bezár
 

irodalom

2017. 04. 23.
Humorba oltott irodalom
Verses délután Varró Danival
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mind látogatottság, mind programok tekintetében a 24. Nemzetközi Könyvfesztivál csúcspontja a szombat volt. Nem csak azért, mert a Fesztivál díszvendége, Orhan Pamuk dedikált a B épületben, illetve több neves szerző is tiszteletét tette, hanem azért is, mert az irodalom szerelmesei számára az írók tolmácsolták a legújabb kiadások egy-egy részletét. Ilyen program volt Varró Dániel verses délutánja is, ahol a Mi lett hova? című új kötetéből hallhattak szemelvényeket a látogatók.

A Jelenkor kiadványa igazi csemegét ígér a költészet kedvelőinek, hiszen Varró Dániel a rá jellemző humorral ír azokról a hétköznapi – vagy éppen pont rendkívüli – dolgokról, amik felbukkannak az életében. Saját bevallása szerint ezek „bús férfipanaszok”, ám aki olvassa és hallja, leginkább csak nevet rajtuk. Hogy görbetükör-e ez, vagy csak önirónia arra nem kapunk választ, de a fesztiváli kavalkádban is beszippant a Kávéház.

„Ott ült a költő egyszerű szivével,

amiben nem volt semmi rafinált,

s a süteményes pultot nézegette,

hol annyi csúcsos krém és muffin állt…”

Ám mégis valamiképpen azt érezzük, hogy ez az egyszerűség nem elég, hogy több kell szimpla felolvasásnál, mert a gondolatunk egyre-másra egy másik stand felé kalandozik, ahol odaülhetnénk a fehér asztalhoz az „újkönyvszagú” szerzeményünkkel azért az aláírásért, vagy megkereshetnénk a sárga óriás Haribo macit, ami a rendezvény ideje alatt szorgalmasan osztogatja a segítőivel a gumicukrot, esetleg szívesen fotózkodnánk a hű katonáival masírozó Darth Vaderrel. Aztán mégis maradunk és nevetünk a poén-özönön. Dani pedig ül, és lehajtott fejjel olvas.

Van, hogy anekdotázik, történeteket mesél, elneveti magát a saját során, amikor visszaemlékszik az idős bácsira, aki egyetlen csúnya szó miatt felháborodott egy író-olvasó találkozón.

varrodani

Aztán gyors váltással a személytelenebb versek irányába kanyarodunk, a „Boci, boci tarka…”-változatokból hallgatjuk meg a Villon-passzust, ez közönségsiker, el is hangzik a nagy kérdés, hogy hol lehet még ezekkel a versekkel találkozni. Sok kötetbe csempésztek, hangzik a felelet, majd Dani félig komolyan megjegyzi, hogy tervezi kiadatni őket egy kötetbe.

Hogy egy más stílust is mutasson, előkerül egy szabadvers, a Minden olyan, mint minden. Ám ez a terjengős költemény ide túl sok, a figyelmünk megint elkalandozik, és a költő is érzi, hogy muszáj valamerre lendülni. Végül leteszi a kötetét és egy félig kész történetet vesz elő. A közönség dönthet, a válasz pedig egyértelmű: mindenki A kis hablegényt akarja hallani. A szomjas troll megbukott. Ezzel kapcsolatban egyébként megjegyzi, hogy épp egy gyerekeknek szánt könyvön dolgozik, ami az északi, skandináv tematikájú mesék irányába visz.

A közel egyórás felolvasás után még kellemesen elbeszélget a jelenlévőkkel, akik közül egy-ketten kötetet szorongatnak a kezükben aláírásra várva, majd a hallgatóság szétszéled és beleveszik a forgatagba.

nyomtat

Szerzők

-- Vass Antónia --

1990-ben született Székesfehérváron, az ELTE irodalom- és kultúratudomány mesterszakán végzett. Rendszeresen ír színházról és irodalomról különböző portáloknak, emellett fotózással is foglalkozik, leginkább színházi előadásokat fotóz. 2015-ben színikritikusi ösztöndíjat nyert, a Prae.hu-n 2016 óta jelennek meg cikkei.


További írások a rovatból

DH_BUDAPEST konferencia – 2022. 11. 23-25.
DH_BUDAPEST konferencia – 2022. 11. 23-25.

Más művészeti ágakról

Interjú Fürjesi Csaba képzőművésszel Humánszinkron című tárlatáról, alkotói módszerről, művésztelepi életről és jövőbeni tervekről
A Kokas-féle komplex művészetpedagógiai foglalkozás
Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
Ugrin Julianna és Vizkelety Márton: A döntés


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés