bezár
 

irodalom

2013. 04. 19.
A nők nem félnek a tragédiától, inkább velük dolgozom
Interjú Stefano Bennivel a Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A nők nem félnek a tragédiától, inkább velük dolgozom Stefano Benni hazájában, Olaszországban egyike a legnépszerűbb íróknak, könyveiből több filmet is készítettek. A Nemzeti Szálló kávézójában találkozom vele, boldogan nevet, amikor megtudja, olaszul fogok fényt deríteni a Gyorslábú Achille műhelytitkaira. Milyen találkozás kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk: akár szerkesztőként, akár íróként vagy csak egyszerű szerelmesként is hatalmas lehetőségek birtokában vagyunk.

PRAE.HU: Ennek a könyvfesztiválnak Olaszország a díszvendége. Az Ön számára pedig ezen felül is különleges alkalom, hisz először jelenik meg magyarul regénye. Bár huszonkét könyvét adták ki hazájában, és mintegy harminc nyelvre fordították le műveit, ez a mostani "első alkalom" mégis különleges érzéseket kelt Önben?

Mindenképpen. Nagyon boldog vagyok, hogy ez a könyv megjelenik. Minden egyes alkalommal, amikor egy ország megismerheti a műveimet, különös érzés fog el. Még nem szoktam hozzá. Hirtelen kapcsolatba lépek az ottani olvasókkal, de nemcsak velük, hanem az adott ország irodalmával is. Jó néhány magyar íróhoz kötődöm: Örkényhez, Molnárhoz, Kosztolányihoz. Örülök, hogy ezen írók országába jöhettem.

PRAE.HU: Több könyve közül ezt a 2003-ban írt regényt olvashatjuk először magyarul. Elégedett ezzel a választással?

Külföldre egy könyv sokszor 15-20 évvel az után jut el, hogy megírtam. Újra vissza kell helyezkednem abba a lelkiállapotba, amelyben a könyv megírása idején voltam. Az, hogy ennyi év elteltével ebben a regényben még mindig látnak fantáziát, azt jelenti, hogy aktuális. Olaszországban még mindig nagyon szeretik, nagy példányszámban adják el. Kell ennél több egy írónak?

PRAE.HU: Különösen fontos ez a könyv az Ön számára?

Minden könyvemmel különleges kapcsolatban állok, ám a Gyorslábú Achille abból a szempontból jelentős számomra, hogy a főszereplőt, Achillét inspiráló férfit személyesen is ismertem, valós figura. Barátok voltunk, és a könyvet két évvel a halála után írtam. Ennek az embernek az emléke a mai napig erősen él bennem. Nagyon sokat tanultam tőle.



PRAE.HU: Regényei alakjai általában szimbolikusak. Jelen esetben a szereplők neveit például a mitológiából kölcsönözte, de van olyan könyve, amelyben állatneveket találunk. Milyen írói szándék áll e mögött?
 
Minden könyvem a fikció és a valóság között áll valahol. Nagyon fontos, hogy egy szereplőnek milyen nevet adunk. Abban a pillanatban, hogy a főszereplőt elnevezem Achillének, kapcsolatba lép a többi irodalmi figurával. Achille tragikus hős, mert tudja, hogy meg kell halnia, és ennek ellenére folytatja a harcot. Ulisse az utazó, a romantikus hős. Rögtön tudtam, hogy ez a két név tökéletesen illeni fog ehhez a szituációhoz. A görög kultúra részét képezik, amelyet én különösen imádok, azért is, mert az iskolában görögöt tanultam. Az Achille alakját inspiráló barátommal sokat beszélgettünk arról, hogy milyen érdekes figura is a görög harcos. Eleinte elrejtőzik a nők között, nem akarózik harcolnia, később viszont hőssé magasztosul, minden szinten.

 PRAE.HU: A Gyorslábú Achille egy részlettel kezdődik a főszereplő Achille könyvéből, mely egyfajta könyv a könyvben. Ez a részlet elmélkedés arról, hogy milyen változást hoz a "normális" ember életébe egy "őrülttel" való találkozás. Valóban ennyire fontos lenne az őrület?

Egy írónak természetesen szüksége van némi őrületre. Őrület nélkül nem lenne oka rá, hogy írjon. Ahogy az őrült is kitalál a fejében nem létező világokat, úgy a művész is ezt teszi. De a művészt a társadalom talán jobban elfogadja. Tudnia kell álmodozni, fantáziálni és szembe kell, hogy tudjon nézni, a saját árnyékával, a sötét oldalával.

PRAE.HU: Tehát Ulisse, az író és szerkesztő számára, nagyon fontos és inspiráló ez a találkozás.

Igen. Mert Ulisse a modern világban, az újságírók világában él. Achille megtanítja neki, hogy mennyire fontos az írás, hisz a nyomorék férfit az alkotás tartja életben. Te, aki nálam szerencsésebb helyzetben vagy, ne pazarold el a szavakat. Vedd észre, hogy mennyi lehetőség áll előtted.

PRAE.HU: Achille, mivel nem tud beszélni, a komputeren gépelve kommunikál Ulissével. Az ő szövegei a könyvben tehát dőlt betűkkel vannak szedve. Értelmezhetjük ezt úgy, hogy Achille maga a Szöveg, maga az Irodalom?
 
Igen. Achille az irodalom egyik lehetséges arca. Őrült, magányos. Hisz alkotás közben az író mindig egyedül van, a saját világában. Achille pedig hozzá van láncolva a tolókocsihoz. Leginkább viszont arról akarja Ulissét meggyőzni, hogy ők ketten mégis egyenrangúak, az irodalomban mindenképpen. Sőt, Achillének megvan az az előnye, hogy számítógéppel írva jobban átgondolhatja a szavait.



PRAE.HU: Megkapó gondolatokat olvashatunk kettejük barátságáról. "Tudod, mi egy barát? Valaki, aki nem rózsafüzérnek lát, melyen saját bűnbánatát morzsolgathatja, hanem mint valami bonyolult és fájdalmas dolgot, ami együtt megy veled, amit soha nem érhetsz meg teljesen, és ami eláraszt téged." A szerelemnek viszont mintha eltörpülne a jelentősége a regényben. Pusztán mintha a testi szépség csodálására korlátozódna.

Achille számára sokkal fontosabb a szerelem, mint Ulissének. Nem igaz, hogy egy mozgáskorlátozott embernek nincs szexuális élete. De még mennyire, hogy van. Arra kéri Ulissét, hogy meséljen neki történeteket Pilarról. Ulisse figyelmét talán sok dolog eltereli, szórakozott. Azt hiszem, a könyv egyik legmeghatározóbb része, amikor Achille látni akarja Pilart.

PRAE.HU: Valóban. Achille fizikailag csak akkor szólal meg, amikor Pilar fényképét meglátja.

Achille sóvárog a szerelem után, hiányzik az életéből. A szerelem számára a vágyakozással egyenlő. Ezért is szereti annyira Ulisse történeteit hallgatni. Ulisse viszont nagyon nehezen beszél az érzelmeiről. Achille egyfajta párbajra hívja a barátját. Az én erotikus és szerelmi életem sokkal gazdagabb a tiédnél. Álmodni sem mersz olyan történeteket, melyeket én minden nap átélek gondolatban. Megtanítja tehát Ulissének, hogy szeresse Pilart, hisz neki van rá lehetősége, és mondja ki bátran az érzelmeit.


Fotó: Árvai András

PRAE.HU: Igen. Az emberek általában azt gondolják az olaszokról, hogy nekik nem esik nehezükre a szerelemről beszélni. Megmosolyogtatott, hogy Magyarországon pont ez a könyv jelenik meg először, hisz mi híresek vagyunk arról, hogy magunkba zárkózunk. (Itt felnevet Benni.)

Nem ez a legtöbb nyelvre lefordított könyvem. A kiadók gyakran megijednek attól, hogy egy mozgáskorlátozott áll a regény középpontjában. Úgy gondolják, hogy ez talán túl szomorú dolog.

PRAE.HU: A Gyorslábú Achillét mindennek mondhatjuk, csak nem egy szomorú könyvnek.
 
A kiadók nem értik, hogy ez a könyv pont, hogy az életről, a vitalitásról szól.

PRAE.HU: Szinte minden művészeti ágban otthonosan mozog: rendező, színész, zenészekkel együtt lép fel. Így hozhatja közelebb az olvasókat az irodalomhoz?
 
Szeretek ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Nehezen tudok választ adni arra a kérdésre, hogy miért kedvelek egy adott írót, költőt. Inkább a színházba viszem őket, és azáltal, hogy előadom a műveiket, megismertetem őket másokkal is.

PRAE.HU: Achille azt írja saját regényében, hogy minden könyvben van egy oldal, amiért az egész íródott, és sokszor nehezen vesszük észre azt az oldalt. A Gyorslábú Achillének melyik lenne ez az oldala? 

Minden olvasó számára más lehet. Az egyik kedvenc könyvem a Lolita. A legtöbb olvasót az első oldalak ragadják meg. Nekem a mű lényege az utolsó oldalakon található, abban, ahogy Lolita "megöregszik".
 
PRAE.HU: Dolgozik most valamilyen könyvön? Mik a tervei?

Több, mint húsz könyvet írtam, elég volt. Sokkal inkább a színház foglalkoztat az utóbbi időkben. Egy zenés darabban fogok játszani a színpadon. Illetve, van egy színésznő, akivel már két produkcióban dolgoztam együtt, Angela Finocchiario, vele készül egy közös munkánk. Sokkal jobban szeretek nőkkel dolgozni, mint férfiakkal. A nők a teljességben gondolkoznak, nem félnek a tragédiától. A férfiak mindig a komédiát keresik, poénokat akarnak. Úgyhogy, ha van olyan magyar színésznő, aki szeretne velem dolgozni, állok elébe.

PRAE.HU: Ez zárásnak szép gondolat…

Nem, komolyan gondolom, ez az igazság!

Az interjú 2013. április 19-én zajlott, a Nemzeti Szállóban, olasz nyelven.


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

irodalom

Közösség újraépülőben Közösség újraépülőben
Borsik Miklós és Biró Krisztián kötetbemutatója
Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel, Prae Kiadó, 2021
Ötéves lett a Nyolc Ág Művésztábor

Más művészeti ágakról

gyerek

Hátha találunk megoldást Hátha találunk megoldást
Interjú a SQUAD – A banda - drogprevenciós tinimusical író-rendezőjével, Janik Lászlóval
színház

Ítélkezés nélkül Ítélkezés nélkül
Az AlkalMáté Trupp Jordán Adél című előadásáról
A Kiss Llászló +4 pécsi koncertje
építészet

Az eltűnt idő nyomában Az eltűnt idő nyomában
Tértelen hely projekt: A Blaha Lujza tér múltja és jelene négy fiatal szemével


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés