A 2012. április 22-ig látogatható kiállítás több száz orosz fémikont mutat be a 18-20. századból, ezek főbb csoportjai a keresztek, Mária-ikonok, nyakban hordható reliefek - mondta Voigt Vilmos néprajztudós, a tárlat főrendezője az MTI-nek.

A fémikonok a magánájtatosság, az áhitat eszközei voltak, főleg az óhitű pravoszlávok használták: éjjel-nappal a testükön hordták. A "bronzba foglalt imának" is nevezett alkotások diptichon vagy triptichon formában is elterjedtek, virágkorukat a 18-19. századi oroszországi művészetben élték.

A néprajztudós tájékoztatása szerint a tárlat anyaga nem az egyes szentek szerint csoportosul, mégis feltűnő, milyen sokszor fordul elő "csodatevő" Szent Miklós alakja, akit egyházatyaként főpapi ornátusban ábrázoltak, és nem a gyermekek megajándékozójaként jelenik meg.

A fára festett orosz ikonokon megszokott volt, hogy a kép kereténél a szent élettörténetének jelenetei láthatóak. A fémikonokon ez a megoldás technikailag nem kivitelezhető, mivel az ikonok átlagos mérete csak tenyérnyi. Voigt Vilmos szerint aki a kéményben közlekedő, puttonyos, virgácsos, krampuszos Mikulást keresi, az ne menjen el a kiállításra, aki azonban gyönyörködni szeretne a vallási áhitat megjelenítésében, az annál inkább.

A kiállításon a többi között a hajósok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek védőszentjeként ismert Miklós püspök mellett a csaknem háromszáz ikon között számos más védőszent ábrázolása is megtekinthető.