bezár
 

art&design

2011. 05. 09.
Ocskay, Szuper, Palkovics...
Opánszki Tamás: Hokisok
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ocskay, Szuper, Palkovics... Kimerevíteni a mozdulatot, a sebességet ecsettel ragadni meg. Ahogy Opánszki Tamás képein, a találékony keresetlenség talál el, és rögvest magához ránt a jég. A vásznon izmok feszülnek. A levegő forr, a lehelet mégis látszik. Masszív, maszkos monstrumok vívnak ádáz, sportszerű viadalt a havon. A gyorsaság egy pillanatra lelassul, megmutatkozik, láthatóvá válik. Szituáció-szilánkok, homályos helyzetek csillannak meg.
Az Ezüstgerely-díjjal kitüntetett Opánszki Tamást régóta foglalkoztatja a felbukkanó pillanat varázsa. Éjszakai kávéházak környékén csatangolva, a tántorgó, lassú lámpaernyőfényben párbeszédfoszlányokba hallgat bele. A szürke sztrádán, az éjjeli országúton a hazafelé igyekvőket, a motorversenyen a száguldozókat kapja ecsetvégre. Ezúttal pedig jéggladiátor-portrékat ábrázol, harcközelből. Mozgó, mozgalmas világot mutat, és gyakran maga is mozgásból látja a történéseket. Az utcáról, a pálya mellől, vagy pedig belülről közvetít.
Opánszki Tamás: Hokisok XVIII. Palkovics
A tovahaladásra alkalmas sima, tiszta – a motorsport esetében tapadó, a jégkorongban csúszó – felületet rokoníthatjuk a vászon makulátlan közegével. Opánszki a vásznat olyanféle helyként képzeli el, amelyre az ábrázolt, lekövetett mozgás miméziseként ecsetmozgással rakhatja fel a megörökítendő pillanat rétegeit. Kínálja magát a párhuzam, hogy a festmény vásznát ezért kivetítővászonhoz hasonlítsuk, ami láthatóvá, jelenvalóvá teszi az atlétát, megmutatja mozdulatait, közelebb enged a harcához. A fókusz természetesen a sportolóra esik, vele korcsolyázunk, őt követjük, ő van a középpontban, a közelünkben. Környezete pedig elmosódik, másodlagossá válik, csupán színe érzékelteti jelenvalóságát. Belül kerülünk a palánkon, együtt csúszunk a csapattársakkal. A látótér a sebesség miatt leszűkül. Opánszki a játékosok szemszögéből, afféle szubjektív kameraállásokból mutatja be az összecsapások hevességét. Azért érdekes ez a pillanatiság, ez a viadalból kiragadottság, mert éppen a folyamathoz, a közvetített mozgóképhez vagyunk szokva. Ezért válhat Opánszki perspektívája személyessé.
Opánszki Tamás: Hokisok XX. Ocskay
A múltból futurista példák juthatnak eszünkbe. Depero, Boccioni és Goncharova egyaránt a hosszútáv-kerékpározó magányosságát festi. Képeiken a küllők kattognak, a megolajozatlan lánc csikorog csak, a mozdulat ott is dinamikus. Vagy említhetnénk a fiatal Halla Tibort, aki Tour de France című képén impresszionista foltokkal jeleníti meg a suhanó kerékpárosok csapatát. Opánszki témája a jégkorong. Az ütközések keménysége, az arénák heroizmusa. A villámgyors döntések, a korcsolyaélek és a nyers erő sportja.
Opánszki Tamás: Hokisok IV.
Miért éppen hokisok? – tettem fel a kérdést Tamásnak, amikor először találkoztunk. Azt válaszolta, a téma találta meg őt. Zsigeri vágyat érzett, hogy a jégcsarnokok hőseit fesse. Aztán kiderült: Székelyföldön, a felmenői között is vannak jégkorongozók szép számmal. Leszármazottjuk, hogy folytassa a családi tradíciót, lepkés helyett palettát fog, bot helyett pedig ecsetet ragad. Ilyen módon maga is mezbe öltözik, hogy megélje és ábrázolni tudja a küzdelmet. Így talál egymásra végzet és szenvedély. A koncentráció mellett ugyanis rengeteg érzelem is van a jégkorongsportban. Ezt elmondani nehéz, ezt át kell élni. Aki látta a palánk mellett zokogó Sikorcin Ladislavot a budapesti világbajnokságon, annak kár ezt magyarázni. 
 Opánszki Tamás: Hokisok II. Szuper Levente
Röviden még a közvetítettség és a személyesség viszonyáról. A képek nagyobb része névtelen hősöknek állít emléket. A mezek és a mezszámok elmosódnak, nem segítenek az azonosításban. Másutt hommage-képeket találunk. A fiatalon elhunyt Ocskay Gábort, az évtizede a válogatott kapuját őrző Szuper Leventét, vagy a legutóbbi világbajnokságon is parádézó Palkovics Krisztiánt. És itt válik el a közvetítés kíváncsi tekintete a harc ábrázolásának személyes vágyától. Hiszen olyan a perspektíva, mintha mi is a pályán lennénk, mintha nem egy statikus, külső pontból, hanem magunk is a jégen korcsolyázva, a pakkot kergetve vennénk részt a meccsen. Ellenfeleink leheletét belélegezve, fogcsikorgatva, csapattársainkkal vállvetve küzdenénk. A gyorsaság és egy-egy hirtelen oldalra pillantás következtében talán meg-megszédülünk, de botunkkal hamar korrigálhatunk. A portrén plexi csillan, a játékosok teljes fegyverzetben állnak előttünk. A technika változatos, mintha a festő is cselezne.
Opánszki Tamás: Hokisok XXIII.
És volna itt még egy nagyszerű húzás. Ahogy képről képre járunk a kiállítótérben, furcsa játékra lehetünk figyelmesek. A falakra aggatott festmények, mintha az aréna széleit jelölnék. Akkor viszont mi magunk éppen a jégen állunk. Jégre vitt hát minket az alkotó. De jó ott lennünk.
 
Opánszki Tamás Hokisok című kiállítása 2011. július 3-ig tekinthető meg, Budapesten, a Magyar Sportmúzeum-Sportagóra (Papp László Budapest Sportaréna melletti) kiállítótermében (péntek kivételével) minden nap 10:00 és 17:00 között.
nyomtat

További írások a rovatból

art&design

Kelet kávézó, hétfő este Kelet kávézó, hétfő este
Kurátori tevékenység: elmélet és gyakorlat határán?
art&design

Lehetséges, sőt szükséges az alapjövedelem bevezetése Lehetséges, sőt szükséges az alapjövedelem bevezetése
Lehetetlen? - beszélgetés a művészeti alapjövedelemről, Politikatörténeti Intézet, 2018. októbert 15.
art&design

Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből Leletek az esetleges és lehetséges együttállások rétegéből
Fodor János tárgyiasult iróniájáról

Más művészeti ágakról

irodalom

Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben Traumatológia az Irodalomtudományi Intézetben
A kortárs próza újabb fejleményei konferencia 1. napja
színház

Az artisztika fellegvára Az artisztika fellegvára
A Fővárosi Nagycirkusz története a kezdetektől napjainkig
Borbás Dávid: A buszsofőr, Jamrik Levente: Az elíziumi kém


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés