irodalom

Úgy gondoltam, ideje összeszámolni mennyi az annyi, vagyis idén hány cikk jelent meg a prae.hu irodalmi rovatában, hogyan követtük vagy nem követtük a trendeket – ez utóbbi kapcsán azt hiszem, jól áll a portál, nem érzek görcsös kényszert a trendkövetésben, ahogy jelentős lemaradást sem – mi volt váratlan, emlékezetes, és így tovább. Persze nem tudok és nem is szeretnék minden cikket külön kiemelni, nem is ez a célja idei összegzőmnek. Az organikus cikkek száma szép, és minden nehézség ellenére hétről hétre érkeznek a gazdag, informatív, és legfőképp autonóm szövegek.

Mivel egyik érdeklődési területem a madártartás és madarászás megjelenése az irodalmunkban, nem hagyhattam az antikvárium polcán porosodni Váci Mihály (1924-1970) A zsezse-madár című, 1964-ben megjelent kötetét. A könyv a szerző irodalmi tanulmányait és egyéb prózai műveit adja közre, de irodalmi esszéi csalódást jelentettek, ugyanis irodalomról esett bennük a legkevesebb szó, viszont az akkori politikai szólamokból, ideákból annál több került az írásokba. Ám költőnek Váci egyáltalán nem rossz. Ha verseit leválasztjuk az ideológiáról, akkor a századelőről örökölt ‒ a mestere Illyés Gyula volt, aki meg Babits Mihályt tarthatta mesterének ‒, ép formaérzékkel, többnyire modern, jambikus formában a kellő líraisággal dolgozza fel valóságból vett témáit. – Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.

Esterházy Péter Termelési-regény című művéről tartottak kétnapos konferenciát „Szaporodnak a jelek” címmel. Az eseményen számos irodalmi szaktekintély prezentálta mélyolvasatait a korszakos jelentőségű műről. Regényt szervező szövegköziség és nyelvi rámutatás, megbízhatatlan elbeszélő és a Termelési-regény kritikai kiadásának digitális megvalósíthatósága – ilyen kérdések köré szerveződött a december 6-ai Esterházy-konferencia második és egyben zárónapja.

Az idén tizenötödszörre meghirdetett Petri-díj irodalmi pályázatának kuratóriuma meghozta döntését arról, hogy december 22-én Keömley-Horváth Boglárka veheti át a díjat. 

Két könyv született abból a hároméves projektből, amely tizennyolc európai városban hívta életre James Joyce szellemét és mesterművét, az Ulyssest. A kötetekbe bekerült témaként Budapest is.