bezár
 

art&design

2016. 02. 08.
Egy portré viszi el az egész kiállítást
Fürjesi Csaba: Transzparencia mögött
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fürjesi Csaba a transzparencia kérdéseit feszegető festményeiből nyílt kiállítás február 5-én a The ArtYard-ban. A tárlat két hónapig látható az Andrássy út 66. szám alatti csodás kiállítótérben. A kiállítás címe kissé zavarba ejtő, mert felmerül a kérdés: mi lehet az átlátszóság mögött? Próbálom magam elé képzelni, de sehogy nem áll össze. Ám ha a szó értelmezésének mélyére ásunk – például az Artpool adabázisában kutatunk –, rögtön tágabb dimenzióban vizsgálhatjuk a transzparencia mögöttiséget.

Transzparens (átlátszó) egy objektum, ha valójában ott van, de nem látszik, nem vesszük észre. A transzparencia azt jelenti, hogy a közeg nem vezet be mesterséges elemet a feldolgozandó információba. A transzparencia mögött tehát kell lennie valami nem transzparensnek, különben folyton a látszólagos semmibe bámulnánk. Látszólagos transzparencia uralkodik a világon, amely erőteljes személyiségtorzító hatással bír, hiszen a felettünk gyakorolt valós vagy vélt kontroll bujkálásra késztet.

Fürjesi Csaba: Szerenád aperitif után (2015)

Egyet rögtön az elején szögezzünk le: Fürjesi Csaba tehetséges grafikus. Festményei legalábbis egy tehetséges grafikusról árulkodnak. Kísérletező, meg-megújuló és ötletgazdag alkotó. Egy korábbi interjúban Fürjesi az alkotásnak alapot nyújtó ötlet fontosságáról beszélt. Véleményem szerint az ötlet önmagában rossz színház. Attól hiteles a kép, hogy őszinte: ez érint meg. Az őszinteséget komolyan lehet venni, és Fürjesinek általában nem esik nehezére őszintének lenni. Munkái témájaként az emberiség problémáit jelöli meg, vagyis arról akar beszélni, ami mindnyájunkat érint. Számomra nagyon szimpatikus ez a gondolat.

Viszont a The ArtYard-ban installált kiállítás anyagától viszolyogtam. Tipikus hazai jelenség a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek túlértékelése, hiszen egy olyan erős kollektív nemzeti emlék, amely felett keseregni vagy összekacsintani egyaránt lehet. A mostani kiállításon a szocializmus emblematikus lenyomatait és a falhenger mintáit kombináló képek túlságosan sematikusak. Árnyalatok helyett evidenciákat kap a befogadó.

Fürjesi Csaba: Missing Generation (2014)

Keresem a többlettartalmat, látom a vásznakra felvitt rétegeket, a transzparencia rendszerét, de nem tudom dekódolni a tartalmi rétegeket. Lehet, hogy azért nem találom a képekben a lényeget, mert mostanában ezer formában feldolgozva láttam ezeket a témákat. Például Weiler Péter állandósuló témája a Balaton retró, amellyel utoljára a tihanyi ARTplaccon találkoztam, de a nyáron a szentbékkállai Pegazusban – majd a Budapest Galériában – megrendezett Emlékek tava című csoportos kiállításon több művész nyúlt ezekhez a témákhoz; egyes munkák esetében még a feldolgozás módjában is látok hasonlóságot. A harmadik kiállítási anyag, ami eszembe jut hirtelen, Tereskova 57 darabból álló Orbán-portrésorozata a szintén bátor és erős színkezeléssel, a falhengerszerű és virágos motívumokkal. Közben eszembe jut, milyen masszív mostanság a ’70-es, ’80-as évek művészeti tobzódása, s beugrik az El Kazovszkij-életműkiállítás, ami a Nemzeti Galériában látható.

Fürjesi Csaba festménye

Egyetlen kép ragad meg igazán. A sötét portré. Ez a kép nem szépeleg, nem akar semmit, csak nagyon szuggesztív. A vászonról kibámuló alak behúz, el akarok merülni az ő világában, tudni akarom, mit lát, kicsoda és hogy érzi magát. Egyértelműen kilóg a sorból. Míg a többi kép egy sematizált időutazásra sarkall, ez a munka történetet mesél el. Fürjesi maga nyilatkozta még 2007-ben, hogy néha egyetlen portré el tudja vinni az egész kiállítást. Igaza lett.

Fürjesi Csaba Transzparencia mögött című kiállítása a budapesti The ArtYardban látható 2016. február 5. és április 5. között.

nyomtat

Szerzők

-- Mesterházy Fruzsina --


További írások a rovatból

art&design

A magány misztikája A magány misztikája
Recenzió Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című fotókönyvéről
art&design

A világ, és ahogyan én látom A világ, és ahogyan én látom
Tudósítás Neogrády-Kiss Barnabás Szemmunka című tárlatáról tárlatának előkészületéről
art&design

Keleti kényelem egy sosemvolt nyugaton Keleti kényelem egy sosemvolt nyugaton
Sudár Péter Édesapa Adidasban című kiállításáról
art&design

Ők is csak emberek – az identitás hungarikumképzése Ők is csak emberek – az identitás hungarikumképzése
Kritika az Én itt vagyok, te ott vagy. Én jól vagyok, te hol vagy? című kiállításról

Más művészeti ágakról

gyerek

El kellett mozdulni a mesevilág felé El kellett mozdulni a mesevilág felé
Interjú Molnár T. Eszter írónővel és Török Zoltán természetfilmessel
színház

Szentivánéji alumíniumtündöklésben Szentivánéji alumíniumtündöklésben
Horváth Csaba rendezése Székesfehérváron
Komáromi Jókai Színház - Szkéné: Don Juan, vagy az apák réme
irodalom

Mészöly Miklós Szekszárdja, Szekszárd Mészöly Miklósa Mészöly Miklós Szekszárdja, Szekszárd Mészöly Miklósa
Liebhauser János[szerk.] és Dicső Zsolt[szerk.]: Átfénylik rajtuk, Antológia Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram Kiadó, Budapest 2021.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés