Szombat délután egyre nehezebb közlekedni a Vörösmarty téren. Vagy csak a tudósítónak tűnik úgy, hogy néhol áthatolhatatlan falat képez a tömeg, amikor A-ból B-be szeretne minél gyorsabban eljutni. Pedig néhányan panaszkodnak a Könyvhét egyik nagy konkurenciájára: a késő délutáni és az esti programokkal párhuzamosan már zajlanak a brazíliai focivébé meccsei.

Az egyik délutáni beszélgetés moderátora, Pál Dániel Levente kocsmában ismerkedett meg Csikós Attilával és Mikó Csabával – írók, költők esetében előfordul az ilyesmi. Mint ahogy az is, hogy több dologgal foglalkoznak egyszerre, ők ketten például az irodalmi és a színházi életben is otthonosan mozognak. Többé-kevésbé, mert színházi munkáik azért nem rendszeresek.

Mikó elmondja, hogy az írás tulajdonképpen zavarja, gátolja egyéb dolgai végzésében, mivel magányos tevékenységről van szó, aminek nem kedvez például a nagy társaság. Élet és irodalom kapcsolatáról aztán irodalom és színház kapcsolatára terelődik a szó, amelynek apropója Csikósnak a Kortárs Kiadónál megjelent Díszítők című drámakötete, és bár Mikó a mostani Könyvhétre egy gyermekkönyvvel, a Kolibri által kiadott Veszélyben a Tölgy! cíművel jelentkezett, szintén adott már ki drámát.

Drámát kiadni a két író szerint jó dolog, még ha a műnem a próza és a líra mögött háttérbe is szorul, de ha már a színházak viszonylag ritkán játsszák kortárs írók műveit, legalább legyenek dokumentálva. Mindketten dolgoztak már színházban is, íróként vagy dramaturgként, bár ezek a feladatok meglehetősen esetlegesek.

Mikó kibicnek tartja magát, bár jók a tapasztalatai, de az írást nem tekinti a közös munka részének, nincs intenzív kapcsolata dramaturggal, rendezővel és színésszel, ráadásul általában bőven túl is lép egy-egy szövegen, mire az végül színpadra kerül. Csikós, mivel sokat ül kocsmában színész ismerőseivel, már-már színházi embernek érezheti magát, ugyanakkor ő is kívülálló, noha az őt kevésbé ismerők azt hiszik róla, szűkebb értelemben véve kolléga, és kérdezgetik tőle, hogy mikor fog játszani vagy rendezni. 

A moderátor arról kérdezi beszélgetőtársait, vajon rosszak-e a kortárs drámák, hogy ritkán viszik színre őket, netán nincs megfelelő kommunikáció a színházi és irodalmi élet között, esetleg a színházak félnek e a ismeretlen szerzőktől és a fura címektől. Csikós szerint jellemző a félelem is, ugyanakkor inkább a jegybevétel kényszere az, ami miatt inkább nem vállalják a rizikót.

Mikó egyetért az előtte szólóval, de szerinte a véletlen találkozásokon is múlik, hogy eljut-e egy-egy szöveg a dramaturgokhoz és rendezőkhöz. Léteznek fórumok, ahol áramolhat az információ, de kevés van belőlük, a drámák pedig általában nem kiadásra szánt művek, így értelemszerűen rosszabb is a marketingjük, mint a verses vagy prózaköteteknek.

Az ifjúsági könyvek is szóba jönnek még, Mikónak a Veszélyben a Tölgy! már a harmadik ilyen műve. Elmondja, hogy a bemutatókon nagy energiát kap a gyerekektől, inspirálja a műfaj szabadsága, és a történetek megalkotása közben kiélheti saját infantilizmusát is. Azt is elárulja még, hogy a popkultúrából, az amerikai sikerfilmekből is szívesen merít, olyanokból például, mint az Indiana Jones- vagy a James Bond-sztorik.

A beszélgetést végül Gyabronka József színművész felolvasása teszi teljessé.