A Vígszínház és a XIII. kerületi önkormányzat ünnepség keretében tisztelgett a színművész emléke előtt szerdán: egykori lakóhelyén, a Radnóti Miklós utca 19/B számú ház homlokzatán helyezték el Szathmáry István emléktábláját.

A népszerű művész 1951-től 1988-ig, haláláig lakott a házban - közölte a kerületi önkormányzat sajtóreferense az MTI-vel.

Az eseményen Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, színész-rendező és Hegedűs D. Géza színművész, a kerület díszpolgára mondott beszédet. Az önkormányzat nevében koszorút helyezett el Holopné Schramek Kornélia alpolgármester.

A színház tájékoztatása szerint Eszenyi Enikő úgy fogalmazott: "ma egy olyan embernek állítunk emléket, aki soha nem távozott el. Mert Te, Szatyi bácsi, maga voltál az élet és a jóság.

Ahogy egy régi bölcs írta: azokból lesznek a legjobb emberek, akiknek +kedvük is van jónak lenni+. És - tegyük hozzá - azokból lesznek a legnagyobb színészek is, még a legkisebb szerepekben is, akiknek kedvük és energiájuk van nagynak lenni.

Te ilyen voltál, Szatyi bácsi: mindig megőrizted a kedved, a kedélyed, az energiád, az életszereteted, színpadon és civilben egyaránt - a legnehezebb időkben is".

A színház közleményében Kornis Mihályt is idézi, aki szerint "epizodista: a kis szerepeket játszó nagy színész neve. Minél jobb a színház, annál fontosabb művész az epizodista…". Jó epizodistából a közhiedelemmel ellentétben kevés van, Szathmáry István ilyen volt - olvasható az összegzésben.

Szathmáry István Budapesten született 1925. július 30-án. A Színművészeti Akadémiát 1946-ban végezte el, majd a Nemzeti Színház szerződtette. A Szegedi Nemzeti Színház tagja 1947-től 1949-ig, 1949-51-ben ismét a Nemzeti Színházban játszott.

A Magyar Néphadsereg Színházába, a mai Vígszínházba Várkonyi Zoltán vitte magával 1951-ben, a színháznak haláláig tagja volt.

Fanyar humorral, kitűnő karikírozó képességével számos epizódszerepben nyújtott sikeres alakítást. Tehetségét a színpadon túl több filmben és tévéjátékban is kamatoztatta - így például a Szomszédok című tévésorozatban is szerepelt rövid ideig (15 fejezetben), Szöllősy Pál fogorvost, Jutka (Ivancsics Ilona) apját formálta meg. Munkásságát 1988-ban Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták.

Színészi sikerei mellett Szathmáry István neve újságíróként, novellistaként is ismertté vált. A Mestersége színész című tévésorozatban 11 színésztársával készített bemutató riportot.

Színészekről, színészemlékeiről hangulatos cikksorozata jelent meg a Film, Színház, Muzsika hasábjain. Portréi, anekdotái nem csupán a színházi világ legfényesebb csillagairól szóltak, pályakezdő színészek és idős statiszták léptek ki általa az ismeretlenségből. "Nem az üstökösökről akarok mesélni, hanem a pislákoló fényű, időnként fel-felcsillanó apró csillagokról. Nélkülük szegényebb volna az égbolt" - írta az 1989-ben megjelent, A kis csillag is csillag című kötetében.

Szathmáry István Budapesten, 1988. december 28-án hunyt el.

Felesége, Szatmári Liza - aki szintén a Vígszínház társulatának tagja 1951 óta - 2008-ban férje emlékére díjat alapított, A kis csillag is csillag elnevezésű elismerést évente egy művész nyerheti el kiemelkedő epizódalakításáért.