyetlen kézikamera által rögzített felvételek során nézhetjük végig, miként teljesíti be sorsát a „harcos”. Egykori nagyságát mára megsárgult újságok szalagcímei láttatják csupán, s húsz évvel később már csak a lepukkant tornatermek, a kilátástalan lakókocsipark és a lap-dance bár privát fülkéje alkotta háromszög a valóság határa. Az egykor őrjöngő rajongókból, a meccsek utáni kósza numerákból és a vhs-bevételekből mára szinte semmi sem maradt. Egy ilyen fájó történet megfilmesítésénél bármely más direktor keze alatt tetőzött volna a giccs-faktor, kivéve Darren Aronofskyt. A jelek szerint ő pontosan érzi, hogy a kevesebb néha valóban több. P4
A film valódi ereje a színészi játék mellett az ellentétekből építkező dramaturgia, valamint a finoman megkomponált, mégis realista jelenetsor mélyén rejlik. Fájdalmas, hullócsillagokról szóló testi mese ez, de annak kivételes.


A pankrátor (The Wrestler)
Színes, feliratos amerikai filmdráma, 111 perc, 2008.
16 éven aluliaknak nem ajánlott.
Rendezte: Darren Aronofsky
Szereplők: Mickey Rourke, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood, Judah Friedlander, Scott Siegel
Forgalmazza: SPI és Fórum Hungary
Bemutató: 2009. május 21.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Klacsán Csaba --


További írások a rovatból

A 9. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál programjából
Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
Jacek Borcuch – Andrzej Dragan – Krzysztof Garbaczewski – Renata Gasiorowska – Pawel Lozinski, Jan P. Matuszynski –Tomek Popakul – Jerzy Skolimowski – Krzysztof Skonieczny – Malgorzata Szumowska – Mariusz Trelinski – Magnus von Horn – Anna Zamecka – Xawery Zulawski: Otthon

Más művészeti ágakról

art&design

Ördögavatás Ördögavatás
Humán holtterek körbejárása a Pécsi Galériában
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Minden egy Excel-táblázattal indult Minden egy Excel-táblázattal indult
Interjú Puklus Péter fotográfussal képzőművészetről, nemzetközi kapcsolatépítésről, a szabad alkotás lehetőségeiről és jövőbeli tervekről
gyerek

Vigyázzatok a szellemtrutymóval! Vigyázzatok a szellemtrutymóval!
Magdalena Hai: Rémálmok kisboltja 1. – A csúf csikipor
irodalom

„A fonat lesz az, amit én regénynek képzelek” „A fonat lesz az, amit én regénynek képzelek”
Beszélgetés Tompa Andreával a Költő a nappaliban eseményén


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés