bezár
 

gyerek

2012. 01. 30.
Fantáziafrizurát tessék!
Michael Roher: Fridolin Franse friziert
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Aki még nem ismerné a fiatal osztrák illusztrátor, Michael Roher nevét, annak érdemes megjegyeznie. Nem csak azért, mert egymás után zsebeli be a legrangosabb díjakat, hanem mert az általa illusztált könyvek tényleg jók.

prae.hu

Michael Roher eredeti foglalkozását tekintve szociál-, játék- és cirkuszpedagógus. Harmincegy éves, Bécsben él. Autodidakta illusztrátor, erőssége a szokatlan perspektíva, az egyszerű, de sűrített mondanivalójú ábrázolásmód. Eddig megjelent könyveiben vékony vonalú tussal dolgozott, és természetes - főképp barnás – földszíneket használt.

2009-ben két könyvvel is elnyerte a DIXI-Preis Legjobb Illusztrátor címet. (A DIXI az osztrák Institut für Jugendliteratur, fiatal szerzők számára létrehozott díja.) A Picus kiadónál megjelent Fridolin Franse friziert című önálló kötete pedig azonnal elnyerte a négy legrangosabb osztrák gyermekkönyves díjat. A kiadó oldalán összegyűjtött méltatások közül talán a Heute című osztrák lap jellemzi a legtalálóbban a szerzőt:

"Fegyvere a színes ceruza, működési területe a két könyvborító közötti felület, küldetése a nevető gyerekszem! Michael Roher elhivatottságból, szenvedélyből alkot – és mintegy mellékesen bezsebeli az összes díjat."

A Fridolin Franse friziert hármas alliterációjú címe mellett alig néhány szót tartalmaz a kötet, igazi picture book. Roher célja egy olyan böngésző megalkotása volt, amelyben minden egyes újraolvasáskor (nézegetéskor) talál az olvasó (nézegető) egy új részletet, amiből újabb történet bontakozhat ki. Bár születtek nagyon jó böngészők eddig is, és német nyelvterületen hagyománya is van ennek a műfajnak, ezt a célkitűzést művészi színvonalon idáig csak Rotraut Susanne Berner-nek sikerült megvalósítania a Böngésző-sorozatban (ez a Naphegy Kiadó jóvoltából magyarul is megjelent).

Roher böngészője a fodrászat, hajszobrászat köré szerveződik. Fridolin Franse, a bohóccipős, bohócnadrágos, bohóchajú fodrász macskával a fején, kollázsarccal, kollázspulóverben invitálja be a középkorú, ám Aranyhajat is megszégyenítő hosszúságú hajzuhatagot birtokló hölgyet különleges fodrászatába.



A duplaoldalas képeken nem történik más, mint egy átlagos fodrászatban , de korántsem a megszokott módon. Fridolin Franse a hölgy tusvonásokkal hullámzó haját először is átfésüli, méghozzá úgy, hogy közben kialakít például egy sárkány-szánkópályát a tincsek között. De láthatunk itt  nyakkendős óriástyúkot is, aki tojásokat gyárt,  egyrészt a közelben tükörtojást sütögető szakács, másrészt a Picasso-festményekre hajazó képeket pingáló nyuszik számára. A hatalmas tükörtojás egy szerelmes marhapár vacsorája lesz, akik éppen meghitten pezsgőznek a hajszálak között csillogó tó partján. Akárcsak a tyúk, ők is vélhetően a kissé távolabb fekvő gazdaságból érkeztek, ami mellett traktor szántja fésűvel, nos igen a hajat. És ezzel még messze nem értünk végére a néznivalóknak.





Az oldalpárokba sűrített minivilágok nem véletlenszerűen kerülnek egymás mellé, a lineáris kohéziót a frizurakészítés állomásai jelentik, tematikát adva a képeknek. A fenti képízelítőn a fésülés a szántással kapcsolódik össze. A mosásra természetesen a vizes, vízzel kapcsolatos képek reflektálnak, finom átmenettel a következő dupla oldal témájához, a samponozáshoz. Hogy az alvó szakács mit keres a képen, azt a gyerekek könnyen kitalálják, az illető cukrász, és mivel Fridolin Franse remek habot készített, alhat.

Az öblítést ki halon, ki labdán, ki tengeralattjárón közelíti meg, megfulladni senki sem akar, és nem is fog, a következő képen csattog az olló, kertészkedik, vagdos, mondhatni nyes Fridolin.

Aztán pedig Rubik kockával a fején festésbe kezd, a kép-pár jobb oldalán Van Gogh mellett a Mona Lisa kötöget titokzatos mosolyával az arcán. Jól megfér mellettük a piramisra virágot, a tojásokra pettyeket festő húsvéti nyúl, Munch Sikoly című bekeretezett képe, Andy Warhol Marilyn Monroe sorozatából egy  színtelen kocka, és egy ecsetet tartó páncélos lovag, aki a gyerekrajzokat hivatott védelmezni az illetéktelen "átgyaloglóktól" . A két öltönyös alakot – akik rálépnek a rajzra - nézhetjük pszichológusnak, tanárnak, ügynöknek, menedzser apukának, vagyis olyanoknak, akik értékelésükkel vagy nem-értékelésükkel tehetnek kárt az ifjú alkotók lelkében.

A következő szín a várakozásé, amíg hat a hajfesték, a képek témája az idő. A párnáján szundikáló sárkány, a tábortűz mellett éneklő egerek megmutatják az idő szubjektivitását. (Az egyik kedvencem pont ezen az oldalpáron található a Janosch-csíkos hintazebra.)

A festék kiöblítésénél látható - egyébként is folyamatos intertextualitással, parafrázisokkal telített - képek erős asszociálásra késztetnek, nekem egyből József Attila sorait juttatták eszembe.

A lineráis kohéziót alkotó fodrászati hívószavas témák mellett folyamatosan érvényesül a globális szervezőerő, a mese, mesealakok mellett az ismert, hétköznapi hősök, toposzok megjelenítése. Mindenkinek ismerős az elmélet, miszerint a tudás, a belénk kódolt kollektív tudat képei és a tapasztalati úton szerzett ismeretek szabad asszociációs vagy automatikus írás (rajzolás) technikájával felszabadíthatók.

Roher képei azt a benyomást keltik, mintha a fodrászattal kapcsolatos kulcsszavakra történő szabad asszociációs rajzolással mindenféle tudattartalom kiáradna (akár a fodrászolandó haj tulajdonosának fejéből), majd mindez a hajszálaknak köszönhetően egymásba gubancolódva, egymás mellett jelenne meg. Fridolin így nem más, mint a művész (Roher alteregója), aki tevékenykedésével előhozza ezeket az "emlékeket", és valamilyen kontextusba helyezve keretet ad nekik.

A becsavarás, berakás képpárjánál a csavarás, tekerés hívószavakra megjelenik a körhinta képe, de ez az erős toposz nem a vidámparkhoz társítva jelenik meg. Roher cirkuszpedagógus is, így a kép a cirkusz világához kapcsolódik. De ugyanezen az oldalpáron az egykerekű tandembiciklin (olyan, mintha a lovaskocsi első két kerekét szedték volna le a kereszttengely meghagyásával) konzervdobozokat maga után húzó friss-házas akrobata pár is megjelenik. Vagyis az egyszerű képet azonnal kontextusba helyezi, irányított, előértelmezett vizualitást kínál.



Nincs is más hátra, mint a szárítás, mindenki repül, seprűjén a boszorkány, a léghajó, az újságpapír, a falevelek.  A levél - és a annak szemantikai halmazába tartozó átvitt, társított, konkrét – és mindenféle – jelentése egyébként végigvonul az egész köteten.

Az utolsó oldalpáron nem is marad más, mint egy gyönyörű mélybordó masnival összefogni a haj végét. Az elárvult kerék tetején ülő cowboy ráfogja a fegyverét az utolsó mohikánra, a hajópatkány gyufás skatulyában elhajózik a világ végére, ahol még a madár se, csak a palackposta jár.

És, ha nem is tábla, de a felirat kint van: kész! Michael Roher nem kevesebbet  "fordászolt rá" a könyv lapjaira, mint az életet magát. És ez kérem, még csak a korai zsengéje!

A kötet itthon is elérhető a Prospero internetes áruházban.
nyomtat

Szerzők

-- Németh Eszter --


Más művészeti ágakról

Az acb Galéria Redők című tárlatáról
Borbély László zongoraművész és Zeneakadémista tanítványainak koncertje
(Súlyosan elfogult vélemény)
Kocsis Gergely és Tallér Edina könyvbemutatója a Margó Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés