bezár
 

irodalom

2011. 04. 16.
Olga Tokarczuk: Őskor és más idők
könyvbemutató
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Olga Tokarczuk a mai lengyel irodalom egyik meghatározó alkotónője. Őskor és más idők című, 1995-ös regénye kapcsán "lengyel Márquez"-nek is nevezték, de ugyanezért a könyvért írták róla azt is: baromságok gyűjteményét írta meg páfrányból és mohából. A regény magyar fordítása a L'Harmattannál jelent meg a Könyvfesztiválra.
A kötetbemutató beszélgetésen Olga Tokarczuk mellett a magyar fordító, Körner Gábor, a polonista Pálfalvi Lajos és Márton László foglal helyet a beszélgetést tolmácsoló Troján Tünde társaságában.

Pálfalvi Lajos röviden beavat a ’90es évek lengyel irodalmi életébe. Az irodalmi korszakváltás egyik főalakjának, Olga Tokarczuknak a L’Harmattan Kiadónál most megjelent kötete (Őskor és más idők)  jól példázza a '90-es évek irodalmi hang(ulat)váltását. Az intézményrendszer változásaiból következhetett, hogy a lengyel olvasók 1990 után „kiéhezettek voltak a mesére”, „fikcióhiányban” szenvedtek . Az eredetileg pszichológus végzettségű Tokarczuk első, 1996-os nagyregénye betöltötte ezt az űrt. Pálfalvi Lajos „alápincézett regényként” jellemzi a kötetet: ahol a mélyben meghúzódó hagyományok adják a regény második rétegét. A „mágikus realistaként” felcímkézett fikció valódi váltás volt a tényirodalmi alkotásokhoz szokott közönség számára. Hatalmasat szólt: nemcsak irodalmi, hanem színházi berkekben is lelkes fogadtatásra lelt. A mágikus realista hagyományokba oltott hermetikus kabbalista diszkurzust felelevenítő Őskor… iskolát teremtett – és iskolai tananyaggá is vált. (Pálfalvi megjegyzi, érdekes, hogy a legújabb lengyel irodalmi trend ismét a tényirodalomhoz forduló szövegeké – ezzel az irodalmi hullámtevékenységbe enged némi bepillantást.)

A most lefordított regény az írónő harmadik kötete, akinek 2008-ban a rangos NIKE-díjjal ismerték el munkásságát. Pálfalvi a legmelegebben ajánlja Tokarczukot a magyar kiadók figyelmébe, s azzal a hasonlattal hívja fel mindenki figyelmét, hogy képzeljük el, mi lett volna, ha 50 éve valamelyik nagy kiadó nem látott volna fantáziát Elvis Presley kiadásában.

Márton László a regény keletkezéstörténetére kérdez rá: van-e a történeteknek családi háttere, honnan jöttek az ötletek?
A rasztásított írónő megjegyzi: tekintve, hogy a regénye 15 éve jelent meg lengyelül, úgy érzi magát, mintha időutazáson venne részt. Annak ellenére, hogy az Őskort ifjonti produktumnak tartja, mind a mai napig szívesen veszi kézbe, és nemcsak azért, mert ez volt az a kötet, amely őt igazán íróvá avatta, vagy mert ennek kapcsán szembesült először azzal, mi is az az irodalmi siker, hanem azért is, mert ez volt az a kötet, amelyben jó volt „benne lenni”, ilyen könyvet szeretett volna mindig is írni. Az Őskor családi vonatkozásai kapcsán a nagymamájára emlékszik, akivel gyerekként rengeteg kávét ittak, és akivel igazi nagymama-perspektívából szemlélték a világ történéseit: a történelmi események a családi történetek révén kaptak hangsúlyt, így vált háttérré majd 80 évnyi „nagy” lengyel történelmi pillanat. Tipikus női előadásmód és női szemszög jellemzi az Őskor történeteit is, tekintve, hogy a nagymama klasszikus matriarchátusban gondolkodott, és elbeszéléseiben ugyanakkora hangsúllyal említette a reális, hétköznapi figurákat, mint kedvenc növényeit vagy a „lelkes” állatokat.


Márton a kávédaráló motívumát emeli ki, ez a tárgy nemcsak az említett rítus miatt különösen fontos, hanem azért is, mert darálásával a mítikus malmot, az őrlést, az idő múlását és a világ teremtését is szimbolizálja. Márton László a korábban felidézett filozófiai-irodalmi hagyomány mellett az ókori gnosztikusok hatását is érezni véli, s különös megvilágításba helyeződik ebben a világban a teremtett ember és Isten kapcsolata. Leghangsúlyosabban a szanszkrit eredetű nevet viselő Ivan Mukta esetében érezhető, mit jelent az ember számára „kiszakadni” a világból, leválni Istenről. Nem véletlen, hogy ez a szereplő vezeti be az olvasót a teremtő nélküli világba.

Olga Tokarczuk rendkívül szerényen hárítja a nagy szavakat: szerinte a „világmindenség” tematizálása tipikus elsőkönyv-szindróma - a legtöbb kezdő íróhoz hasonlóan ő is igyekezett mindent két borító közé begyömöszölni: a közép-európai katolicizmust, a zsidó kabbalisztikát, Czeslaw Miloszt és a gnosztikusokat sorolja.

Olga lengyelül, a kötetet fordító Körner Gábor magyarul olvas részletet a regényből. Márton László is bekapcsolódik, a szöveg sodor, a hallgatóság hagyja magát…

 

Fotók: Árvai András


A beszélgetés folytatásában titokzatos lények: víziszörnyek, lélekkel megáldott állatok, különös növények, gombafonadékok bukkannak fel. Márton László a mozaikszerű szerkezetre kérdez rá. Bár az írónő hangsúlyozza, hogy a technikát első igazán sikerült elbeszélői projektje gyümölcsének tekinti, azért ehhez a mozaikszerűséghez az is hozzájárult, hogy nem tudott mit kezdeni a lineáris építkezéssel, és talán pszihológus énje is tehet arról, hogy ebben a történetben, ebben az elbeszélői stratégiában talált igazán önmagára. A könyv megváltoztatta az életét, de nemcsak abban az értelemben, hogy íróvá érett, hanem úgy is, hgoy az irodalmi siker elérhető távolságba hozta az olvasókat. Az Őskort már a megjelenését követő években is sokan olvasták, sőt, kötelező olvasmány lett az iskolákban – bár ez a fajta népszerűség kétesélyes: ha valamit kötelező elolvasni, könnyen utálatossá válik.

Tokarczuk két lábbal áll a földön, könnyed, humoros, ezért nem nehéz elképzelni, hogy sem a negatív kritika – miszerint a könyv "baromságok gyűjteménye páfrányból meg mohából" -, sem a zajos siker nem ingatta meg az írásba és az irodalomba vetett hitét.

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
Blended Intensive Programme Pozsonyban
irodalom

Az örmény idő nyomában

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés