film
Az asszony egy újabb, eredménytelen kísérlet után, hogy áthatoljon az őt körülvevő falon, visszatér a házacskába, és felkészül arra, ami rá vár. Az életben maradásra, ép elméjének megőrzésére. Ehhez szegődik társául a vele maradt kutya, egy macska és a természet ajándékaként egy tehén is. Az alpesi hegyek között csapdába eső asszony különös, női Robinsonként minden fellelhető papírt összegyűjt, hogy nap mint nap feljegyzéseket írjon, számon tartsa a napokat, heteket, majd lassan az éveket. Egy ideig még elszántan hisz abban, hogy előbb-utóbb valamiképpen leomlik a fal, s érte jönnek, hogy megmentsék, később azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy örökre magára maradt, s egy egészen új, kemény és dolgos életre kell berendezkednie.
Amint ez a felismerés a nézőben is megtörténik, onnantól az évszakok váltakozásában sem érezhető többé az idő múlása. Egy különös, örök jelenidő uralkodik el az érzékelésünkön; ahogyan az asszony, úgy lassanként mi magunk sem tartjuk már számon az emberi léptékekben felfogott, előrehaladó időt. A természet körforgásának örökkévalósága zárja magába a filmet, köszönhetően nem utolsó sorban a valódi tájban, minimális mesterséges beavatkozással felvett, ihletett képeknek. Gondos és gyönyörű kompozíciók vezetnek át a film egyik pillanatából észrevétlenül a másikba, a kameramozgás nem nyomakodik agresszívan előtérbe, ennek köszönhetően a felvételek nem válnak stilizálttá, vagy elemeltté, minden nagyon is az marad, ami: fák, hegyormok, állatok, tűz, hó, kemény munka. Az objektív líra poétikáját idézik a képek – minden elsősorban önmagát jelenti, s ezen az önazonosságon keresztül nyernek a külvilág elemei egy más, univerzális és transzcendens szférában is jelentést.
A rendező a vetítés után elmondta, hogy számos remek filmes szerette volna korábban vászonra vinni ezt az adaptálhatatlannak tartott regényt. Pölslernek magának is huszonöt évébe telt, mire elkészült vele, de pazar módon oldotta meg a lehetetlen feladatot. Az asszony hol tárgyszerűen leíró, hol ön- és világértelmező gondolatai, Bach sallangmentesen emelkedett hegedűszólói és a hegyvidéki erdő hangjai mind éppoly hitelesen tolmácsolják a film gondolatiságát, mint a néma csend számolatlan percei.
A fal (Die Wand)
Színes, osztrák-német filmdráma, 108 perc, 2012.
Rendező: Julian Pölsler
Író: Marlen Haushofer
Forgatókönyvíró: Julian Pölsler
Operatőr: Markus Fraunholz, Martin Gschlacht, Bernhard Keller, Helmut Pirnat, Hans Selikovsky, Richard Wagner
Producer: Rainer Kölmel, Antonin Svoboda
Vágó: Thomas Kohler, Bettina Mazakarini
Szereplők: Martina Gedeck (Frau), Wolfgang M. Bauer (Mann), Ulrike Beimpold (Luise)