bezár
 

irodalom

2011. 04. 14.
Sárkánytani bevezető: dalkultúrától szaporodásig
Mircea Cărtărescu: Sárkányok enciklopédiája. Bookart, Csíkszereda, 2011. Rajzolta Tudor Banuş. Fordította Gergely Zsuzsa és Szőcs Géza.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Általános és átfogó anatómiai-biológiai-földrajzi-történelmi ismertetés mellett a sárkányok világából származó történeteket kínál a Sárkányok enciklopédiája. A kortárs román próza jeles képviselője, Mircea Cărtărescu eredetileg 2002-ben megjelent, mesei elemekből táplálkozó, gazdagon illusztrált, nemcsak gyerekeknek szóló könyve magyarul jelenik meg a könyvfesztiválra a Bookart Kiadó gondozásában.

Cărtărescu írásaitól nem idegen a fantasztikum, a megmagyarázhatatlan beleszövése a realitás világába; e mesei elemekre építő könyvében az előbbi kerül túlsúlyba.

A gondosan felépített szerkezetű, műfajilag kevert, csöppet sem lexikonízű könyvben az európai mese- és hiedelemvilág állandó szereplőit, a sárkányokat csoportosítja és jellemzi anatómiai-etológiai szempontból, ehhez illően tudományos szaknyelvi stílusban. A sárkányok életmódja, szokásai, bár sok ponton eltérnek, nagyon hasonlítanak is az emberekére. Az ízlésük különösen: a finnyás “sárkányok sárkánygya” fajtához tartozó egyedek például colstokot tartanak maguknál, hogy megmérjék az elrabolt királykisasszony hosszát, és ha az alacsonyabb 1,85 méternél, szégyenszemre hazaküldik, mert nekik csak a topmodell méretű királylányok felelnek meg. A királylányok pedig természetesen mind playmate-attribútumokkal rendelkeznek, mint az a humoros rajzokból kiderül.

Étrendjük viszont elriasztaná az embereket: egyik fő eledelük a kukázásból élő disznókutya. Vannak eredetmítoszaik, van költészetük, szórakozási kultúrájuk: “Mikor a sárkány énekel, az nem jó. Mikor táncol, egyenesen szörnyű. “ – elképzelni még szörnyűbb, mindenesetre roppant mulatságos lehet. A könyv bőségesen kimeríti az európai mesekincs adta lehetőségeket, valamint hozzá is told az olyan univerzális, csaknem minden nép meséiben visszatérő elemekhez, mint a királykisasszonyok elrablása (a népmesék ugyanis nem térnek ki a sárkányok szaporodási és ivadékgondozási szokásaira), előszeretettel kölcsönöz motívumokat az emberek hétköznapjaiból és társadalmából, persze kifigurázva-kiszínezve azokat.

Mert bármennyire is groteszknek tűnhet a sárkányok világa, egyes részletek tipikusan emberi, finom szatírával fűszerezett tulajdonságokat tárnak fel: “A sárkányok félnek az istenektől és akkor sem mondanak igaztalan dolgot, ha fejüket vétetnék. Viszont az sincs ínyükre, hogy kimondják a pucér igazságot, hisz a fajzat tapasztalata szerint, aki így cselekedett, soha nem élte túl.“ Azaz, bármit is olvastunk a mesékben – egy kicsit is agyafúrtabb királyfi vagy szegénylegény könnyűszerrel túljár a behemótok eszén ‒, a sárkányok nem is olyan ostobák.

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Nagy Márta --


További írások a rovatból

Ilyen volt a májusi FISZ Junior záróeseménye
irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
irodalom

Bemutatták Závada Péter Éngép című verseskötetét
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című kötetéről

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés